Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló

Könyvklubos választás volt, bár én már korábban olvastam. Rejtő Jenő munkássága mintegy 36 éves koromig ismeretlen volt előttem, amikor is esti meseként előkerült a Piszkos Fred, a kapitány itthon. Nagyszerű esték voltak, amíg olvastuk. Sokat kacagtam rajta, és a fiúk is nagyon élvezték. Utána rögtön A tizennégykarátos autót vettük elő, majd Az elveszett cirkálót, és A megkerült cirkálót.

Őszintén megszerettem Rejtő humorát, s csak sajnálni tudtam a nélküle töltött hosszú éveket. 

Az elveszett cirkáló tipikus Rejtő-könyv, amelyben ötvöződik a kaland, a humor és a romantika. Szerintem nagyszerű hollywoodi akció-vígjátékot lehetne belőle forgatni. A szereplők vagányak, lazák, viccesek, bátrak, leleményesek és alapvetően jó emberek. Persze ott van még Piszkos Fred is, aki mondjuk lazának laza, de nem túl kedves és hát piszkos is. Ő lehetne a kiégett zsaru a filmben, amolyan kivénhedt Clint Eastwood, aki azért elő tudja ásni magából a hajdan-volt fényt, ha van rá valami jó oka. Nevezetesen szerezhet magának egy cirkálót, amely cél érdekében még megfürödni is hajlandó. Rozsdás főszereplőnk jóképű fiú, Fülig Jimmy-féle, szóval folyton vigyorog, kedves, jószívű de hatalmasakat tud ütni, és megvan a magához való esze. Őt valami ügyeletes szépfiú játszhatná a filmben, méretes izmokkal és hófehér fogsorral, pisztollyal, puskával felszerelve. Mindenképpen olyasvalakit kell választani, akiért bomlanak a nők, természetesen. Kár, hogy nincs ilyen film....

Rejtő stílusa egyedi és utánozhatatlan. Szórakoztató könyveket és nem hard-core irodalmat írt, ugyanakkor nem véletlenül lett hihetetlenül népszerű. Könyveiben nincsenek hosszú leírások, de az ő leíró tehetségével nincs is rá szüksége. "A felírás körülbelül azt jelentette, hogy a bódé tulajdonképpen francia utazási iroda, ahol felvilágosítással szolgálnak. Az "iroda" berendezése egy bőrdíványból és egy pálinkásüvegből állt. A helyiségben csak a Fáraó tartózkodott és néhány ezer légy."  Ennyi. 

A cselekményszövés szintén pazar, a fordulatok váratlanok, az események sodró lendületűek. Mondom, hogy filmre kívánkozik az egész.

"Mégis néhány másodpercre felbomlott a fegyelem, mikor Piszkos Fred, aranyrozettás sapkával, felismerhetetlenül tiszta arccal, angyalhajra emlékeztető, fehér, hosszú ősz szakállával, a kapitány, sőt az első és második tiszt valamennyi rendjelével dekorálva, jobbra-balra nyájas mosollyal szalutálva megjelent a kapitányi hídon. Csoda, hogy nem adtak le rá sortüzet."

A klubtagok alapvetően elégedettek voltak a könyvvel. Sokan nem olvastak ezelőtt Rejtőt, van, aki nem is fog többet. Éva szerint egynek jó volt, olyan "aranyos kis könyv" volt, semmi extra. Rozika néninek tetszett, de ennyi most elég is volt belőle. Adrienn és Titti nem fejezték be, Hargita nem volt elragadtatva tőle, Évi végül is átrágta rajta magát. Mariann, Vivien és Betti számára nem volt már ismeretlen Rejtő munkássága. Betti felhívta rá a figyelmünket, hogy Rejtő Jenő milyen tájékozott volt számtalan témában, holott csak Pesten üldögélt a kávéházakban és pénzért írt. Otthon volt a katonai ügyekben, a cirkáló-vezetésben, a nyílt tengeren végigsöprő ciklonok mibenlétében, a (az akkori) legújabb orvosi eredményekben (Mint például a vérminta jelentőségében, vagy az ujjlenyomat bizonyító erejében.), távoli vidékek földrajzában, s a gazemberek, kalózok, csempészek világában. Mindebből csak az utóbbi ismereteket szerezhette meg akár Pesten is. 

A következő alkalomra valami sokkal komolyabbat választottunk: Cormac McCarthytól Az út című könyvet, amelyről már írtam ezen a blogon régebben. Itt lehet elolvasni ha valakit érdekel.