Alev Lytle Croutier: Hárem

Egész véletlenül jutottam hozzá a könyvhöz, egy nem szándékolt könyvtári rendeléssel. Egyébként pedig egyszer már majdnem megvettem magamnak ezt a könyvet, de sokalltam érte a 4000 forintot. Most, hogy elolvastam, azt mondom, nem is baj, hogy nem adtam ki érte pénzt.

Nagyon szép kiadású könyv, számtalan képpel, szóval igényes a külcsín. A belbecs azonban már nem olyan meggyőző. Az ötlet érdekfeszítő: a háremek titokzatos világának bemutatása. A szerzőnő célja a téma demisztifikálása volt, de nagyon kevés tényanyagot tudott felhajtani. Egyszóval, arra elég a könyv, hogy felkeltse az érdeklődést a háremek titkai iránt, de kielégíteni ezt az érdeklődést már nem igazán tudja. Mindenről mesél egy kicsit, de semmit nem veséz ki rendesen. Nyilván azért van ez, mert nincsenek ismeretei a háremekből, ami azért érthető, hiszen pont az volt a lényegük, hogy nem jöhetett ki onnan senki és semmilyen információ sem. Volt egy-két téma, amit jobban kifejtett, például a szultánák személye. Megtudtam, hogy nagyjából miről szól a Szulejmán sorozat a tévében (Feltételezve persze, hogy valós történelmi eseményeken alapul a sorozat, ami azért kétséges.), és kicsoda volt Hürrem. Alaposabb az eunuchokról szóló fejezet is, illetve a fürdők világáról szóló rész. De hogy mit csináltak ténylegesen a háremhölgyek, hogyan élték mindennapjaikat, arról nem sokat mesélt az írónő.

Mindez kis csalódást okozott ugyan, de azért túléltem. Ami viszont ténylegesen kiakasztott, az a rengeteg elírás, illetve nyelvtanilag helytelen, vagy hiányos mondat. Ez egyrészt feltételezhetően a magyar kiadó hibája, másrészt viszont maga a szerző is kiegészítette a könyvet, és ott is történhetett ilyen-olyan figyelmetlenség. 1989-ben ugyanis már megjelent ez a könyv, s most, feltételezhetően az iszlám világ iránt újfent megélénkült érdeklődés miatt, ismét kiadták 2014-ben. A szerző pedig még beletoldott ezt-azt. Akárhogyis, engem nagyon zavart, amikor egy mondat kétszer szerepelt szinte közvetlenül egymás után, netalán kimaradt az alany belőle. Vagy amikor a kép címe a szövegben Elfogott üzenet, a képaláírásnál pedig Elfogott levelezés. Végeredményben néhányan átnézték a kéziratot az biztos a kiadás előtt, és hát valaki le is fordította magyarra, s ott is lektorálták... Na, mindegy.

Bosszantott az is, hogy az előszóban olyan vehemensen állítja a szerző, hogy a Koránban szó sincs arcot, kezeket, lábfejet eltakaró kendőről, fátyolról, mindezt csak egyes mollák konzervatív Korán értelmezése nyomán vezették be sokkal később. Másutt (a 97.oldalon) pedig azt mondja: "a Korán előírja a nőknek, hogy arcukat és testüket fedjék el a férfiak elől." S mit gondoljak az ügyről én, aki nem ismerem a Koránt, és  mondjuk nincs is kedvem fellapozni a megfelelő passzusokat belőle?

Az sem tetszett, ahogyan a keresztény és a zsidó vallást mószerolta, mintha csak ezzel szerette volna az iszlám nőkhöz való hozzáállásának képét kicsit szalonképesebbé tenni, hogy lám, máshol is hogy vélekedtek a nőkről! Ráadásul szerintem egyáltalán nem volt sem korrekt, sem hiteles, amit a keresztények nőképéről írt. (A zsidókról nem tudok nyilatkozni.)

Volt viszont egy rész, ami nagyon tetszett. A legutolsó, Túlélők című fejezet, amelyben a háremről, mint intézményről gondolkodik. Felhozza a mormonokat, mint nyugati egyházat, ahol többnejűség van, ír a filmművészetben ábrázolt hárem-szerű dolgokról, elfilozofálgat arról, hogy a férfiak valóban eredendően poligámok-e, vagy hogy a nőknek mit adhat a hárem. Ez utóbbi nagyon érdekes okfejtés volt, mert azt gondoltam, hogy semmi pozitív nem lehet a háremben, de Croutier nem mint helyet, hanem, mint női csoportot értelmezte újra a hárem fogalmát. Szerinte a nők ősidők óta szívesen vannak együtt, közösségben más nőkkel, úgy, hogy férfinak esélye sincs megzavarni őket. Ott szabadulnak fel, ott tudnak ellazulni és töltődni. Ez a rész volt a legjobban megírt, szerintem.

Összességében sokkal többet vártam a könyvtől, nem is értem a sok elragadtatott méltatást a könyv hátulján, meg az olyan hatásvadász felvezetéseket, mint hogy: Döbbenetes valóság a legendák mögött! Croutier fellebbenti a fátylat! Számomra közepes volt a mű, jó, hogy nem fizettem érte pénzt...