Könyvajánló: A marsi

Pár hete vettem ki a könyvtárból Andy Weir könyvét, A marsit. A könyvből filmet is készítettek, Matt Damon főszereplésével. A filmet még nem láttam, de tervezem, hogy megnézem. 

A könyv nagyon tetszett, végig lekötötte a figyelmemet. Szórakoztató stílusban követte el írója, miközben nagyon is valósághű volt. Én ugyan nem vagyok fizikus, vagy botanikus, pláne nem űrkutató, vagy gépész, de a szerző olyan meggyőzően írt a oxigenerátor működési elvéről, avagy arról, hogy emberi végtermék és némi földi termőföld segítségével hogyan lehet óriási mennyiségű termőtalajt előállítani, hogy szívesen elhiszem, mindez valóban megtörténhet.

A történet egyébként egy klasszikus robinzonád, a Marson. Főhősünk ott reked, teljesen egymaga a vörös bolygón, és szeretne túlélni. Igazi vagány gyerek ez a Mark Watney, mindvégig igyekszik a humorába kapaszkodván tartani a lelket saját magában, ha már nincs más, aki tarthatná benne. Mi olvasók pedig szurkolunk neki, hogy a számításai helyesek legyenek, tényleg elég legyen annyi sűrített oxigén, amennyit kiszámolt, és nőjenek csak szépen az otthonról hozott krumplik. Markot a híres MacGyverhez hasonlítják, csak ő nem bombákat gyárt rágógumiból és gemkapocsból, mint földi társa, hanem plutóniummal fűti a marsjáróját, mert ez volt a legjobb ötlete, és amúgy volt egy kis elfekvő plutóniuma. De a lényeg ugyanaz, leleményességgel pótolja a hiányzó felszerelést. Avagy teljesen új funkciót ad a meglévőeknek.

Tényleg végig vicces és szórakoztató a könyv, gyakran hangosan kuncogtam is rajta. Nincs benne semmi pátosz, depresszió, nyilván nem lélektani regénynek íródott. Írtam, hogy tervezem megnézni a film változatát is, de kicsit aggódom tőle. Egyrészt azért, mert ez egy napló formában írt könyv, nem tudom, hogyan sikerült átültetni filmre. Másrészt az aggaszt, hogy a végén nem harapódzik-e el benne a hollywoodi-módi: drámai zenével, könnyekkel és rengeteg csillagos-sávos zászlóval? A könyvben tényleg nincs semmi efféle, nem szeretném, ha ilyenekkel kellene szembesülnöm a filmen.

Bátran ajánlom mindenkinek ezt a sci-fit, főleg így, nyáron jó kis kikapcsolódást nyújt. Aki ért egy kicsit a fizikához, űrkutatáshoz, gépészethez, az bizonyára még érdekesebbnek is fogja tartani, mint én.


Update: Megnéztük a férjemmel a filmet, A mentőexpedíciót. Nem voltam elragadtatva tőle. Sokkal jobban tetszett a könyv. Nem lett túl szirupos-amerikaias, de valahogy egyáltalán nem jött át az a nagyon szórakoztató stílus, ami a könyvben annyira tetszett. Próbáltak humorosak lenni, de közben hosszú, fájdalmas nézéseket is kaptunk a Mark Watneyt alakító Matt Damontól. Persze, értem, hogy nem lenne életszerű, ha végig humoránál lenne egy ember, aki másfél évet tölt el tökegyedül egy bolygón, dehát ez az egész egy mese. Úgyhogy nyugodtan átugorhattak volna a realitás ezen részén is. Persze, amúgy volt egy csomó apróbb-nagyobb rész, ahol megváltoztatták a könyvet. Szerintem mindegyik teljességgel felesleges volt.  De az tetszett, hogy végig Lewis parancsnok diszkója szólt. :)

Kedvenc idézeteim a könyvből: 

"Ja. Hát, ez mind nagyszerűen hangzik, és még csak esély sincs semmilyen katasztrofális hibára..

Ez szarkazmus volt egyébként.

Na, leléptem."

"Bátorításra van szükségem. Meg kell kérdeznem magamtól: mit tenne egy Apolló-asztronauta? 

Ledöntene három whisky sourt, elhajtana a Corvette-jével a kilövőállomáshoz, aztán elrepülne a Holdra egy parancsnoki modulban, ami kisebb, mint a marsjáróm. Öregem, azok a fickók aztán vagányak voltak." 

"- Hiszel te Istenben, Venkat? - kérdezte Mitch.

- Persze, nem is egyben - válaszolt az. - Hindu vagyok."