Csányi Vilmos: Ő ott bent

Annyira szerettem volna, ha jó ez a könyv! A téma rendkívül izgalmasnak tűnt, a fülszöveg felcsigázott és nagyon szeretem a sci-fit. De. Csányi Vilmos nem irodalmi író, és ettől olyannyira nehéz volt olvasni a könyvet, hogy majdnem abba is hagytam. Kínlódtam vele rendesen, sokat lapoztam is benne, holott nem egy hosszú könyv. Nagyon sajnáltam ezt, mert tényleg nagyon  jó témát vetett fel Csányi Vilmos. 

A könyv alapja az a helyzet, hogy egy tudóst lebontanak valamilyen eljárással bitekké és készül belőle egy számítógépes program. Lesz tehát egy Christian nevű program, miközben a professzor eredeti állapotában is megmarad. A könyv fő vonulata Christian identitásán való elmélkedés, mármint, hogy ő inkább ember-e, vagy inkább gép? Ő maga sem tudja eldönteni ezt egy darabig, de aztán beletörődik abba, hogy ő inkább gép, egy szuperintelligencia, akinek az a feladata, hogy a buta emberiséget jó felé terelje. 

Csányi Vilmos azt mondta a fülszövegben, hogy vannak dolgok, amiket csak mesében lehet elmondani. Ezt én is értem, csak az a bajom, hogy Csányi Vilmos nem tud mesélni. Nagyon jó gondolatai vannak, jó problémákat vet fel és jó előadó is, de a szépirodalmat nem neki találták ki. Belezsúfolt egy rakat témát érintőlegesen ebbe a regénybe, úgy mint az örökbefogadást, a cigánykérdést, a melegek ügyét, a hataloméhség problematikáját, de kifejteni semmit nem tudott. A párbeszédek vacakok voltak, a mondanivaló nagyon didaktikusan lett a szánkba rágva. Szerintem jobb lett volna, ha nem mesét akar mondani Csányi, hanem egyszerűen ír egy eszmefuttatást a mesterséges intelligencia témájából. Mert egyébként igenis érdekes kérdés, hogy a mesterséges intelligencia hogyan és milyen irányba fejlődik majd. Merthát már a világunk szerves részét képezik a gépek, egyre több dolgot bízunk rájuk, s könnyen lehet, hogy nagyon közeli az idő, amikor öntudatra ébrednek. (Remélhetőleg nem olyan formában, mint ahogyan azt a Terminátorban lehetett látni.) Úgyhogy egészen biztos, hogy kell elmélkedni azokon a dolgokon, minthogy vajon a mesterséges intelligencia fejlődik-e? Milyen gyorsan? Milyen irányban? Barátságos lesz az emberekkel szemben, vagy nem? 

Egyébként hozzá kell tennem, hogy több alkalommal sem tudtam rendesen lekövetni agyilag a szerző gondolatmenetét. Néhol nekem túl tudományos volt az okfejtés, de ezt nem rovom fel hibának, mert elég valószínű, hogy az én vevőkészülékemben volt némi zavar. A döcögős stílust viszont felrovom, és azt is, hogy folyamatosan azt kellett olvasnom: kompjuter. Bettivel fellapoztuk az új helyesírási kéziszótárt, de ott is komputernek van írva, ahogy én azt vártam is volna. De bizonyára volt valamilyen nyomós oka arra Csányi Vilmosnak, hogy kompjutert írt. Na, mindegy, ez már csak hab volt a tortán. Nem mondom, hogy nem ajánlom, mert a téma érdekes volt, de egyáltalán nem voltam elragadtatva a tálalástól.

Ezennel be is végeztem a kiskupac könyvet, amit ebben a posztban mutattam meg. Vagyis, jöhet egy újabb adag könyv, amiket a közeli jövőben szeretnék elolvasni. Hamarosan meg is mutatom őket!