Olvassunk együtt!

A hullaégető után rögtön megkaptam a kollégámtól a következő Fuks kötetetet olvasásra, a Mundstock urat . Nem mondom, hogy olyan hatalmas lelekesedéssel vágtam bele, tartottam attól, hogy még megterhelőbb olvasmány lesz, mint Kopfrkingl úr sztorija volt. De azt kell, hogy mondjam, igazán megérte rávennem magamat erre a regényre! Sokkal jobban tetszett, mint A hullaégető . A történet hőse a címben is szereplő Theodor Mundstock, egy középkorú, cseh zsidó férfi, aki várja a behívóját, hogy mikor és melyik transzporttal kell elmennie valamelyik koncentrációs táborba. Az idő 1943-44 körül van. A sztori az ő lelkiállapotának változásait követi végig, ahogy a teljes kétségbeesésből eljut valamiféle nyugalomba. Mundstock úr kitalált egy módszert, amellyel el tudta űzni a félelmét. Mégpedig azt, hogy mindenre alaposan fel kell készülni, ami várhat rá. Mundstock úr tökéletesen tisztában van azzal, hogy mire kell figyelnie a behívó megérkezése után, hogy a lehető legflottabbul vehesse az akadály...

Ah... Gondoltam, hogy nem lesz egy könnyed olvasmány ez a regény, de nem számítottam arra, hogy ennyire magába fog szippantani. Szinte filmszerűen peregtek le a szemem előtt a Paul Bäumer elbeszélésének eseményei. Mindenkinek el kellene egyszer olvasnia ezt a könyvet, szerintem. Nem azért, mert olyan magas irodalom volna, hanem a mondanivaló miatt.  Paul Bäumer 19 éves német katona, a nyugati fronton. E/1-ben meséli életét, a frontkatonák életét. 19 éves, de már saját maga is öregemberként tekint magára. És az is. Egy éve van a fronton, amikor becsatlakozunk a történetbe. Ekkorra már tapasztalt katona, maroknyi bajtársával együtt. Tudják, amit kell, amely tudással az egyre nagyobb számban megjelnő újoncok még nem rendelkeznek: "A mai állóharc ismereteket és tapasztalatokat követel. Érteni kell a terepet. Kell, hogy az embernek a fülében legyen az egyes lövedékek hangja és hatása. Előre kell tudni, hol csapódnak be, milyen a szórásuk, s hogyan kell védekezni ellenük." Paulék m...

Könyvklub. Enyhe aggodalommal fogtam bele ebbe a könyvbe, mert már a fülszövege is megterhelőnek látszott. Úgy gondoltam, hogy egy rendkívül szomorú, igazságtalan társadalmi helyzetekről szóló, végtelenül negatív regényt tartok a kezemben. Nos, meglepetésben volt részem. A könyv valóban szomorú. Valóban társadalmi igazságtalanságok kerülnek benne elő. Valóban rengeteg rossz dolog történik a szereplőkkel, akiket sajnálni lehet, akik miatt aggódnia és idegeskednie kell a kedves olvasónak. Ugyanakkor nagyon könnyen olvasható a regény, a nyelvezete, a hangulata szerintem jó, és az első oldaltól kezdve magába is szippantott. Mondjuk sok időm sem maradt az olvasgatásra, mert közeledett a klub napja. Végül 3 nap alatt végeztem vele. Különleges atmoszférájú a könyv, csapongó, furcsa hasonlatok, gondolattársítások voltak benne, folyamatos volt az idősíkok közötti ugrálás és hol naturalisztikus, hol költői volt az elbeszélés. A főszereplők egy kis család tagjai: Ammu, az anyuka és két ikergyerek...