Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke

Hát. Ha gimis koromban került volna a kezembe ez, vagy egy ehhez hasonló könyv a fizikáról, akkor talán nem lennék ennyire reménytelenül buta belőle. Rovelli könyvecskéje rövid, tömör, lelkes. Úgy képes megírni a modern fizika legfontosabb elméleteinek leckéit, hogy még én is megértem őket, pedig nem véletlenül irkálok könyvismertetőket egy blogra, és nem pedig tudományos értekezéseket mondjuk a kvarkokról. Egyszóval Rovelli közérthető. Ezen kívül rendkívül lelkes is a szakmája iránt (elméleti fizikus), és ez a lelkesedés süt a könyve soraiból is. Szeretné, ha nem lennénk ennyire tájékozatlanok, ha sikerülne nekünk, laikusoknak is megmutatni, hogy a fizika tulajdonképpen mennyire szép dolog is. És tényleg az, ha figyelembe vesszük, hogy olyan kérdésekre igyekszik választ találni, mint az Élet, a Mindenség meg Minden (Galaxis útikalauz stopposoknak után szabadon.). 

Aki követi a blogot, az tudhatja, hogy nem idegen tőlem a fizika, a csillagászat és az űrkutatás világa, de nem állíthatom, hogy ez az érdeklődés komolyan gyarapította volna a tudásomat. Olvasom ezeket a könyveket, nagyokat bólogatok közben, hogy né, tényleg értem!, azután újra elfelejtem az egészet. De amíg kezemben a könyv, addig úgy érzem, hogy teljesen egyértelmű minden. Hogy a tér nem egy változatlan, stabil doboz, amiben benne vagyunk, hanem hullámzik, görbül és egyáltalán nem állandó, ahogy azt Einstein kigondolta és leírta a legszebb fizikai elméletben valamennyi közül. (Első lecke.) Sőt, hogy a kvantummechanika elmélete szerint az atomokat csakis akkor tudjuk megfigyelni (és akkor gondolom minden mást is), amikor éppen kölcsöhatásba kerülnek valami mással. Különben nem tudjuk, hogy hol vannak! Ez a rész például erősen elgondolkodtatott. "Heisenberg felteszi, hogy az elektronok nem léteznek mindig - hanem csak akkor, ha valaki megfigyeli őket, vagy pontosabban: ha kölcsönhatásba kerülnek valami mással." (Második lecke). Na, azért ez már valami! Egy könyvtáros-gyógymasszőrnek ez durva. Pedig még hátra volt a hurok-kvantumgravitáció elmélete, amely szerint nem hogy tér nincs, de idő sem! A Big Bang pedig nem más, mint egy feketelyuk-visszarúgás. Merthogy, ha visszakövetjük egész az elejéig az Univerzum történetét, ahogy azt már sokan megtették, és sok elmélet született arra nézvést, hogy mi a fene történt abban a szent pillanatban, amikor minden lett; szóval, ha visszamegyünk odáig, a hurok-kvantumgravitáció elmélete szerint egyszerűen egy "visszarúgás" történt. De olyan lassan telik az idő ott, azon a parányi valamin, ami akkor az egész Univerzum volt, "idekint" meg olyan gyorsan, hogy úgy látszik, mintha még most is tartana az egész. Ezzel vannak gondjaim mondjuk. Eleve nem tudom, hogy mi az, hogy "idekint", nem tudom értelmezni. Másrészt, akkor is ott tartunk, hogy valahonnan lett egy csomó anyag. A "hurkosok" azt mondják, hogy lehet, hogy egy előző Univerzumból, ami összehúzódott (Nagy Reccs), végtelen kicsi lett, aztán visszarúgott. Jó, de az az anyag honnan lett? 

Tényleg ennyire vékonyka ez a könyv!

A lényeg, hogy ez egy szuper jó könyv! Olvassa el mindenki bátran, az is, aki hozzám hasonlóan reménytelen eset a fizikával kapcsolatban, de az is, aki jobban áll e téren. Érteni fogja! Sőt, megkockáztatom, hogy a gimis gyerekeknek is oda lehet adni, hátha ráébrednek, hogy a fizika nem is az a dögunalmas tárgy, amikor erőkről meg áramkörökről (Világít a lámpa, ha a kapcsolók így állnak?) tesznek fel obligát kérdéseket, és mindenféle Ohm-törvényeket és hasonlókat kell bemagolni. Meglepő, de a fizika lehet költői is, legalábbis Carlo Rovelli tud róla költőien is beszélni.

"Úgy születünk és úgy halunk meg, mint a csillagok, egyénként és közösségként is. Ez a mi valóságunk. Nekünk az élet értékes, kivált rövidsége miatt."