Biblioterápia

A minap megtudtam, hogy van ilyen tudomány, hogy biblioterápia! Az elnevezés alapján sejtettem, hogy könyvekkel való valamiféle gyógyításról lehet szó, de azért persze utána olvastam, hogy pontosan mi is a definíciója. Hát, tulajdonképpen ez. Ilyen-olyan mentális és pszichés tünetek enyhítése olvasással. Olyan könyveket kell olvasni, illetve olyanokat ajánl a biblioterapeuta, amik segítenek abban, hogy a helyzetünket kicsit kívülről lássuk. 

Meg kell mondjam, először azt gondoltam, hogy ez már valami! De aztán rájöttem, hogy hát nem ezt csináljuk mindannyian, akik olvasunk? Mindannyian megéreztük már, hogy a könyvek kiszakítanak a mindennapi gondjaink közül, gyakran felemelik a lelkünket kicsit magasztosabb dolgok felé is, mint a másnapi ebéd, vagy olyan jót kacagunk rajta, hogy elfeledjük minden bajunkat. Úgyhogy másodszorra már azt gondoltam, hogy mindenki, aki szeret és szokott olvasni, tulajdonképpen egy biblioterapeuta. Legalábbis magát gyógyítja. Ha pedig még ajánlgat is könyvet másoknak, akkor igazi terapeuta lesz.

Ettől függetlenül nagyon jó volt belegondolni abba, hogy az olvasás tényleg segíthet a lelki bajainkon. Eszembe jutott, hogy hányszor merültem bele egy regény világába, megfeledkezve a háztartáson eluralkodó káoszról, arról, hogy megint nem sikerült valami tervem, vagy más gondomról. S még csak nem is sejtettem, hogy biblioterápiát folytatok! Sok könyvtől egyszerűen úgy érezzük, hogy jobbak leszünk (nekem ilyen könyv volt Cormac McCarthytól Az út, vagy Henryk Sienkiewitztől a Quo vadis), mások elragadnak a hangulatukkal (pl szerintem Dragomán György Máglya c. könyve ilyen), vagy a képi világukkal (Tolkientől A Gyűrűk Ura számomra egy gyönyörű mese). 

A könyvek szebbé tudják tenni a mindennapokat. Viszont kevés az idő, jól kell megválasztani, hogy milyen könyvre szánjuk rá a magunkét. Mint könyvtáros tulajdonképpen feladatom is az olvasás, meg hát könnyű helyzetben is vagyok, annyi sok könyv között! Igyekszem a blogon megmutatni, hogy mit érdemes és mit nem annyira érdemes elolvasni. Persze mindez csak az én véleményem, lehet, hogy másnak tetszik egy általam nem annyira szeretett könyv. De talán némi támpontot adhat az én véleményem is. 

A héten megtartottuk az első könyvklubot a könyvtárban. Nem nagy érdeklődés volt eddig a dolog iránt, de bízom benne, hogy ez változni fog. Legközelebb elmesélem a hölgyeknek, hogy mi mindannyian biblioterapeuták vagyunk, és havonta egyszer fogunk összejönni terápiás tanácsadásra!