Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell az életről

Backman hihetetlen népszerűségnek örvendő szerzővé nőtte ki magát. Szinte soha nincs bent a könyvtárban se semmi tőle, pedig 7 írása van meg. Ezt a kicsi könyvet viszont egyik hétvégén "levámoltam", vagyis nem tettem fel a polcra, hanem rögtön a táskámba rejtettem, amikor Betti visszahozta.

Rövid írás, kb 2 óra alatt el lehet olvasni. Ráadásul aranyos és vicces is. Olyan "backmanos". Rövid kis szösszenetek vannak benne az apaság szépségiről, keserédes szituációiról, bosszúságairól, amelyek nyilván megmutatnak ezt-azt Backman életfelfogásáról, értékrendjéről és személyes szférájáról is. Valamint természetesen sok-sok bólogatásra késztetik a legtöbb szülőt, akik még benne vannak a hasoló helyzetekben a saját gyerekeikkel, vagy emlékeznek még ezekre a szitukra. Úgyhogy nagyokat derültem én is olvasás közben.
Jó volt elgondolkodni azon, hogy mi az, amit én szeretnék feltétlenül átadni a saját fiaimnak? És, hogy milyen formában tudnám ez megtenni? (Mert nyilvánvalóan nem prédikáció képében, amitől igyekszem legalábbis őrizkedni, több-kevesebb sikerrel...) Végül arra jutottam, mint mindig, hogy mindaz, ami számomra fontos és iránymutató az életben, annak látszódnia kell a tetteimen, amivel pedig példát mutathatok a fiúknak. A többi pedig már az ő döntésük...
A kedves-vicces történetek hatására elővettem egyik este otthon azokat a lapokat, amikre a gyerekek aranyköpéseit, humoros párbeszédeit jegyeztem fel annak idején. Hát, csak annyit mondhatok: nagy kár, hogy nem írtam le sokkal többet!

"Tízezer évnyi szexuális tapasztalat birtokában a mi generációnk hirtelen a fejébe vette, hogy úgy kell kihoznunk benneteket a szülőszobáról, mintha valami francos Stanley-kupa lennétek. Mintha mi lennénk az elsők a világtörténelemben, akik nem tudtak rájönni, hogyan működik a fogamzásgátló."

"Isten megteremtette az embereket. Az emberek teremtettek maguk köré egy csomó szemetet. Isten rákérdezett: 'Ti meg mit műveltek?' Mire az emberek: 'Á, semmit!' Mire Isten: 'De... hová tartotok?' És az emberek pedig: 'Hát kifelé! Mit érdekel téged?' Mire Isten: 'De most akkor tényleg...nem tűnik jó ötletnek...' Mire az emberek: 'Issstenem! Ne szólj bele'' Isten pedig visszakozott: 'Nemnem, hát jó.' Aztán az emberek elárasztották a világot a szemetükkel. És elszabadult a pokol. Az emberek azon nyomban Istenhez fordultak, és felháborodva kérték számon: 'Hé! Miért nem állítottál meg minket? A te hibád!"

"De csak egyetlen bontási ábrát rajzoltam az állatos keksz dobozán lévő tehénre.
Ezért egyből a teljes nevemen kell szólítani engem, második keresztnévvel együtt?
Azért nem kell túlzásokba esni."