Duglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak

Huh! Sokára szántam rá magamat, hogy belevágjak ebbe a kultikus könyvbe, mert túlságosan is vaskosnak tűnt a maga 694 oldalával. Az első kb 50 oldal az akklimatizálódás ideje volt, amíg sikerült megszoknom a könyv humorát és bele tudtam simulni az egész hülyeségbe. Onnantól már színtiszta élvezet volt olvasni!

Nagyon nehéz mit mondani a könyvről, mert egyrészt nagyon hosszú és rengeteg dolog történik benne, másrészt nem akarok lelőni semmilyen poént, márpedig 10 oldalanként biztosan van valami meglepő és váratlan fordulat, ami nagyban befolyásolja a históriát a továbbiakban.
Dióhéjban a történet: Ford Perfect, Arthur Dent, Trillian és Zaphod Beeblebrox csavarognak keresztül-kasul a Galaxison, stoppolnak, természetesen, a legvalószínűtlenebb dolgok történnek velük (habár a valószínűtlenségi mutatóját nem tudnám egész pontosan kiszámolni per pillanat, pedig az fontos!), amikre nem túl sok befolyásuk van, ámbár ők szeretnék azt hinni, hogy mégis.
Nagyon vicces kalandjaik vannak, a fordulatok tényleg váratlanok (Persze ez nem túl nehéz egy olyan sztoriban, ahol gyakorlatilag minden esemény teljességgel lehetetlen.), a párbeszédek pedig ellenállhatatlanok. Szerintem. Ott van példának okáért Marvin, aki egy depressziós, rettenetesen okos robot. Elképesztő szövege van neki is. ("Hé, Marvin, te vagy az? - szólt Zaphod a telefonba. - Hogy ityeg a fityeg, pajtikám? Hosszú várakozás után elhaló, vékony hang vergődött át a vonalon. - Mintha nem tudná, hogy deprimált vagyok - mondta.") Annyira depis, hogy képes volt öngyilkosságba kergetni egy űrhajót. Szó lesz még az Univerzum uráról, a Teljesút vendéglőről, ahonnan látszik a világ vége is, világra szóló koncertről, amit az adózási szabályok miatt éppen egy évig halott Pörkölt Desiato ad, és sikerül is vele virágba borítania egy addig sivatagos bolygót. Megkapjuk a választ azokra a kérdésekre, hogy Élet, a Mindenség meg Minden, ami azért nem semmi! És még számtalan dolog történik, amit a mi (és vélhetően a saját) szórakoztatásunkra tesz egymás mögé Adams. Jól megy neki, mit ne mondjak. Következetes, és egyébként nagyon jól fel van építve a könyv. A sok sületlenség logikusan követi egymást, s bár elsőre összedobált marhaságnak tűnhet, misem állhat távolabb az igazságtól. Ez egy alaposan megcsinált könyv! Bármi, ami elhangzik benne, jelentőséggel bír, vagy fog bírni a könyv egy későbbi részében. Ugyanakkor nem csak élvezet olvasni a történetet, de el is gondolkodtatja az embert. Amikor pl a Valós Időért Mozgalom azért küzdött, hogy az időutazás lehetővé válásával sikerüljön megakadályozni a történelem módosításait, nos, akkor az egy nagyon érdekes eszmefuttatás volt. Vagy, amikor a mi Földünk ősi történetének egy alternatív  változatát tárja elénk Adams, az sem volt piskóta!

Nagyon bejött a könyv. Az a fajta, amin hangosan lehet kacagni, nem törődve a többiekkel. Egyik gyerekem meg is kérdezte, hogy mi van abban a könyvben, anya? Egy rakás őrültség, fiam. Megpróbáltam elképzelni az írót, akiből ez a vaskos kötetnyi bolondság kijött, de egyáltalán nem úgy néz ki a wikipédián, mint ahogy én elgondoltam. Egész normális feje van. Pedig magamban azt gondoltam, hogy egy pillanatig sem volt józan, amíg kiírta magából a világ leghosszabb trilógiáját (öt kötetben). De nem látszik rajta, hogy gondja lenne (lett volna) az alkohollal. Egyszerűen szórakoztató és kész. Melegen ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, vagy legalábbis próbálkozzon meg vele. Akkor tudni fogja, hogy mi és miért negyvenkettő (ez nagyon fontos!), bizonyosan fog magával vinni egy törölközőt, ha stoppolni készül bárhol a Galaxisban, és természetesen véletlenül se esik pánikba. Soha. Semmilyen körülmények között. Mert minek? Valami úgyis történni fog, ahogyan annak lenni kell, akármekkora is legyen a valószínűtlenségi mutatója annak a dolognak. Különben meg: minél nagyobb (ti. a valószínűtlenségi mutató), annál jobbak az esélyeink, hogy valami igazán szórakoztató történjen velünk.

Ja, el is felejtettem mondani: Ebből a könyvből is készült film. Nem láttam. Az értékelések alapján nem is fogom. 

Azt hiszem ebből a könyvből egész oldalakat lehetne idézni, de visszafogtam magamat, úgyhogy csak egy-két gyöngyszemet mutatok:

"Mindig úgy véltem, hogy képtelenül kicsiny az esélye annak, hogy megtudjuk, mi történik valójában. Nem tehetünk egyebet tehát, mint fütyülünk az egészre, és igyekszünk elfoglalni magunkat."

"Minden idők leghosszabb és legártalmasabb bulija mostanra már a negyedik generációja tart, és még semmi jele annak, hogy bárki is távozni akarna....Így hát más tényezők kapnak szerepet, például az, hogy mikor fogy el az ital. Mivel azonban történt egy s más, ami a maga idejében jó ötletnek tűnt, ez is még igen soká lesz."

"- Ez a része rendben - mondta Ford -, viszont hiányzik az irányítórendszer. Egy teleport irányítórendszer nélkül..kitudja, hová viszi az embert.

- Mit számít az! - mondta Zaphod. - Megyünk, ahová megyünk.

- És ezen kívül - tette hozzá Ford - az automatika is hiányzik. Ez azt jelenti, hogy nem mehetünk el mindannyian. Valakinek maradnia kell, hogy működtesse a ketyerét.

- Hé, Marvin, kis komám - mondta Zaphod kedélyesen. - Hogy érzed magad?

- Gondolom nem annyira rosszul, mint nemsokára - dünnyögte Marvin."

"Vékony, szőrös kezecskék nyomakodtak keresztül a réseken, ujjaik tintafoltosak voltak. Vékony hangocskák csattogtak bolond módra. Arthur felnézett.

- Ford! - mondta. - Végtelen sok majom van odakint, és meg akarják beszélni velünk azt a Hamlet-szövegkönyvet, amit kidolgoztak!"

"Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz, mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális."