Szerb Antal: A Pendragon legenda

Nos, egy újabb régi kívánságlistás regényt sikerült elolvasnom. Hosszú idő óta nem olvastam hasonlóan szórakoztató könyvet! Nagyon tetszett, sajnáltam, hogy vége lett. Főként Umberto Eco könyve után olvasva volt jó, mert Szerb Antal története is afféle összeesküvés-elmélet dolog. Különben elég nehéz meghatározni, hogy mi is a műfaja.

Főként detektív regény, szerintem.
Egy magyar fiú, Bátky János meséli el a történetet, aki Londonban a British Museum-ban kutat. Szakterülete a XVIII. századi misztikusok világa. Alkímia, rózsakeresztesek, örök ifjúság, Bölcsek Köve, és a többi. Főhősünk egy átlagos londoni estélyen megismerkedik Lord Pendragonnal, aki az Earl of Gwynedd, és akit szintén érdekel a XVIII. századi misztika. Kölcsönös szimpátia alakul ki, s János meghívást kap az ősi fészekbe, Wales-be. Innentől fogva pedig felgyorsulnak az események. Bátky János fenyegető telefonhívás kap, de mit sem törődve vele hamarosan már a Pendragonok ősi várának tövében találja magát. Szerelmes lesz, elcsábítják, kéziratokat hajkurászik, titkos sírokat fedez fel, majdnem meghal és megismerkedik a világ "legszimpatikusabb orgyilkosával" is.

Az események sodróak és izgalmasak, de köztük is jut mindig idő egy kis népnevelésre. Szerb Antal tényleg sokat mesél el a hajdan volt misztikus alkimisták elképzeléseiről, miközben megy az üldözés meg az agyalás. Effélékbe lehet botlani: "-Hallott már a szabadkőművesekről? - Igen. Azok olyan alakok, akik titokban összejönnek, és nem tudom mit csinálnak. - Ez az. A rózsakeresztesek abban különböztek a szabadkőművesektől, hogy még nagyobb titokban jöttek össze, és még kevésbé lehetett tudni, hogy mit csinálnak."

Rengeteget nevettem a könyvön! Ez nem egy komoly detektívregény, hanem afféle szatíra, vagy nem is tudom. Szóval ahol a főhősnek mindig van egy jó beszólása, holott a legkevésbé sem hős alkat, hiába vézna, rövidlátó könyvmoly, aki nem különösebben bátor, de vág az agya, és külső fogyatékosságai ellenére is sikerül összejönnie a könyv legszuperebb nőjével, kétszer is! Itt nem remeg meg a térd, akkor sem, ha az a gyanú merül fel egészen komolyan, hogy egy öregasszony cirka 500 éve ül egy tó partján hálót foltozva. Legfeljebb csodálkoznak, hogy miért nem felel a kérdéseikre a nénike. A rózsakeresztesekkel kapcsolatos összes misztikumot megismerjük, nagyon titkos titkokat fednek fel előttünk, korabeli beszámolókat olvashatunk Saint Germain lovagról, aki mint talán tudjuk, azzal vált híressé, hogy azt állította magáról már több ezer éves. 

Egyszóval: A Pendragon legenda egy nagyon érdekes könyv, és egy nagyon, de nagyon humoros könyv. Kifejezetten az a fajta, amit hajlandó lennék még egyszer elolvasni. Könnyed és gördülékeny a stílusa, egyszerűen jól esett olvasni, teljesen kikapcsolt. Szívből ajánlom mindenkinek! 

"A Café Royal Londonnak úgyszólván egyetlen kávéháza. Mindenben igyekszik franciás lenni. A feketét pohárban adják, a levegő oly rossz, és a székek oly kényelmetlenek, mintha Párizsban volna az ember."

"-Legyen nyugodt, az én tudományom sosem állt az emberiség szolgálatában. Mert nincs igazság és nincs emberiség. Csak igazságok vannak és emberek. És mindig különös örömmel töltött el, hogy tudományos működésem, mondjuk a régi angol vaskovácsmesterség körül, senkinek sem használt semmit."