Olvassunk együtt!

Amikor megláttam a könyvtárban ezt a könyvet, rögvest felmarkoltam, pusztán a borítója miatt. Aztán láttam csak, hogy mi is ez. Egy krimi, amit Chris Hadfield űrhajós írt! Nagyon felvillanyozódtam a lehetőségtől, hogy olvashatok valamit ismét tőle, mert az Egy űrhajós tanácsai földlakóknak nagy kedvencem volt.  Pár nap alatt végeztem is a regénnyel és azt mondhatom, hogy elég szórakoztató volt. A krimi része nem volt valami furmányos, már a közepén tudtam, hogy ki is a "szotyi a motyóban". A szereplők sem voltak túl kidolgozottak, ami azt illeti. Chris Hadfield nem igazán jól oldotta meg ezt a krimit, dehát ő Chris Hadfield! Szóval megbocsátottam neki. Meg azért is, mert minden technikai leírás és űrutazási sztori igaz volt, és ezeket látható izgalommal osztotta meg az olvasókkal. Lehet, hogy a szerelmi szál suta és kidolgozatlan volt, de szinte meg lehetett tanulni holdjárót vezetni a könyv alapján, vagy esetleg kisrepülőgépet.  Tudom, hogy Chris mindent valóban tapasztalat...

Ismét egy űrhajós életrajz! Nagy kedvenceim közé tartoznak a hasonló könyvek, így nem volt kérdés, hogy Barbree könyvét is elolvasom. Nem is bántam meg, mert tetszett a mű. Nem mondom, hogy letehetetlenül izgalmas volt, de mindenképpen megérte elolvasni. Nem túl sokat tudtam Neil Armstrongról, ami azt illeti és a könyv alapján rá is jöttem, hogy miért. Mert nem volt egy extrovertált valakicsoda. Szeretett a háttérben maradni, nem vágyott a népszerűségre. Szerény ember volt, úgy tűnik. Mondjuk azt nagyon meg tudom érteni, hogy zavarta, amikor mindenhonnan csak ő folyt, miközben azért volt "néhány" másik ember is, aki nagyot alakított az űrhajózás történetében. Persze az is érthető, hogy amikor Neil Armstrong a Hold felszínére tette a lábát, akkor ő nem Neil Armstrong volt, hanem mi mindannyian, az emberiség. Egy szimbólum. És ma is az. Nyilván ezt ő is megértette, ezért sem szállt el magától teljesen.  Jay Barbree személyesen is ismerte Armstrongot, barátok voltak. Mindketten ...