Stephen Hawking: Rövid válaszok a nagy kérdésekre

Stephen Hawking utolsó, már halála után megjelent könyve ez a mostani olvasmányom. Amint a címből is kiderülhet, ez szintén egy népnevelő, ismeretterjesztő mű, ami a laikusokhoz és nem a szakmabeliekhez szól. Igyekszik meglehetősen egyszerűen fogalmazni, de azért néha nagyon kellett koncentrálnom, hogy valóban megértsem az okfejtéseket. 

A kérdések, amelyekre Hawking professzor megkísérelt válaszokat adni tényleg nagyok. Például, hogy van-e Isten? Hogy kedződött a világ? Fennmarad-e az emberiség a földön? Mi van egy fekete lyuk belsejében? Stb. A kérdések egy részére érthető módon, nem bizonyításos módon, hanem elméleti síkon, logikai okfejtéssel adott válaszokat, elismerve, hogy van, amiben hinni kell. Például a "létezik-e Isten?"- kérdésre azt a választ adta, hogy nem létezik, mert a temészet törvényei rögzítettek, azok nem adnának teret Isten akaratának (mármint, hogy őt is kötnék), ezért nem létezhet. Viszont a "mi van egy fekete lyuk belsejében?"-kérdésnél kiderült, hogy a világegyetemben bizony sok a véletlen. Sőt, hogy nem mindig működnek a természet törvényei. Itt magyarázta meg, hogy mi az az "információs paradoxon". Ha valami beleesik egy fekete lyukba, az számunkra teljesen elveszik. Soha nem látjuk viszont. De mi történt azzal a valamivel, ott bent, a fekete lyuk nagy feketeségében? Mi lett a beesett dolog információjával? Elveszett? Nem veszhet el, mert az ellentétes a természet törvényeivel. Pedig úgy tűnik, hogy elveszett. Ez az információs paradoxon. Hawking sokat töprengett ezen a kérdésen, és végül felfedezett egy sugárzást (amit azóta Hawking-sugárzásnak neveznek, vagy azt mondják, hogy a fekete lyuk haja), ami kijön a fekete lyukból, és szép lassan elfogysztja azt. Ez azt jelenti, hogy a fekete lyukak idővel eltűnnek. A kérdés már csak az volt, hogy az, ami kijön a lyukból, milyen kapcsolatban van azzal, ami beleesett? Egyelőre sajnos úgy tűnik, hogy semmilyenben. Ahogy írta, akár kijöhet Shakespeare összes műve bőrben is egy fekete lyukból, habár ennek kicsi a valószínűsége. De folyik annak a bizonyítása, hogy valamilyen módon a Hawking-sugárzás információt adhat arról, hogy mi esett bele a fekete lyukba. Erről egy remek Netflix-film is készült, amit a minap én is megnéztem. Jó volt, mert kicsit jobban megértettem a könyvet is. A film vége az, hogy a három tudós, Malcom Perry, Andy Stromingen és Sasha Haco, végre kiszámolják, amit kell és kijön a 12J a végén, bámit is jelentsen ez. És bejelentik, hogy lehet tudni, hogy mi esett bele egy fekete lyukba, ha megvizsgáljuk a haját. Hát, na. Elhiszem nekik, mert mit tehetnék egyebet? Sajnos nem értek a tudományhoz.

Nagyon tetszett a mesterséges intelligenciáról szóló rész is. A kérdés úgy szólt, hogy túlszárnyal-e bennünket majd a mesterséges intelligencia? Hawking válasza erre az, hogy igen, nem kétséges, hogy túl fog. És őt félelemmel tölti el az a gondolat, hogy a gyanútlan emberiség naivan áll ehhez a kérdéshez. Szerinte igenis komolyan el kell gondolkodnunk rajta, hogy nem leszünk-e mi, emberek feleslegesek egy olyan világban, ahol szuperintelligens gépek is vannak. Ahogy Hawking mondja: "A mesterséges intelligencia valódi kockázata nem a rosszindulata, hanem az alkalmassága." Egyszerűen gyorsabban és hatékonyabban tud alkalmazkodni a kihívásokhoz, és ha a logika, vagy a szükségszerűség úgy kívánja, kiiktatja az embereket is. Szóval a professzor szerint vagy a szuperintelligens mesterséges intelligencia lesz a legjobb, vagy a legrosszabb, ami az emberiséggel történhet. Érdekes volt azzal szembesülni, hogy az Európa Parlament is komolyan foglalkozott már a robotok kérdésével. Kezdve azon, hogy lehetnek-e, legyenek-e személyiségi jogaik a robotoknak (ez egyelőre elég bizarrul hangzik), odáig, hogy kötelezzék a fejlesztőket, hogy a minden robotot lássanak el egy a leállítását lehetővé tévő főkapcsolóval. Szóval talán mégsem vagyunk teljesen naivak.

Izgalmas a könyv, könnyen olvasható - kivéve talán a fekete lyukról szóló részt - és mondhatom, hogy szórakoztató is. Én mindig szkeptikus vagyok egy kicsit ezekkel az elméletekkel szemben, de nagyon jó látni a tudósok lelkesedését. Sajnálom, hogy én ilyen reménytelenül buta vagyok a tudományhoz. Szóval nagyon klassz, hogy vannak, akik igyekeznek a laikusok számára is megvilágosítani, hogy miről is gondolkodnak amúgy a legnagyobb koponyák nullahuszonnégyben az intézeteikben. Ilyen népnevelő volt Hawking professzor, ilyen Carlo Rovelli, Magyarországon maradva pedig Kiss László, vagy Dávid Gyula.

"Miután feltaláltuk a tűzgyújtást, újra meg újra rossz célra használtuk a tudásunkat, de legalább feltaláltuk a tűzoltókészüléket."