Dan Brown: A Da Vinci-kód

Hejj, hát, hogy is kell ezt mondani? Nem jött át. Elolvastam, de nem ment könnyen. Biztos benne van az is, hogy annyira menő volt annak idején ez a könyv, ezért sokkal többet vártam tőle. Azt hittem ennél provokatívabb lesz, de igazából elég vacak volt. Sok minden nem tetszett benne, főleg a logikai bakugrások és csúsztatások.

A rendőrök Louvre-ban nem nézték meg a biztonsági kamera felvételeit, az még hagyján. Bár nem nagyon értettem meg a dolgot, hiszen külön ki is hangsúlyozta Brown, hogy a rendőrnyomozó mennyire megszállottja a technikának, s mégsem az az első, hogy ráfekszenek a kamerák felvételeire, hogy megtudják, ki jött be a meggyilkolt kurátorral együtt az épületbe. (Bár megértettem, hogy bent a múzeumban nincsenek működő kamerák, de lehetetlenség, hogy a bejáratoknál sincsenek. Ez nonszensz.) Na, mindegy, lépjünk ezen túl. Az már sokkal jobban zavart, hogy midőn Brown helyre kiselőadást tartott nekünk, olvasóknak a katolikus Inkvizíció rémtetteiről a nők vonatkozásában, kissé elragadtatta magát. Oké, hogy 5 millió nőt ölt meg szerinte az Inkvizíció (Habár a Wikipédia adatai szerint - ami természetesen nem sokkal hitelesebb Dan Brown-nál - a legmagasabb becsült adat 341 021 halálos áldozat, ami az Inkvizíció számlájára írható. De most ezt megint hagyjuk. ), de azért az már tényleg nevetséges, hogy Dan Brown szerint az Inkvizíció nőellenessége a felelős azért, hogy ma nincsenek női papok, női imámok (!) és női rabbik (!!!!) sem. A zsidók és a muszlimok is valószínűleg hangosan tiltakoznának a felvetés ellen is, hogy őket bármiben is befolyásolhatta volna belső ügyeikben a katolikus Inkvizíció. Főként, hogy a zsidóknál már akkor nem voltak női rabbik, amikor a Katolikus Egyház még a kanyarban sem volt.

Itt azért kicsit elszontyolodtam, hogy mit várhatok akkor a továbbiakban a könyvtől? Nem sokat, azt kell mondjam. Hajlok arra, hogy maradok inkább Eric von Danikennél vagy Graham Hancocnál, ha egy rendes összeesküvés elméletre vagyok kíváncsi. Sajnos el kell mondanom azt is, hogy amint megjelent a főgonosz a könyv lapjain (Akiről természetesen csak az utolsó lapokon derült ki, hogy ő a devla.) én rögtön tudtam, hogy ő lesz az. Ez azért rossz hír, mert én amúgy nem vagyok nagy nyomozó, sose tudom, ki a gyilkos. Kiakasztott az is, hogy a női főhős azért nem beszélt a nagyapjával 10 évig, mert látta egy ősi termékenységi rítus főszereplőjeként egy idősebb nővel, s ezen teljesen kiakadt. A könyv végén pedig már túl is lépett ezen, hiszen ez egy igazán ősi szertartás volt! (Az pedig már csak hab a tortán, hogy az idősebb nő a felesége volt. Micsoda meglepetés!)

Aztán ott volt a könyv vége, ami mértéktelenül csöpögős és szappanopera-szerű volt. Szörnyen irritált, már csak az hiányzott volna, hogy "és boldogan élek, amíg meg nem haltak".  

A könyvet kb 1 hét alatt olvastam el, és olyan történt, amit nem is gondoltam volna: az utolsó két fejezet előtt letettem a könyvet, elolvastam a Haruki regényt, s csak utána (2 nap múlva) fejeztem be. Ennyire nem izgatott fel a sztori. Pedig én tényleg szeretem az ilyen típusú könyveket, de sajnos ez nem tetszett. Nem is ajánlom így senkinek. Szerintem nem éri meg a befektetett időt, és a sok fát, amibe benne van a sok könyv. Érdekesség: pont most olvastam, hogy a szeretetszolgálatok minden évben kiadják, hogy milyen könyvekből nem kérnek egy darabbal se többet, mert már lassan belefulladnak. Tavaly Dan Brown Da Vinci-kódja szerepelt a tiltólistán, idén a Szürke ötven árnyalata....