Cheryl Strayed: Vadon

Régóta szemeztem már ezzel a könyvvel is a polcon, s végül csak nekikezdtem. Az írónő a saját élményeit írja le, melynek során végiggyalogolt a Pacifikus Túraösvény, a PTÖ egy szakaszán Kalifornián és Oregonon  keresztül. 1500 mérföldet, vagyis kb 2400 km-t gyalogolt le egy orbitálisan nagy hátizsákkal, teljesen egyedül.

A túra egyfajta lelki zarándoklat volt az írónőnek. Szétesett az élete, és széthullott a családja is. Meghalt az édesanyja, ami természetesen nagy tragédia volt, de Strayed a normálisnál mélyebb gyászba, utána pedig önsorsrontásba merült. (Legalábbis szerintem volt ez a normálisnál mélyebb gyász.) Végül, számtalan szexuális partner és a heroinnal való túl közeli kapcsolat után teherbe esett. Itt megdöbbent, de nem is volt a számára kérdés, hogy nem tartja meg a babát, abortuszt csináltatott. Nyilvánvalóan nem volt ez egy egyszerű döntés a számára, később is visszaemlékezett a babára, aki nem születhetett meg, de elég szenvtelenül írt az egészről. Valójában egyetlen félmondattal elintézte: "Miután túlestem az abortuszon..." Lehet, hogy nem akart ennyire mélyen magába vájni ezzel a témával kapcsolatban, azért beszélt róla ilyen szőrmentén, mert egyébként elég kitárulkozó volt, nem mentegette magát, nem magyarázkodott, csak leírta mindazt, amit csinált, addig a pillanatig, amíg eldöntötte, hogy ez így nem mehet tovább, valahogy változtatnia kell az életén. Ekkor kezdett el készülni a túrára. Gyűjtötte a pénzt, vásárolta a felszereléseket, és egyszercsak nekiindult. 

Nem volt tapasztalt túrázó, hegyeket nem mászott előtte, legfeljebb kirándulgatott. Túl sok cuccot pakolt be a zsákjába, túl kevés pénzt az ellátmányos dobozaiba, és egy számmal kisebb volt a bakancsa, mint kellett volna. Ezek közül csak az utóbbi volt igazán súlyos tévedés, a túl sok holmiból a túra negyedénél kb egy cserkész segítségével megszabadult, a vadonban pedig annyira nem nagy gond, ha valaki szegény, úgysincs mire költeni. 

A könyv lelki mondanivalója nem igazán kristályosodott ki előttem. Néhány közhelyben összefoglalható volt számomra: Nem félt egyedül elindulni, mert vele semmi rossz nem történhet, hiszen a legrosszabbon már túl van. Hiába halt meg az anyja, az élet megy tovább. Hiába halt meg az anyja, a szívében mindig ott lesz. Ő tulajdonképpen haragudott az anyjára, mert az meghalt. Csak kénytelen lesz elgondolkodni az apjával kapcsolatos érzésein is, pedig az nagyon fájdalmas. A sok szexuális partner azért kellett, hogy a szíve magányát legalább időlegesen oldja, de igazából ez nem segített neki. A heroin nem megoldás élete gondjaira. És a végkövetkeztetés: sok hibát elkövetett, de meg kell magának bocsátania, különben nem tud tovább lépni. 

Ezek nyilván nekünk, olvasóknak nem mondanak olyan sokat, de neki átélni a túra során mindezt a felismerést, bizonyára gyógyítólag hatott. Ettől függetlenül is, untam egy kicsit ezeket a részeket, és nehéz volt egyáltalán valamennyire is együttéreznem a főhősnővel. Cheryl életszemlélete nagyon nem egy 26 éves nő szintjén volt, szerintem. A rombolás, amit végbevitt nem csak a saját, de pl a volt férje életében is, egyszerűen érthetetlen volt a számomra, annyira más vagyok, mint a főhősnő. Bizonyára másként látnám, ha pl nekem is meghalt volna az édesanyám, de így nem tudtam azonosulni Cheryllel a legkevésbé sem. Ha őszinte akarok lenni: Cheryl engem idegesített és nem szerettem meg őt a könyv végére sem.

Ami viszont nagyon tetszett az a túra fizikai részének leírása. Az, hogy hogyan szenvedett meg a bakanccsal, a hátizsákkal, hogy hányszor váltott pólót, milyen volt a szabad ég alatt aludni, mit evett, milyen tájakon gyalogolt. Ezek mind nagyon lekötötték a figyelmemet, szépek voltak a leírások. Most először éreztem azt, hogy az ebből a könyvből készült filmet meg akarom nézni biztosan. A tájképek miatt vágytam erre, és reménykedtem benne, hogy nem lesz túl spirituálisra véve a figura. Aztán olvastam pár filmkritikát, és már nem vagyok benne teljesen biztos, hogy meg akarom nézni. Olybá tűnik, hogy éppen pont a számtalan szexuális partnernek, a tetkóknak, válásnak, heroinnak van főszerepe a filmben, nem pedig a lélegzetelállítóan szép tájakon való gyaloglásnak. Pedig, ahogy olvastam a könyvet, már húztam is volna a bakancsomat, hogy gyerünk, menjünk a vadonba!
Összességében ajánlom a könyvet. Könnyű olvasni, érdekes, és lehet, hogy másnak többet mondanak az önkereséses részek is, mint nekem.