Boris Johnson: A Churchill tényező

Nagyon szeretem az életrajzokat, főleg a politikusok életrajzát. Eddig főleg a diktátorok biográfiáiban merültem el, de most Churchill került sorra, aki végülis nem diktátor. Habár a könyv lapjain egy elég erős diktátori hajlamokkal megáldott férfi portréja bontakozott ki előttem. De őt mégiscsak demokratikusan választották meg, és nem volt se "duce", se "führer", se "apácska", se "nemzetvezető". Miniszterelnök volt, de pénzügyminiszter és gyarmatügyi miniszter is.

Sok mindent megtudtam Churchillről a könyvből, ami eddig számomra ismeretlen információ volt. Én jobbára csak a második világháborús szerepéről rendelkeztem ismeretekkel, de most megvilágosodtam, hogy ő tulajdonképpen egész aktív korában politikus volt. A szerző, Johnson (aki szintén politikus, többek közt volt London főpolgármestere is) meglehetősen elfogult Churchillel szemben, s ezt már az elején le is szögezte. Úgyhogy nem is ért meglepetésként, hogy példaképének minden balfogását igyekezett megmagyarázni, sőt, kimagyarázni. 

A könyv alaposan ismerteti Churchill életét, de emellett a személyiségének rejtelmeiben is elmerül. Elmeséli például, hogy a szülei milyen dekadens életet folytattak, hogy a kis Winston leginkább a mamája szeretetére és a papája elismerésére vágyott, de helyettük csak egy minden tekintetben szeretetreméltó dadus jutott neki. Idézget Churchill levelezéséből, sőt a kézírását is megtekinthetjük a könyv lapjain. Természetesen értesülünk arról is, hogy milyen körülményesen kérte meg neje kezét, de arról is, hogy mennyire bátor férfi volt Winston Churchill. Bátor katona, pilóta és már-már vakmerő politikus volt. Johnson azzal érvelt, hogy ugyan Churchill tényleg hazardírozott, mint miniszterelnök, valóban döbbenetes kockázatokat vállalt be Nagy-Britannia nevében, de azokban az időkben, amikor ő volt a miniszterelnök, erre volt szükség. Lehetett volna totojázni, óvatoskodni, de Hitlerrel szemben az a taktika nem vált volna be. 

Az egész könyv egyik legfőbb mondanivalója volt, hogy Winston Churchill szinte az egyetlen olyan politikus volt, aki már a 30-as évektől fogva viszolygott Hitlertől, és eszméitől, míg sok brit politikus is vígan parolázott a náci vezérrel, mit sem aggódva a világ sorsán. Churchill viszont sose találkozott a Führerrel, s mindenkit örökösen azzal nyaggatott, hogy tegyenek már valamit ellene. Jó darabig senki sem hallgatott rá, de aztán kiderült, hogy neki volt igaza. 

Boris Johnson meglehetősen szabadszájúan nyilatkozott sok politikusról, gyakran kuncogtam olvasás közben. Tetszett a könyv, mert rendkívül olvasmányos, és alapos kor- és jellemrajz volt. Nem mondom, hogy abszolút letehetetlen, de olvastatta magát. Jonhson jó stílusban ír, nem komolykodott, nem akart történésznek látszani, hanem vállalta, hogy ő politikus, és nem mellesleg Churchill feltétlen rajongója. Churchillt is megszeretettem a könyv alapján, nem volt szentté avatva, de a szerző igyekezett mindig felsorakoztatni a pro és kontra érveket is. Szóval ha nem is volt teljesen objektív és távolságtartó a nézőpontja, de igyekezett becsületes lenni. Bátran ajánlom a könyvet mindenkinek!