Martonné Homok Erzsébet: A faluban szól a nóta

Már leltározás közben is szemeztem ezzel a könyvel. Tetszett a borítója, és a címe is felkeltette az érdeklődésemet. Valamint a szerző neve is, ritka, hogy asszonynévvel írna bárki is. Aztán pár napja végül levettem a polcról, és beleolvastam. Benne is maradtam. Nagyon szép könyv! Ez egy falusi történet a 20-as évekből. A helyszín Kartal, ami külön izgalmas volt, hiszen ez egy hozzánk igen közel eső falu. A történet főszereplője Ács Márika és az ő családja. A kislány anyukája szívbeteg, ezért sokat kell dolgoznia, még a kortársainál is többet.

De becsületesen helytáll, teszi, amit kell. Találkozik egy jóképű legénnyel, szerelmes is lesz, színdarabot tanulnak be, lakodalomba megy, stb. Részesei lehetünk élete apró örömeinek és sok nehézségének. Örömmel olvastam a falusi mindennapokról, a rengeteg munkáról, a kevés örömről, a becsületről és a hagyományokról. De legfőképpen a bontakozó szerelmekről olvastam szívesen. Ártatlan, tiszta szerelmek voltak azok. A szereplők nem kötötték rögvest egymás orrára, hogy érdeklődnek a másik után, nem "flörtöltek". Annyira más világ volt az, mint manapság. Akkor 16 évesen még csak kezdtek szerelmesek lenni, nem estek túl már mindenen, nem voltak kiégve, hanem tiszta érzelmeik voltak. Az is érdekes volt, hogy hiába voltak valóban szerelmesek valakibe, mégsem vették egyértelműnek, hogy egymáséi is lehetnek. Egyrészt a szülőknek nagyon nagy beleszólásuk volt az ügybe. Még a megértő szülők is kérlelhetetlennek tűntek ebben a témában. Másrészt pedig, maguk a fiatalok is józanul gondolkodtak a házasságról. A regényben Márika testvére, Miska is szerelmes lett egy szegény sorból való summás lányba, de végül nem kérte meg feleségül, aminek sok oka volt. Még előtte volt a katonaság, és a falusi fiúk nagyon ritkán nősültek katonaidő előtt, a lány pedig már 20 éves volt, ezért nem is kérhette meg, hogy várjon rá még 3 évet, amíg leszerel. Mindemellett pedig a lánynak nem volt semmi jussa otthonról, a Miskának pedig még volt 2 öccse, szóval neki se sok jut majd. Így hát hiába a szerelem, a lány mégis máshoz megy feleségül. Elgondolkodtató bölcsességgel próbálták Miskát vigasztalni a szülei: a szegénység bejön az ajtón, a szerelem meg kirepül az ablakon. Végül Miska józan meggondolás után belenyugszik a sorsába, hogy nem lehet az övé, akit szeret. 

Jó volt olvasni a könyvet, mert tényleg tiszta, szép érzelmek voltak benne, jó volt belegondolni, hogy a nagyszüleim annak idején nagyjából így éltek. Olvasás közben gyakran eszembe jutott, hogy nem is tudjuk sokszor, hogy mennyire jól élünk! Van étel bőségesen, hús is. Van mosó- és mosogatógépünk, autónk, traktorunk, nagy rakás ruhánk, iskolába járunk, azt olvasunk, amit akarunk. Van szakszervezet, vannak jogaink, van kórház, orvos, gyógyszertár. Utazhatunk, tévézhetünk. Egyszóval olyan kényelemben és létbiztonságban élünk, amiről a regény hősei még csak nem is álmodhattak. Viszont nem tudunk várni, spórolni, hallgatni, nyelni. Nem tudjuk, hogy mennyi munka előállítani az ételt, sokszor azt sem tudjuk, hogy mit eszünk meg. Sajnos azt sem tudjuk, hogy hogyan szórakozzunk tévé és internet nélkül, vagy mit csináljunk, hogy ne unatkozzunk. 

Az írónő szép képeket festett, el tudtam képzelni a falut, a határt. A könyv részint önéletrajzi ihletésű. Martonné versegi lány volt, és csak 50 éves kora után kezdte el leírni először az emlékiratait, később pedig regényeket is. Szívből ajánlom mindenkinek a könyvet, aki szeretne kikapcsolódni és visszautazni az időben egy kicsit.