Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra Vol. 2.

Ritkán olvasok el egy könyvet kétszer (Habár van, amit ennél is többször olvastam újra!), de Haruki regényével most így jártam. A könyvklub januári olvasmányának ezt választottuk, és én már olyan régen olvastam, hogy emlékeim erősen megfakultak róla. Annyi volt biztos, hogy nagyon tetszett.

Érdekes élmény látni, hogy mi az, ami akkor fontos volt számomra a regényből, és mi az, ami a második olvasásnál ragadott meg.

Hadzsimét most is megkedveltem, hibái ellenére is, de most kicsit jobban figyeltem Jukikóra, a feleségére, az ő alakjára. Nem mintha túl sokat tudnánk meg róla, de az a kevés számomra határozottan szimpatikussá tette! Nyilván ő is afféle aláfestő zene Hadzsime életéhez, mint a többi más szereplő és történés is. Itt ugyebár csak Simamoto az, aki kiragyog, aki elborít mindent főhősünk életében. Most is nagyon valószerűtlennek tűnt az alakja. S most is arra jutottam, hogy nagyon szeretném olvasni a továbbiakat. Mi lett Hadzsimével később? Pontosan mi történt Simamotoval, és mi volt az a nagy titok az életében, amiről egyáltalán nem volt hajlandó beszélni? Persze sejtéseim most is voltak, de második olvasásra sem találtam több elejtett információ-morzsát a szövegben, ami segítene a nyomozásban. Viszont eszembe jutott, hogy milyen kényelmes megoldás is ez az író számára, akinek nem is kellett bajlódnia a bonyodalom és titok kiagyalásával, mert úgysem akarta, hogy kiderüljön.

A hangulat újra csak elvarázsolt, olyannyira, hogy a könyv elolvasása után egy csomó japán enteriőr, meg étel képét néztem meg a pinteresten...

A könyvklub tagjai eléggé vegyesen viszonyultak a könyvhöz. Pozitív, hogy szinte mindenki elolvasta, talán csak Era nem, de ő is be fogja fejezni. Sokan nem voltak elégedettek vele, volt, akinek nem tetszett, hogy a szex olyan hétköznapian volt leírva. Mondjuk volt, aki szerint a férfiak szemszögéből ilyen a szex. Azon mindenki kicsit megütődött, hogy Hadzsime milyen egyszerűen kezelte a hűtlenséget. Másnak a nyelvezettel volt gondja, merthogy néha szép leírásokat kaptunk, máskor pedig vulgáris volt. S végül volt, aki az olvasás végeztével szinte azonmód el is felejtette az egészet. Többekben  felmerült, hogy ez az egész sztori félig-meddig csak a főhős fejében játszódott le. Ezen én igen meglepődtem, mert eszembe se jutott ez a lehetőség. A legtöbb tagnak nem volt szimpatikus Hadzsime, de azért volt, aki hozzám hasonlóan értékelte őt... Összességében inkább kevésbé jött be ez a regény a hölgyeknek. Én viszont továbbra is nagyon szeretem a könyvet, de úgy sejtem a jövőben át kell gondolnom, hogy milyen regényeket ajánlok másoknak elolvasásra...