Kovács Róbert: Klímaváltozás. Pánik és tagadás között.

Számomra nagyon érdekfeszítő volt ez a könyv. Kovács Róbert egyrészt újságíró, másrészt viszont éghajlatkutatást és meteorológiát tanult az ELTE-n. Úgyhogy a könyve informatív a témában és könnyen olvasható is. 

A szerző célja az volt, amint az az alcímből is sejthető, hogy megpróbáljon józan hangot megütni a klímaváltozás kérdésében. Miután felvázolta a jelenlegi helyzetet, vagyis, hogy az egyik oldalon az "alarmisták" verik a harci dobokat és festenek a kelleténél is sötétebb jövőt az emberiség elé, a másik oldalon a "klímaszkeptikusok" kétségbe vonják, hogy az ember okozná a változást, illetve, hogy a klímaváltozás olyan nagy gondokat okozhatna. Kovács Róbert szerint az igazság valahol a két véglet között található. És ezt a véleményét tényekkel és adatokkal is bőségesen alátámasztja könyvében.

Nagyon érdekes, ahogy az elején bemutatja, hogyan is alakult ki az a gondolat, hogy a klímaváltozás nagy problémákat tud/fog okozni. Az egész Margaret Thatcherrel kezdődött. Mivel éppen új energiapolitikát hirdetett a 80-as évek Nagy-Britanniájában, szerette volna bezárni a szénbányákat, a szakszervezetek viszont - érthető módon - sztrájkolni kezdtek. Ekkor bízta meg a Royal Society tudósait, hogy vizsgálják ki, mit okoz a "csúnya" szén elégetésekor a levegőbe kerülő CO2, mert biztosan az is nagyon "csúnya" kell, hogy legyen. Hát, azóta a CO2 a globális felmelegedés legfőbb oka és a világ "legcsúnyább" gáza. (Merthogy a jelentés ahogy azt kell, Thatcher asszony szája íze szerint el is készült.) 1988-ra pedig már megalakult az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, az IPCC, amely a mai napig is referenciának számít a témában, és amely jelentéseit és megállapításait Kovács Róbert rengeteget idézi a könyvében. Az igazsághoz szorosan hozzátartozik, hogy az IPCC jelentéseit nem kizárólag a tudósok öntik végleges formába. Megjelenés előtt a kormányok tisztviselői is ellenőrzik a jelentéseket, és ha akarnak, változtathatnak is a szövegen. Szerintem ez egy nagyon jelentős megállapítás.

A könyv bemutatja egyrészt, hogy nem lehet mindenért a CO2-t okolni, másrészt pedig, hogy a Föld klímája egész egyszerűen túlságosan is bonyolult ahhoz, hogy egyetlen tényezővel meg lehessen magyarázni a változásait. Vagyis, hogy a CO2 kibocsátás minimumra csökkentése, netán a légkörben már meglévő széndioxid kivonása, egyáltalán nem biztos, hogy olyan jellegű változásokat hozna, mint, amit remélünk. Mert a klíma nem így működik. Ahogy Kovács Róbert mondja: "Bár még a tőzsdemozgásokat sem vagyunk képesek hetekkel, de még napokkal sem pontosan előre látni, a klímamodellek 2100-ra (sőt, az ezek gazdasági következményeit taglaló 2006-os Stern-jelentés 2200-ra) tesznek megállapításokat és költségszámításokat. Őrület!" 

Kovács bemutat több olyan tudóst is, akik a mérsékelt táborba tartoznak (sem nem alarmisták, sem nem szkeptikusok), és a jelenlegi általános alarmista közhangulatban sajnálatos módon páriák lettek. Egyikük Bjorn Lomborg, dán közgazdász, aki arra igyekezett rámutatni Nobel-díjas közgazdászok bevonásával, hogy nem a klímaváltozás a világ legnagyobb gondja. Nem sok értelme van annak, hogy csilliárdokat költenek a CO2 szint csökkentésére, mert a felmelegedés problémáján alig-alig tudunk változtatni. (Ha minden ország betartaná a vállalásait egy egész évszázadon keresztül, akkor is csak 5 évvel lehetne kb elodázni a felmelegedést.) Más globális válságok viszont (szegénység, malária, a tiszta ivóvíz hiánya, stb) töredék pénzből valóban megoldhatóak lennének. Szegény Lonborg nem is tette zsebre, amit a zöldektől kapott...

A másik tudós a magyar Miskolczi Ferenc, aki egy, a NASA-nak dolgozó kutatócég tudományos főmunkatársa volt, mint légkörfizikus. Kidolgozott egy matematikai modellt a légköri sugárzásátvitelre, amelyet több évtizednyi - NASA által gyűjtött - adaton futtatott le. Azt kapta eredményül, hogy a légkör által elnyelt hősugárzás globálisan állandó, vagyis az üvegházhatás nem erősödik akkor sem, ha több CO2 kerül a légkörbe. Nem csak ezt kapta, hanem a felmondólevelét és a mellőzöttséget is, noha senki, soha nem cáfolta meg az eredményeit, de még tudományos vitát sem indítottak róla.

Természetesen nem csak tudománnyal van tele a könyv. Szó van némi pszichológiáról, a félelemkeltésről, dezinformációról, anyagi érdekekről, politikai érdekekről, stb. Megjelenik a könyv lapjain Al Gore, Leonardo DiCaprio és Trump exelnök is. Az energia-függésről szóló rész pedig aktuálisabb nem is lehetne a magyar olvasók számára a jelenlegi, orosz-ukrán háború árnyékában....

Elgondolkodtató, olvasmányos és szemléletformáló könyv. Szívesen ajánlom olvasásra! Egyedül a jegyzetanyag volt kicsit meglepő. Oly nagy mennyiségű, hogy majdnem egy egész kis könyv kerekedett ki belőle. A legtöbb nagyon érdekes volt (pl a Miskolczi Ferencről szóló rész), és nem is feltétlen kellett volna hátra tenni őket, szerintem.