Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Mit is írhatnék erről a regényről? Tömören és röviden annyit, hogy nagyon jó volt, élvezet volt olvasni ezt a mesét, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Nade ez így még elég harmatos. Szóval először is, a regény születéséről ejtenék pár szót, mert azt sem hétköznapi történet ám!

Bulgakov eleve 12 évig írta a könyvet, ami persze nem egyedülálló, főleg egy ilyen terjedelmű regény esetén. De ezalatt a 12 év alatt többször is megsemmisítette, (elégette) és újraírta, emlékezetből! Valahogy ez a könyv mindenképpen meg akart születni... (És tudjuk azt is a könyvből, hogy "kézirat nem ég el" ). Elvileg 5 változatot tartanak számon az életmű kutatói, és amit olvashatunk az nem biztos, hogy az író szerint is a legjobb lenne. Bulgakov már beteg volt a regény írásának vége felé, meg is vakult, úgyhogy hűséges feleségének diktálta a maradékot. Nem marad már ideje arra sem, hogy tisztázza, szerkessze a művet. Van egyébként vége, utószava is a könyvnek, de maradt benne néhány elég feltűnő következetlenség is, amit biztosan kijavított volna a szerző, ha még él egy kicsit. De így is teljesen élvezhető a mű, és őszintén szólva, a tengersok lábjegyzet nélkül magam nem is vettem volna észre, hogy van olyan szereplő, aki egyszer 20 éves, másszor pedig már 30 éve szenved a lelkifurdalástól, például.

Miután a mester meghalt, felesége szerette volna kiadatni Moszkvában a regényt, de nem járt sikerrel. Csak kis részletet közölt belőle egy folyóirat, azt is cenzúrázva (Ismét csak a lábjegyzetek igazítottak el abban, hogy mennyi sok utalás van a regényben korabeli szovjet szereplőkre, eseményekre, amik alapján nem csoda, hogy nem kapkodtak a mű közlésével.). Így aztán az elszánt özvegy különös lépésre szánta el magát. A gépelt kéziratot a fehérneműjében csempészte Budapestre, Szőllősy Klárának, aki végül lefordított mindent. Azt is, ami már megjelent Moszkvában, és a kimaradt részeket is. Így esett, hogy Magyarországon hamarabb jelent meg a teljes mű, mint Oroszországban.

Hát ennyit előzményül. Mostmár mindenképpen kéne valamit írni a regényről is. Lássuk! ("Utánam, Olvasó!") A Sátán Moszkvába érkezik, és az ő mesterkedéseit követhetjük nyomon. Nagyon szellemes a történet, tele szörnyen bizarr eseményekkel és szereplőkkel, mint például beszélő macskával, vagy a semmiből megjelenő 10 rubelesekkel, amik később boroscimkévé válnak, esetleg beszélő és dolgozó, teljesen üres öltönnyel. Sokszor csak meresztettem a szememet, hogy most akkor ez mi? De gyorsan meg lehet szokni a furcsaságokat, és jól tesszük, ha csak egyszerűen átadjuk magunkat a mesének. A Sátán és a segédei, Behemót, Fagott/Korovjev, Azazello és Hella, tulajdonképpen akár viccesek is lehetnek, habár egyértelműen gonoszak. A Sátán, Woland, viszont nem egyértelműen gonosz, holott ő a Sátán. De a történet során kiderül, hogy alá van vetve Valakinek (nyilvánvalóan Jézusnak), aki parancsol is neki, és ő teljesíti is a parancsokat. Egyszóval, a Sátán magától gonosz lenne, de Jézus parancsára tesz jót is. Ez a díszes kompánia teljesen felforgatja Moszkvát, egy rakás embert elmegyógyintézetbe juttat, vagy megöl, tulajdonképpen ismeretlen céllal. Természetesen a címszereplők is kapcsolatba kerülnek velük, és itt jött számomra a csavar. Ők nem hogy nem félnek a Sátántól, hanem egyenesen oda vannak érte. Főleg Margarita, ami azért engem egy kicsit rossz érzésekkel töltött el. Nem volt számomra egyértelmű a könyv vége sem. Hogy akkor mi is történt pontosan a Mesterrel és Margaritával? Meghaltak? Vagy elkerültek egy másik korba, másik helyre?

