Könyvajánló: A nő, aki egy évig ágyban maradt

Sue Townsend könyve a címével fogott meg. Nem olvastam az írónőtől semmit még eddig, bár terveztem, hogy Adrian Mole titkos naplójának legalább az első részét elolvasom. De eddig elmaradt. Szóval a könyv. Az első benyomásom teljesen pozitív volt, nagyokat kacagtam rajta. Azzal indul a könyv, hogy Eva, a főhős, becsukja az ajtót ikergyerekei és férje mögött, be is zárja és összepakol a házban. Miután ráönt egy lábos paradicsomlevest a saját maga kárpitozta fotelre, felmegy a hálóba, lefekszik az ágyra és nem is kel fel egy évig.

Sok humor van a könyvben, bizarrnál bizarabb helyzetek adódnak. Kiderül egy-két szinte hétköznapi dolog Eváról. Például, hogy mennyire, de mennyire elege volt már a háziasszonyságból, hogy senki nem segített neki semmiben, mindenkit kiszolgált, de nem kapott érte se köszönetet, se hálát. Ezeknél a részeknél szerintem nincs asszony, aki ne sóhajtozna megértően, és ne gondolna arra, hogy most rögtön le kell feküdnie. Kiderült, hogy nem szereti a férjét, soha nem is szerette, és valószínűleg ez kölcsönös is volt. Néha bepillantást nyerhetünk az ikrek életébe is. Nem kevésbé valószerűtlenek ők sem, mint az anyjuk.

Zakatol tehát a történet, telnek a hetek, Alexander, a fekete, rasztafári, mindenes szaki beleszeret az ágyban fekvő Evába, aki ráadásul híres lesz, és özönlenek hozzá az emberek, akiknek ő ad tanácsokat, hogy is hozzák helyre kisiklott életüket. Nyilván ez szarkazmus a regényben, hiszen Eva élete a lehető legjobban el van szúrva, és ezért jobbára ő a felelős. 

Egy idő után már fárasztott a könyv. Eva egyre unszimpatikusabb lett. Nem egyszerűen egy bolondos nő volt, hanem egy hisztis kislány, akit és legszívesebben felpofoztam volna. S a végére mintha maga az írónő is megunta volna az egészet. Rövid utalás történt egy tragédiára Eva fiatal korából, de az sem volt meglepetés, lehetett sejteni már korábban. Az utolsó 50 oldal már elég pikk-pakk meghozta a végeredményt. Eva felkelt, nem oldódott meg semmi, nem is lettek elvarrva a szálak, nem tudjuk, hogy kivel mi történt, egyszerűen vége lett a könyvnek. Nekem jobban tetszett volna, ha könyv végig megőrzi bizarr stílusát, és egyáltalán nem akarja megmagyarázni, még utalás szinten sem, hogy Eva miért fetrengett egy évig az ágyban.

Ami nekem nagyon tetszett azok a mellékszereplők voltak. Ruby, Eva anyja, és Yvonne az anyósa voltak a kedvenceim. Szórakoztató, buggyant öreglányok, akik koruk okán megengedték maguknak a keresetlen őszinteséget. Tetszett Brian is, aki egy igazi tetű férj, de ebben a történetben nagyon megállta a helyét. 

Nem tetszettek viszont az ikrek, ifjabb Brian és Brianna, sem Alexander, aki beleszeret Evába. Ők még ebből a bizarr bandából is kilógtak. Ifjabb Brian és Brianna túl vadak, ugyanakkor humortalanok voltak, Alexander pedig elviselhetetlenül bölcs és normális. 

Összességében egy szórakoztató könyv, nagyokat lehet rajta nevetni. Inkább ajánlom, mint nem. 

Kedvenc idézeteim a könyvből:

"Közben odalent bejött a házba Ruby, és felsikoltott, amikor meglátta Alexandert, aki a pirítóst vajazta.
- Ne bántson - könyörgött.- Nyugdíjas vagyok, anginám van, és fáj a lábam.
- Ez szomorú - mondta Alexander. - Iszik egy teát?
- Hm, igen."

"Aztán eszébe jutott, hogy nem kell fölkelnie reggelit készíteni senkinek, nem kell senkit kirángatnia az ágyból, nem kell mosogatógépet kipakolni, mosógépet bepakolni, egy halom ruhát kivasalni, porszívót a lépcsőn felvonszolni, nem kell szekrényeket, fiókokat rendbe rakni, tűzhelyet tisztítani, mindent letörölgetni, bútort fényesíteni, ablakot pucolni, padlót feltörölni, szőnyegeket és díszpárnákat igazgatni, szaros vécét kisikálni, szennyes ruhát a földről összeszedni és a szennyeskosárba dobni, kiégett villanykörtét, és kifogyott vécépapírrolnit újra cserélni, az emeleten összeszedni és lehozni, ami a földszintre való, lent összeszedni és felvinni, ami odaföntre való, ruhát a tisztítóból elhozni, virágágyást kigyomlálni, virághagymákért és egynyáriakért a kertészetbe menni, cipőket kipucolni és sarkaltatni vinni, könyvtári könyveket visszacipelni, szemetet szétválogatni, újságost kifizetni, anyához elmenni és lelkifurdalást érezni, amiért az anyóshoz nem, aranyhalat megetetni, szűrőjét tisztítani, két kamasznak szóló telefonokat felkapkodni és üzeneteket átadni, lábat borotválni, szemöldököt szedni, manikűrözni, szombatonként három ágyon ágyneműt húzni, gyapjúpulóvereket kézzel kimosni és törölközőre fektetve szárítani, ennivalót, amiből ő nem eszik, bevásárolni, parkolóba kitolni, csomagtartóba rakni, hazavinni, hűtőbe, konyhaszekrénybe pakolni, dobozokat és száraz élelmiszert ágaskodva föltornázni a polcra, amit ő nem ér fel, de ami Briannak abszolút kényelmes."