Könyvajánló: Kövér Lajos színre lép

Lackfi János mesekönyvét tegnapelőtt fejeztük be a gyerekekkel. Tegnap pedig elolvastuk még egyszer a legkedvesebb fejezetet belőle. Ez a könyv egyöntetűen tetszett mindenkinek a családban. Nagyon szellemes, kedves, van mondanivalója, de nem rágja a szánkba. Egyszerűen verhetetlen, szerintem. És a gyerekek szerint is. Meg a férjem szerint is. 

Kövér Lajos az, aminek a neve mondja: kövér és Lajos. Övé a Kövér Lajos utca (Itt máris személyes vonatkozása lett a dolognak, mert a férjem a Kövér Lajos utcába járt iskolába annak idején.), merthogy olyan kövér, hogy mindenhol ő van az utcában, így a két kiküldött utcaelnevező róla nevezte el az egész utcát. Ott van még Sovány Laci (igen, ő meg sovány), Súly Elemér, aki súlyemelő edző, Ideg Béla, az idegbajos főnök, Miszter Phéntek, a sok Kenibenideni, akik amúgy hárman vannak, és Kenny, Benny és Denny névre hallgatnak, de mind egyforma, úgyhogy egyszerűbb őket összevonni. Vannak külföldi súlyemelők: Oleg Habarov (bolgár, a legnagyobb esélyes Sovány Laci ellen), Frenki Blekkenddekker (Amerikai, és amúgy fogkrémet szokott reklámozni, merthát mi mást reklámozna egy amerikai?), és Sükür Halkereki (Török, és gíroszozó hálózata van, de inkább kebabozónak kellene mondani.). 

De a mi személyes kedvencünk Karcsi bá' volt, az autószerelő szaki, aki a csuklóját nyújtja kezeléshez, hiszen a keze mindig olajos, égő csikkel a szája sarkában beszél és kombinátfogóval nyitja fel a sört. Itt az egyik drága nagypapával tudtunk párhuzamot vonni, szinte azonnal és tökéletesen. 

A sok mókás szereplőn túl a sztori is nagyszerű, fordulatok is vannak benne, és hát a mondanivaló, az se kutya. Mindenki megértheti, anélkül, hogy egyszer is ki lett volna mondva: nem minden a pénz, jó segíteni másoknak, mindenkiből ki lehet szeretni a legjobbat és mindig van remény! 

Egyetlen negatívumot tudok felhozni: nekem nem tetszettek az illusztrációk. Molnár Jacqueline rajzolta őket, ahogyan a szerző több más könyvét is. Nekem nem tetszett. A gyerekeim nem nagyon kommentálták a rajzokat, úgyhogy nem tudom, ők mint a célközönség mit szóltak hozzá. 

Mindenkinek ajánlom a könyvet, gyerekeknek és felnőtteknek is. Legjobb együtt olvasni, és akkor talán mindenki fogja tudni a családban, hogy mi a fene az a LEPOKE!  

Kedvenc idézeteim:

"Szépen írt, mert szépen tudott írni, és mert szerette volna, ha mások is el tudják olvasni, amit ír. De legfőképpen azért írt szépen, mert hepciás főnöke volt, akit Ideg Bélának neveztek, és nagyon nem bírta a ronda írást. Ha olyat látott, egészen kidülledt a szeme, Sovány Laci meg félt, hogy egyszer még ki talál ugrani a helyéről, ami bizony csúnya látvány lett volna."

"Íme a világhírű, hetventagú pompongörltársulat Kaliforniából, cshupa ragyogó szhépség, thébolyítóan tháncolnak, nézzék ezt a mosolyt, hát nem gyönyörűek? Már a repülőjegyüket is megvettem jó előre, hogy olcsóbban kijöjjünk. Azthán itt van Theli Bili, a nevezetes phopszátár! A nagyphapám lehetne, de remekül thartja magát. Festi a haját és szoláriumba jár, szépen összedrótozzák minden khoncert előtt. Hangja már nincs, ezért a zene CD-ről meg, de észre se venni, mert isthenien thátog az öreg. Ne feledjük, hogy egyszer még a Beatles egyik előzenekarában is énekhelt... A fő attrakció pedig Dzsoni Vulkánfíber, az aranykezű bűvész, aki khépes a színpadra varázsolni egy repülőgépet, majd thehénné változtatja és megfeji azt, a thejet pedig a levegőbe löttyinti, és az galamb formájában elszáll. Nos, khérem szépen, ezt nevezem én világszínvonalnak!"