Tetszett a regényben, ahogyan az emberi kapzsiságot kihasználta Woland, szinte jót röhögve a markába. Mert bizony az emberek ott, Moszkvában is kapzsik voltak, a szép szocializmusban is. Tetszett az is, amikor Pilátusról olvashattunk. Kicsit furcsa volt, hogy egyáltalán nem úgy írta le az eseményeket, mint ahogy azt a Bibliában lehet olvasni. Utalt arra Bulgakov, hogy szerinte Lévi Máté (A Máté evangéliumának szerzője, a volt vámos.) nem éppen szavahihetően írta le az eseményeket, és nem is látott mindent testközelből, hanem csak nagy volt a fantáziája. Iskarióti Júdásról sem olyan képet festett, amit megszokhattunk. Egyszóval elég szokatlan szemszögből mutatta be az eseményeket. Woland sem volt egyértelműen gonosz, de persze a Sátán technikájához hozzá is tartozik, hogy elaltassa az éberséget. 

Behemót, és Fagott engem kicsit idegesítettek, nem találtam őket annyira viccesnek, mint ahogy sok rajongója a regénynek. Amúgy jókat göcögtem a könyvön, mert rengeteg humor van benne, de összességében több kérdés vetődött fel bennem, amire nem kaptam választ. Például arra az alapvető kérdésemre, hogy miért csinálta egyáltalán azt a sok kavarást a Sátán? Szórakozásból? Egyáltalán: miért ezek történtek a regényben? Tájékozottabb könyvklub tagunk felvilágosított, hogy a megváltás kérdéséről szól a regény, de számomra ez sem magyarázott meg mindent. Lehet, hogy még egyszer el kellene olvasnom..

A könyvklubban megbeszéltük, kinek hogy tetszett a könyv. Mindenki érdekesnek találta, de volt, akinek igazából nem tetszett. Zavarosnak találta. Egyik tagunk azt mondta, hogy ehhez a könyvhöz legalább egy év kell, hogy végigolvassa az ember, annyi kérdés merül fel közben, és annyi utalás van benne. Volt, aki alaposan utána nézett a regény hátterének, sőt filmen is megpróbálta megnézni (Habár végül alvás lett a dolog vége...:) ), mégsem értette meg, hogy miről is akar szólni. Felvetődött az az ötlet is, hogy a kamasz korosztály mennyire szereti ezt a regényt, aminek - szerintünk - az lehet az oka, hogy meglehetősen szokatlan és bizarr a könyv egy klasszikushoz képest. Elgondolkodtunk egy darabig azon, hogy a következő könyv a Faust legyen Goethétől, mivel annyira sok utalás van erre a műre regényben, de aztán mégis a Büszkeség és balítélet mellett döntöttünk. :) 

"Nos, miért jöttél? Mondd el röviden, ne untass.

- Ő küldött.

- És mit üzent általad, te rabszolga?

- Nem vagyok rabszolga. A tanítványa vagyok - felelte Lévi Máté egyre dühösebben.

- Más-más nyelven beszélünk, mint mindig, de ez mit sem változtat azon, amiről beszélünk - állapította meg Woland. - Nos? ...

- Elolvasta a Mester regényét - mondta Lévi Máté. - És arra kér, vedd magadhoz a Mestert, és jutalmazd nyugalommal. Nem túlságosan nehéz feladat ez neked, gonoszság szelleme?

- Nekem semmi sem nehéz, ezt jól tudod - válaszolta Woland, s rövid szünet után megkérdezte: - De miért nem veszitek őt magatokhoz, a fénybe?

- Mert nem érdemli meg a fényt. Nyugodalmat érdemel - válaszolta Lévi csüggedten.

- Mondd meg, hogy meglesz - felelte Woland"