Czank Lívia: A függöny mögött

Czank Lívia könyve klasszikus módon megvett engem. Egyrészt a borítója rögtön felkeltette az érdeklődésemet, a földön ülő balerinával az elején, másrészt pedig az alcím is megragadott: A balett titkos világa. Mindig is vonzott a balerinák szépséges mozgása, bámulatos hajlékonysága, kitartása és hihetetlen munkabírása. Ugyan balettet nem szoktam nézni, de például a komoly zenét nagyon szeretem. Egyszóval, amikor a Könyvfesztiválon megláttam az egyik pulton a könyvet, nem haboztam egy percet sem, megvettem. Nem is csalódtam, habár nem voltam maradéktalanul elégedett sem.

A könyv egy riport-kötet, amelynek célja az volt, hogy eloszlassa a sok téveszmét, ami a balett világát körbe veszi. Vagyis, hogy kegyetlen világ, ahol testileg fenyítik a táncosokat, hogy a művészek labilisak és hisztérikusak, a férfi táncosok pedig egytől-egyig homoszexuálisok. A szerzőnő újságíró, és a könyv megírásához egy teljes szezonon át gyűjtötte az információkat az Operában. Mégpedig úgy, hogy folyamatosan ott volt a táncosokkal, követte őket a próbaterembe, a kulisszákba, az öltözőkbe.

Nagyon tetszett, hogy a könyv nagyobbik részét a táncosok szövegei tették ki. Az ő véleményüket, meglátásaikat olvashattuk. Persze ők mind aktív táncosok jelenleg is, ezért semmi inkorrekt dolgot nem mondtak, semmi zaftos pletyka nem hangzott el, nem lehetett ráismerni senkire a sztorikból, de ez nem is baj. Magukról, a saját élményeikről beszéltek. Ami kiderült, hogy a balettet csak szenvedéllyel lehet csinálni, rengeteg munka és elszántság kell hozzá. Kivétel nélkül minden táncos beszámolt arról, hogy a balett bizony fájdalmas dolog. Fájdalommal táncolnak, rengeteget kell törődniük a sérüléseikkel, hogy azok ellenére is színpadra tudjanak lépni. Habár senki nem mondta ki, de azért ki lehetett hallani a sorokból, hogy aki kimarad, az lemarad. Azért vállalják sérülten is a táncot, mert ha visszalépnek, akkor talán mellőzik őket. Egy ilyen rövid karrier esetében pedig egy szezont nem lehet csak úgy várakozni. Ha kapnak lehetőséget, akkor azt bizony ki kell használni, akár fáj a hátuk, lábuk, akármilyük, akár nem. Elvégre legkésőbb 40 évesen már nyugdíjba mennek. Ennek ellenére nagyon kevesen mondták azt, hogy már tudják, mit fognak csinálni a tánc után. Többen inkább azt hangsúlyozták, hogy jelenleg nem tudnak semmi másra koncentrálni, csak a balettre. Nyilván kell majd valami más munka után nézniük, de jelenleg csak a ma van. A női táncosok némelyike azonban már karrierje delelőjén gyermeket szült, bevállalta, hogy egy évet kihagy, mert nem akart idős anyuka lenni. Az egyik balerina elmondta, hogy a gyereke születésével került helyre szerinte az értékrendje, mert már nem a tánc a legelső. El tudja már fogadni, hogy ez a pálya nagyon váratlanul is félbe szakadhat. Más valaki éppen azt hangsúlyozta, hogy fél attól, hogy megsérül, és nem tud visszatérni, mert nincs B-terve.

Azért is szerettem, hogy a táncosokat "hallhattam", mert Czank Lívia azért nem egy Pulitzer-díjra érdemes újságíró. Kicsit egyszerű hölgy. Nem nagyon tetszett például, hogy a kelleténél többször (legalábbis szerintem) hangsúlyozta, hogy milyen jó barátságot ápol Leblanc Gergellyel, akit következetesen csak Gerinek nevezett. Zavart a Micky egér, amikor az Mickey egér. Vagy Jack Sparro, amikor ő Jack Sparrow kapitány. Habár ez nem csak Czank Lívia sara egyedül, hiszen bizonyára volt, aki átolvassa a kéziratát. 

Viszont nagy érdeme a kötetnek, hogy sok-sok balett videót megnéztem, volt, ami teljesen elvarázsolt. Sokkal jobban tudom értékelni a táncot, ami kívülről olyan légiesnek és kecsesnek látszik. Mostmár tudom, hogy mennyi fájdalom, és munka van mögötte. Különleges világ a balett világa, és jó, hogy ez a könyv megmutatta ezt. És azt is, hogy a táncosok mellett még mennyi ember munkája van benne az előadásokban: a koreográfusok, mesterek és mesternők, díszlet- és jelmeztervezők, varrók, festők, stb. S mindannyian a nézők kedvét keresik. Minden táncos, kivétel nélkül mind, elmondta, hogy azért képesek napról napra beleélni magukat a szerepbe, azért képesek a személyes ellentéteiket is félre tenni és akár az exükkel is szerelmes párt alakítani a színpadon, vagy fájdalmak közepette táncolni, mert a nézők élményt szeretnének kapni. Ők pedig azért vannak, hogy ez így is legyen.

Szívesen ajánlom mindenkinek a könyvet, minden gyengesége ellenére is alkalmas a látókörünk szélesítésére. Hátha valaki kedvet kap a baletthez. Alább beszúrtam egy videót, azt, ami számomra nagy élmény volt. A zene, a mozgás... hú, nagyon jó!