Steve Brusatte: A dinoszauruszok tündöklése és bukása. Egy letűnt világ újraírt története.
Számomra nagy élvezet volt olvasni ezt a könyvet. Brusatte határozottan a szórakoztató ismeretterjesztés céljából írta, szóval nem csak a dínókról, fosszíliákról, geológiáról, stb olvashatunk, hanem rengeteg sztorit is kapunk a paleontológusok titkos kis világából. Ezek alapján kifejezetten jópofa, laza embereknek tűnnek, akik szeretnek bandázni, sörözni, szórakozni, amellett, hogy imádják a kövületgyűjtés izgalmait. Bírják a hosszú túrákat, tűrik a hőséget és a hideget is, elalszanak bárhol és néha még feleséget-férjet is kövületgyűjtés közben választanak maguknak.
Brusatte pedig külön is szimpatikus volt. Egy nagyon szerény, a munkájában elkötelezett fickó, aki számtatlan kollégájának munkáját dicséri könyvében. Ez például határozottan tetszett nekem. Nem csak a mentorait említi meg név szerint, de sok-sok paleontológust is, akikkel munkája során találkozott. Paleontológusnak lenni igazi világpolgárságot jelent, hiszen Földünk minden vidékén előbukkanhat valamilyen érdekes fosszília, nem is beszélve arról, hogy itt-ott a felszínhez közelebb esnek a kövületeket rejtő kőzetrétegek, mint másutt. Egyszóval egy paleontológus rengeteget utazik, és számos náció képviselőjével kerül munkakapcsolatba. Így például Brusatte dolgozott együtt kínai, brazil, olasz, lengyel, angol, skót és magyar (!) tudósokkal is. Ezek a nők és férfiak pedig mind szépen meg is jelennek a könyv lapjain, plasztikus jellemzéssel és egy-egy rövid sztorival megmutatva, hogy mennyire jófejek. Valamint természetesen az eredményeiket is bemutatva, hiszen ez azért mégis egy tudományos könyv. És Brusatte nem fukarkodik kollégái dicséretével, sőt nagykanállal méri azt.
A szakmai rész abszolút közérthető és érdekes. Utoljára akkor foglalkoztam behatóbban a dinoszauruszokkal, amikor a nagyobbik gyerekem dínó-mániás korszakát élte. Érdekes módon simán felködlöttek az akkori végtelenített felolvasások során megszerzett ismereteim. Ha megláttam Brusatte könyvében például a Pachycephalosaurus nevét, nem csak, hogy simán ki tudtam olvasni egy lendülettel a nevet (magamban, persze), de magam elé is tudtam rögvest képzelni a dínó képét. És ami a legdöbbenetesebb, kéknek képzeltem, merthogy - következtettem ki valamivel később - kék színű kis gumi Pachycephalosaurusa volt a gyereknek annak idején. Szóval némi nosztalgia is elővett olvasás közben.
Örömmel olvastam a magyar (erdélyi magyar, pontosabban) kutatókról, Vremir Mátyásról, Csiki-Sava Zoltánról és Nopcsa Ferencről. Amikor a köny íródott Vremir Mátyás még élt, virult. Azóta sajnos, 49 éves korában meghalt rákban. Brusatte-tel közösen fedeztek fel egy kistermetű ragadozó dínót Erdélyben, a Balaur bondocot, amelyet részletesen ismeretetett is a könyvben. Steve nagyon szép szavakkal, sok fényképpel emlékezett meg Vremir Mátyásról a Twitteren, amikor meghalt.
Számomra az egyik legérdekesebb rész a dinoszauruszok 66 millió évvel ezelőtti majdnem teljes kihalásának a leírása volt. Egyrészt, mert ez tényleg egy nagyon izgalmas történet, másrészt pedig, mert Brusatte határozottan nagy fantáziával jelenítette meg, hogy mi is történhetett azon a napon, amikor a kimondhatatlan nevű, Chicxulub kisbolygó összeütközött a Földdel. Nem szeretnék ilyesmit átélni, vagy, ami azt illeti, nem szeretnék ilyemit túlélni. Ha kell, akkor inkább haljak meg rögtön, gyorsan. A dinoszauruszok egy jó része persze azonnal kimúlt, de amelyik túlélte, azoknak hosszú, keserves időszak következett az életében. A végeredménye az lett ennek az eseménynek, hogy a madarak kivételével az összes dinoszaurusz fajta végérvényesen kipusztult a világból.
A könyvben külön fejezet fogalalkozott a legismertebb dinoszaurusszal, a Tyrannosaurus Rex-szel. Ez a rész azért volt nagyon érdekes a számomra, mert kiderült, hogy noha a T. rex millió és millió évvel ezelőtt kihalt, mégis többet tudunk róla, mint sok ma is élő állatról. Sok-sok fosszíliát találtak, köztük majdnem teljes csontvázakat is. Ezeket a legmodernebb módszerekkel a lehető legalaposabban megvizsgálták, így lehet tudni, hogy milyen volt a szaglása, hogyan gondolkodott, látott, milyen lehetett a bőre, hogyan vadászott, stb. Izgalmas fejezet volt.
Összességében ez egy szuper ismeretterjesztő könyv volt, két-három nap alatt végeztem is vele. Mindenkinek nagyon szívesen ajánlom olvasásra, egyáltalán nem száraz, hanem inkább izgalmas és érdekes olvasmány. Azóta gyakran eszembe jut, ha látok egy madarat, hogy a dinók bizony itt vannak velünk ma is. Ez egy jó gondolat!
A belbecsen kívül pedig el kell mondanom, hogy a könyv külcsínye is megnyerő. Nagyon szép és igényes kiadású a könyv. Külön kiemelném az illusztrációkat, amelyek a fejezetek elején szerepelnek, mert nagyon jól sikerültek. Lehet azonban, hogy nem a legszerencsésebb, hogy a fényképek csak fekete-fehérben szerepelnek. Habár úgy gondolom, hogy például a csontvázak fotói esetében ez semmit nem von le az élvezetből, de a terepi fotók esetében jó lett volna látni a tájakat a maguk valójában. De ez csak egy nüansznyi kifogás a részemről.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése