F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Nagyon, de nagyon régen felkerült már a képzeletbeli könyves listámra ez a regény. Olyanokat olvastam róla, hogy a 20. századi irodalom meghatározó regénye, amely számtalan módon hatott írók egész sorára. A moly-on is áradoztak róla, mondván ezt nem lehet elmesélni, ezt el kell olvasni! Hát, belevágtam. Egész rövidke a regény, nincs 200 oldal sem, 2 nap alatt elolvastam. 

Már az első 15 oldalon lehidaltam, és meg mondom őszintén nem is tetszett meg elsőre a regény. A 20-as évek Amerikájában játszódik, szeszcsempészet, jazz, fékevesztett bulik, henyélő gazdagok, ilyesmi. A történetet Nick Carraway meséli el, aki a címszereplő, Jay Gatsby szomszédja. A szomszéd nagyon gazdag, és nagyon titokzatos. Nick is eljut az egyik estélyére, meg utána még számtalan másikra. Gatsbyval közel kerülnek egymáshoz, s végül kiderül a férfi életének egypár titka is. Szerelmes volt egy nagyon gazdag lányba, Daisybe. Az érzések kölcsönösek voltak, csakhát közbejött a háború, és még inkább az, hogy Gatsby sajnálatos módon szegény volt. Daisy végül hozzáment egy taplóhoz, Tom Buchananhoz, aki jóképű és gazdag volt, viszont csalta Daisyt elég gyakran és kitartóan. A háború véget ért, Gatsby hazatért, és azt kellett tapasztalnia, hogy szerelme csónakja bizony elúszott. Elhatározta, hogy visszaszerzi Daisyt, amihez főként pénzre volt szüksége. Nem derült ki, hogy miből szerzett pénzt, de szerzett elég sokat, és eljött a pillanat, hogy az imádott lány elé álljon. Innentől kicsit még komorabb képet öltött a történet, és persze tragikus lett a végkifejlet, mint ahogyan az várható is volt már az elejétől fogva. 

A könyv egyik szereplője sem tetszett meg, még a narrátor, Nick sem igazán. Daisy kifejezetten ellenszenves volt, anyagias kis hercegkisasszony, aki úgy gázolt át másokon, hogy szinte észere sem vette. Gatsby, hát nem is tudom, ő szánalmas és szó szerint egy ügyű volt, akit csak az az egy dolog érdekelt a világon (és mindent ennek rendelt alá), hogy visszaszerezze a lányt, akit szeretett. Miután ez sikerül, ráébred, hogy "kicsit" kiszínezte magában Daisy képét az eltelt évek alatt, és talán nem feltétlenül érte meg a temérdek fáradtságot a lány. Nick fura figura. Neki nincs pénze és nem is nagyon ácsingózik utána. Néha becsületes, néha teljesen tökkelütött, és érdekes elképzelései vannak az életről. Beleesett egy lányba, aki hazudozott elég sokat, s Nick így nyilatkozott erről: "Engem ez nem bántott. Egy nő becstelenségét végtére is ostobaság  tragikusan venni. Ha rájövök, egy darabig bánt, aztán elfelejtem."  Viszont ő volt az egyetlen, aki próbált tenni valamit, nem csak lavírozni a zavaros vízben, és nem vállalni semmilyen kockázatot. Szóval voltak pozitív vonásai is, de bennem mégis az maradt meg leginkább, hogy a végkifejlet során bár tudta, hogy mi az igazság, nem állt elő vele se hamar, se későn. 

Végeredményben egy nagyon kaotikus világot mutatott be Fitzgerald, ahol a mértékletesség, józanság, erkölcsösség gyakorlatilag nem létező fogalmak voltak. Hogy a 20-as évek tényleg ilyen volt-e, nem tudom. Hogy valóban minden a pénz körül forgott-e, hogy a tisztességet hírből sem ismerték? Talán egy részében a világnak így volt, mint ahogy ma is így van, de Fitzgerald végül is csak egy szűk réteg mindennapjait mutatta be, nem az egész amerikai társadalomét. A könyv olvastatta magát, és bár nekem egyáltalán nem volt szimpatikus a történet, mégis magával ragadott, és nem véletlenül került a klasszikusok közé. 

A regényben szerepelnek önéletrajzi ihletésű részek is. Daisy alakját Fiztgerald saját első szerelméről mintázta, Ginerva Kingről. Talán ő is elábrándozott róla, mi lett volna ha nem Zeldát veszi el feleségül, hanem a gazdag Ginervát... Zelda súlyos beteg volt, élete utolsó éveit zárt intézetben töltötte, skizofréniája miatt. Fitzgerald pedig masszívan ivott, már egész fiatalon az alkohol rabja lett, és ki is tartott mellette haláláig. Bizonyára nem volt ismeretlen számára a regényben szereplő számtalan részeg tivornya sem, annál is inkább, mert jó barátságban volt Ernest Hemingwayel, aki szintén legendásan jó kapcsolatot ápolt az alkohollal... 

A regényből 6 (!) filmváltozat is készült, és én egyiket sem láttam! Talán majd nekiveselkedek az egyiknek valamikor. 

Ajánlom a regényt, megéri elolvasni és kicsit elmerengeni a saját életünkön is. 

"- Feltétlenül megvárom, amíg Daisy lefekszik. Jó éjszakát, öregfiú.

Kabája zsebébe dugta kezét, s a ház felé fordult, hogy őrködését folytassa, mintha a jelenlétem zavarná lovagi kötelessége teljesítése közben. Erre otthagytam, s ő csak állt a holdfényben - és őrködött a semmi felett."