Alessandro Baricco: Selyem

Miután mostanában 3 könyvvel is megfeneklettem, kezdtem kicsit frusztrált lenni. Így aztán egy olyan könyvet vettem le a polcról a könyvtárban, amit egészen biztosan el tudok olvasni, akármilyen is lesz. Alessandro Baricco története nagyon rövid, nagyjából 2 óra alatt elolvasható. És, ami a fő, ez egy jó könyv!

A szerző egy varázslatos, ugyanakkor nagyon egyszerű, had ne mondjam: elnagyolt történetet mesél el Hervé Joncourról, a francia selyemhernyó-kereskedőről, aki Japánba jár hernyópetéket vásárolni. Itt nincs tájleírás, mélyreható jellemábrázolás, külsőségek leírása. Csak történnek az események, villannak a pillantások, dobog a szív, ritmusok és tettek vannak. A 100 oldal alatt (na jó, csak 98) mégis az emberi lélek legmélyét és legtisztább valóságát ismerhetjük meg, anélkül, hogy ki lettünk volna oktatva. 

A szerző az örök igazságot mutatta meg a vágyról és arról, hogy mennyire kell értékelnünk azt, ami a miénk. Néha észre sem vesszük, hogy mi van az orrunk előtt, vagy hogy, ami az orrunk előtt van, az mennyire szép, jó, és mennyire fontos is nekünk. Mindez lehetne közhelyes is, Koelhó Pál stílusában, de nem az! Szerintem gyönyörűen volt megírva ez a kisregény, simogatta a fülemet, igazi, minőségi szórakozást nyújtott. S ráadásnak még egy-két könnycseppet is elmorzsoltam a végén, bár ez talán nem mérvadó másoknak, mert én mindenen sírok. 

Ennyi elég is lesz róla, mert nem nagyon van már mit mondanom. Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, egy jó kis kuckózós este alatt pont be is lehet fejezni. 

"A selyemhernyó-adásvétellel Hervé Joncour minden évben keresett annyit, hogy felesége és a maga számára olyan kényelmet teremtsen, melyet vidéken hajlamosak voltak fényűzőnek vélni. Mértéktartóan élvezte, amije volt, és teljesen hidegen hagyta az a megalapozottnak tetsző kilátás, hogy előbb-utóbb igazán gazdag lesz. Egyébként azok közé tartozott, akik életüknek tanúi szeretnek lenni, s helytelennek tartanak minden arra irányuló igyekezetet, hogy életüket éljék."