Thomas Mann: Mario és a varázsló

Váó! Meglepetés volt ez a novella. Egészen őszintén be kell vallanom, hogy semmit sem olvastam eddig Thomas Manntól, és lehet, hogy ezután sem fogok. Mert végeredményben tetszett ugyan a Mario és a varázsló, ugyanakkor nem volt egy könnyű olvasmány, annak ellenére sem, hogy mindössze 50 oldal volt az egész.

Egyrészt, maga a történet még ennél is rövidebb terjedelemben is kifejthető lett volna, másrészt pedig még így is unalmas volt néhol. S hogy akkor mégis mi tetszett benne? Kb a novella felétől teljesen a hatása alá kerültem, úgymond behálózott engem is Cipolla lovag. Furcsán kínosan éreztem magamat én is, miközben az illuzionista, vagy hipnotizőr mesterkedéseit olvastam. Thomas Mannak sikerült átadnia azt a bizonytalan érzést, hogy valahol, valami félresiklott Cipolla műsora, előadása során, de egészen a végéig nem jöttem rá, hogy mi. Persze, kínos volt a sok hipnózisban elkövetett marhaság (sztepptánc, holdkóros séta, stb), de egészen a végéig kellett jutni, Marióig, és az ő legbensőbb titkainak a kipellengérezéséig, hogy rájöjjek, mi volt annyira ellenszenves az egészben. Az, hogy Cipolla megalázta ezeket az embereket, miközben mindez szórakoztató és vicces volt, vagy legalábbis annak tűnt. Az volt a legrosszabb a történetben, hogy milyen simán, zokszó nélkül tűrték az emberek a lovag dolgait. Mennyire jót nevettek a saját maguk megaláztatásán. De Mario esetében Cipolla túlságosan is messzire ment. Mario nem tűrt el mindent. S én is azt éreztem, mint az ismeretlen narrátor, hogy mindaz, ami végül történt szükségszerű volt. 

Nyilván Thomas Mann sem csak egy történetet írt meg egy bűvészestről, hanem általánosabb érvényű mondanivalója is volt ezzel a novellával. Azt hiszem elég könnyen fel is lehet fedezni az ilyesfajta mondanivalót. Nekem például a mai celebvilág jutott az eszembe. Amikor valakik abból élnek, hogy vannak, és megjelennek különböző médiumokban. Kiteregetnek mindent magukról, a legkínosabbakat is, és mégsem rendülnek meg bele (Legalábbis egy ideig.), úgy, mint a közönség Mann novellájában. Cipolla pedig (aki lehet a pénz, vagy a hírnév, a figyelem, stb) suhint az ostorával, és csinálják tovább a produkciót. Hihetetlen, ijesztő, ugyanakkor valóságos is. 

De eszembe jutottak az egyszerű facebook és instagram használók is, akik saját magukat hozzák, a lájkok Cipollájának ostorcsapásaira, kellemetlen helyzetbe, amikor életüknek egészen intim részeit is kiteregetik a nyilvánosság elé. Kényszeríti őket a kitűnni vágyás, a figyelem utáni vágy. Mi pedig azonosulhatunk a novella narrátorával, aki annál kínosabbnak, kényelmetlenebbnek érez egy-egy helyzetet, minél jobban ismeri a szereplőt.  

Persze, amint kinyitottam a könyvet Hobo jutott az eszembe, és az ő Cipolla lovag című száma, aminek a videóját alább beszúrtam. Végig ez a szám járt a fejemben, és persze meg is hallgattam az egész Circus Hungaricus albumot, amit amúgy is nagyon szeretek.