Timur Vermes: Nézd ki van itt

Ennek a könyvnek először a borítója tetszett meg. Aztán a fülszövege. Aztán az egész könyv. Borzasztóan jól szórakoztam rajta, és rengeteget nevettem olvasás közben!

Az alapszituáció, hogy Adolf Hitler magához tér Berlinben egy elhagyott foghíjtelken. Hamarosan kiderül, hogy 2011-ben járunk, vagyis Hitler életéből cirka 60 év kiesett. Innen kell felvennie a fonalat, és folytatnia az életet. Ahelyett, hogy elvegyülne, inkább azt teszi, amihez a legjobban ért: beszél és meggyőz. Bizarr, hogy mennyire jól feltalálja magát. 

A könyv elején számtalan vicces szituáció fakad abból, hogy az új világ technikailag jóval fejlettebb, mint Hitler világa volt. A mobilok, a számítógép, a reklámújságok, a tévé, mind-mind elképesztik a Führert. Ennél már jobban szíven üti, hogy temérdek török ember él Berlinben, teljesen hétköznapi módon. Próbálja olvasással behozni az elmaradt éveket, minek során szembesülnie kell az Európai Unió tényével, azzal, hogy a zsidóknak országuk és jogaik vannak, hogy Németország élén egy nő áll, ráadásul koalíciós kormányt vezetve. Mindezekről megvan a maga lesújtó véleménye, amit ki is mond minden adandó alkalommal. Alkalmak pedig bőségesen akadnak, hiszen Adolf Hitler sztár lesz Németországban! Mivel teljességgel lehetetlennek tűnik, hogy ő valóban Adolf Hitler lenne, ezért egyszerűen azt csinálhat, amit akar. És ő beszélni akar, meggyőzni, maga oldalára állítani mindenkit. Nem titok: sikerül is neki. Ismét. A szerző olyan észrevétlenül és vaslogikával viszi előre Hitler útját, hogy tulajdonképpen arra jutunk mi, olvasók is, hogy hát nem is lehet ez másként, a nép őt akarja és kész. Hitlert megszeretik az emberek, a végén pártok vetélkednek a kegyeiért, anélkül, hogy bármely véleményét megmásította volna a régi náci időkhöz képest. S mindezt pontosan Németországban, ahol úgy félnek még mindig Hitlertől, eszméitől és örökségétől, mint a tűztől. Csakhogy pontosan a saját liberális elveik és a szólásszabadság értéke köti gyakorlatilag gúzsba a kezüket. 

Nagyszerű vízió volt ez a könyv! Alaposan elgondolkodtatott, megnevettetett, elképesztett és szórakoztatott. Láttam, hogy ebből is készítettek filmet. Hát, nem tudom... Szerintem nem fogom megnézni ezt sem. A könyvet viszont szívből ajánlom mindenkinek, mert jó! 

"Az idő tájt már 2,3 milliárd ember élt a világon. Kettő egész három tized milliárd! Azt ugye annak idején még senki nem tudhatta, hogy háromszor annyian is elférnek a bolygónkon. De - és most jön a lényeg: ebből a tényből tudni kell levonni a helyes következtetést. A helyes következtetés természetesen nem az, hogy ha most hétmilliárdan vagyunk, az egész háború hiábavaló volt. A helyes következtetés az, hogy ha már akkor igazam volt, most háromszorosan is igazam van. Egyszerű aritmetika, bármelyik harmadik osztályos elemista le tudja vezetni."

"Én a magam részéről azt  a nézetet osztom, hogy a pékeken kívül senkinek semmi oka a korán kelésre. Ja, és a Gestapón kívül, természetesen, ez magától értetődik. Hogy eltakarítsák a bolsevista csőcseléket." 

"Izrael állam megalapítása persze kétségkívül tehermentesítő hatással bír. Ezt az államot nagyon okosan különféle arab népek földjén létesítették, aminek köszönhetően az egymással háborúzó feleknek évtizedekre vagy évszázadokra van mivel elfoglalniuk magukat."