Könyvajánló: Az ember akit Ovénak hívnak

Frederik Backman, svéd író könyve nagy siker volt. Jelentős eladási eredményeket tud felmutatni, és film is készült belőle. A film ismét kimaradt az életemből. (Furcsa, hogy nagyon kevés filmet látok, amik könyvek alapján készülnek. Lehet, hogy ezen változtatnom kellene?)

A könyv Ovéról, a morgós idősödő emberről szól. Szeretné megölni magát, mert nagyon magányos, miután megözvegyült, és a munkahelyéről is elbocsátották. De akárhányszor nekikészül, hogy megölje magát, valami mindig közbejön. Ettől az egésznek van egyfajta bizarr hangulata, ami azért nagyon vicces is. Legalábbis szerintem. (Van abban valami humoros, amikor Ove nekikészül, hogy a vonat alá vesse magát, de egy fickó beájul a sínekre, és persze nincs aki kihúzza, csak Ove, aki mindenhez ért, és persze most is teszi a dolgát, egy "A fenébe is most már" felkiáltással. Ez a nap is pocsékba ment.)

A regényben váltakoznak a jelen eseményei, és a múlt történései. Egyre többet tudtam meg Ovéról, egyre inkább megértettem, mit miért tesz. Végül pedig kezdtem megkedvelni ezt a morcos embert, aki az alapján ítéli meg az embereket, hogy milyen autót vezetnek. Határozott (rossz!) véleménye van a modern világról, ahol "mindenki harmincegy éves, szűk nadrágot hord, és már nem is iszik normális kávét. És senki sem akar felelősséget vállalni. Egy csomó férfi gondosan nyírt szakállal mindenütt, akik váltogatják a munkahelyüket, a feleségüket és az autómárkákat. Ahogy jön. Ahogy jólesik."

Ove életét egy a lakóparkba beköltözött új család zavarja meg. Meg egy macska. Meg egy fiú, akinek sitten van az apja. Meg egy erősen túlsúlyos informatikus. Meg a régi barátja, Rune, aki Alzheimer-kórban szenved. Meg egy meleg srác, akit kidobott az apja otthonról. Ők mind valamit akarnak Ovétól. Radiátorok légtelenítését, létrát, szállást, bicikli javítást, autóvezető órákat. Amihez csak Ove ért. Megcsinál mindent, ha nem is lelkesen, aztán ismét nekikészül, hogy megölje magát, "Mert most aztán már elég. Most Ove meg fog halni." De persze megint közbe jön valami. Egy riporternő, egy félig megfagyott, félfarkú, félfülű macska, akire mindenki más persze allergiás, létráról leesett szomszéd. Ovénak egyszerűen nincs ideje meghalni, bármennyire is készül rá. Természetesen egyéb izgalmas és érdekes események is történnek, de azért nem akarok mindent elmesélni.

Nagyon jó volt olvasni a könyvet. A szerző jól adagolta a humort és a drámát, ettől egy nagyon szerethető, szívet melengető könyv kerekedett. Ove figurája végtelenül merev de mégis szimpatikus a maga sarkos módján. (Már-már olyan, mint a Terminátor, aki azt mondja "Negatív", ha valamit nem lenne logikus cselekedet, de a végére megérti, hogy miért sírnak az emberek.) A többi szereplő teljesen esetlegesen éli az életét a világban, ahol csak Ove szakértelme tudja megmutatni a megfelelő irányt. Ő egy olyan világban élt, ahol egy férfinak tudnia kell befúrni valamit a falba, megszerelni a kocsit, és egyéb motorokat, tolatni utánfutóval, kicserélni a járólapokat és felújítania egy házat. Mélységesen megveti azokat, akik mindezt nem tudják, és még egy villanykörte kicseréléséhez is szakembert hívnak. Ettől a megvetéstől függetlenül azért segít ezeknek a szerencsétleneknek. Mert Ovénak túl nagy a szíve. Ebbe fog belehalni.

Update (2018.06.12.): A könyvklub is elolvasta a regényt és senkinek nem volt semmilyen negatív hozzáfűzni valója! Mindenkinek tetszett (Már aki ott tudott lenni, és el tudta mondani a véleményét, illetve, aki időre el tudta olvasni.), ami nagy ritkaság! Szerették Ovét. Igényként merült fel, hogy minden utcában legalább legyen egy Ove, aki ért mindenhez és meg is csinálja, amit kell. Betti rámutatott, hogy Parvaneh személyisége nélkül Ove maradt volna a maga kis morgós világában. Az iráni kis nő hozta ki belőle a legjobbat, úgy, mint annak idején Sonja. Alapvetően mindannyian szerettük a könyv humorát, élveztük a drámát és a szívszorítást is. Iza azóta már a harmadik Backman könyvet olvassa! Lefogadom, hogy a most választott A fiumei cápa nem lesz ekkora siker....

Kedvenc idézeteim:

"- Renault? De hát az rohadtul FRANCIA! Az ég szerelmére, nem lehet csak úgy egy FRANCIA autót venni!!! Úristen, idétlen kölyke! Semmit sem tudsz az autókról!

Az ifjonc a fejét rázza. Ove mélyet sóhajt, és a homlokát fogja, mintha hirtelen rátört volna migrén."

"Ove oldalán üres a peron, eltekintve három megtermett munkástól, akik kantáros nadrágban és sisakban állnak egy lyuk körül, és lefelé bámulnak. Körülöttük hanyagul kifeszített narancssárga műanyag szalag. Egyikük kezében kávé, a másik banánt majszol, a harmadik úgy próbálja a telefonját nyomkodni, hogy nem veszi le a kesztyűjét. Nem megy valami jól. És a lyuk meg csak ott van. És az emberek még meglepődnek, mikor az egész világ összeomlik a gazdasági válságban, gondolja Ove. Mikor az egyetlen, amit az emberek csinálnak, az banánevés és lyukba bámulás egész nap."