Temesi Ferenc 49/49
Érdeklődéssel vettem a kezembe ezt a regényt, de nem azt kaptam, mint amire számítottam. Arra gondoltam, hogy egy, a retró életérzést meglovagoló sztorival lesz dolgom, de Temesi Ferenc könyve nem ilyen.
Persze, ott van benne a retró hangulat is, de ami a történetet illeti.... Nagyon széteső, nehezen követhető a cselekmény, minduntalan elkalandozik a szerző, ráadásul két idősíkon is mozgunk. Mondjuk ezt jól megoldotta, mert a régmúlt történéseit római számos fejezetekbe szedte, a mostaniakat pedig arab számosba. Szóval az időben nem nagyon lehet eltévedni.
Dióhéjban a sztori: Márk és Ilona diákszerelme nem teljesült be annak idején 1968-ban, de most ismét felveszik a kapcsolatot, és a szerelem újra kivirágzik közöttük. Márk itt él, Magyarországon, és író ember lett belőle, Ilona pedig orvos Norvégiában. Mindketten túl vannak már házasságon, csalódáson, fájdalmakon. A töténet, ahogy mondtam is, egyrészt a régi kapcsolatuk emlékeiről, másrészt a mostani viszonyukról szól.
A könyvben találkozhatunk sima leírással, emailekkel, naplórészletekkel, sőt még egy fényképpel is. Valamint rengeteg zeni utalással, dalszöveggel és verssel.
Nem tudok egyértelmű mérleget húzni ezzel a regénnyel kapcsolatosan. Többször is félbe akartam hagyni, főleg a felén túl, de akkor már úgy voltam vele, hogy kevesebb van hátra, mint előre... Nem tetszettek a szereplők, főleg Márk. Egy nagyképű, sznob, kultúrnáci volt. A regény négyötöde róla szólt. Az ő emlékeiről, érzéseiről, betegségéről, sérelmeiről, fájdalmairól, frappáns szövegeiről, fordításairól, zenei ízléséről. Ilona szegény alig-alig kapott helyet a sztoriban, és a Márkkal való újra felmelegített kapcsolatban is. A leírások modorosak és túlgondoltak voltak, a kultúrális népnevelő betéteket pedig nemes egyszerűséggel átlapoztam, olyannyira zavartak. Voltak kifejezetten irritáló részek is, mint például az Ilona titkos naplójába leírt helyzetelemzés Magyarországról, amikor először jött Márkhoz. Egyrészt: az anyukájához amúgy is rendszeresen járt haza, másrészt pedig ez az egy bejegyzés került a naplóba, harmadrészt pedig: miért?! Miért kellett Ilona szájába adni olyanokat, hogy az egészségügy elmaradott, hogy a ferihegyi gyorsforgalmi túl keskeny, hogy az emberek rosszindulatúak? Persze, értem, hogy miért (még ha nem is értem meg), de 4 oldalban nyomatni a negatívumokat, csak úgy, függetlenül a cselekménytől akkor is tájidegen volt egy regénytől. Szerintem.
A széteső stílus, ami talán a posztmodern regény ismérve (de nem vagyok otthon irodalomtörténetben) egy kicsit Temesi figyelmét is elterelhette. Volt például olyan fejezet, amikor skype-on beszélget Ilonával arról, hogy milyen jó barátságban volt is ő Esterházy Péterrel (Amúgy barátságban volt Latinovits Zoltánnal, Cseh Tamással, és még más neves személyiségekkel is, amit szintén elég sznob sítlusban mesélt el Márk.), a végén pedig Ilona kezébe nyomja a Termelési regényt Esterházytól. Ezek - ha amúgy magával ragadott volna a regény - szerintem fel sem tűntek volna, így viszont kissé kárörvendően figyletem rájuk fel.
Márk határozottan kommunizmus/szocializmus ellenes volt (felváltva használta a két kifejezést), Ilona inkább balos. Meg is kapta mindig Márktól, hogy ő nem élt a létező szocializmusban, mit tudhatja ő, hogy milyen a megvalósult balos élet. Úgy gondolom, hogy Temesi Ferenc a saját sérelmeit sorolta fel, amikor Márk arról beszélt, hogy nem tudott érvényesülni, meg, hogy mennyi tehetséges jóbarátja lett alkoholista a régi rendszerben. Ezek miatt a részek miatt gondoltam úgy, hogy mégis végigolvasom a regényt. Eszembe jutott Han Kang írása, a Nemes teremtmények, amelynek kimondott célja volt, hogy szembe nézzen a múlttal, és le tudja azt zárni. Arra gondoltam, hogy talán Temesi Ferenc regénye is segíthet ebben nekünk, magyaroknak.
Nos, és hogy végül akkor ajánlom-e a könyvet, vagy sem? Inkább igen, mint nem. Azt hiszem most egy kicsit el fogok távolodni a szocializmusról szóló könyvektől, mert telítődtem velük. Persze csak átmenetileg.
Dióhéjban a sztori: Márk és Ilona diákszerelme nem teljesült be annak idején 1968-ban, de most ismét felveszik a kapcsolatot, és a szerelem újra kivirágzik közöttük. Márk itt él, Magyarországon, és író ember lett belőle, Ilona pedig orvos Norvégiában. Mindketten túl vannak már házasságon, csalódáson, fájdalmakon. A töténet, ahogy mondtam is, egyrészt a régi kapcsolatuk emlékeiről, másrészt a mostani viszonyukról szól.
A könyvben találkozhatunk sima leírással, emailekkel, naplórészletekkel, sőt még egy fényképpel is. Valamint rengeteg zeni utalással, dalszöveggel és verssel.
Nem tudok egyértelmű mérleget húzni ezzel a regénnyel kapcsolatosan. Többször is félbe akartam hagyni, főleg a felén túl, de akkor már úgy voltam vele, hogy kevesebb van hátra, mint előre... Nem tetszettek a szereplők, főleg Márk. Egy nagyképű, sznob, kultúrnáci volt. A regény négyötöde róla szólt. Az ő emlékeiről, érzéseiről, betegségéről, sérelmeiről, fájdalmairól, frappáns szövegeiről, fordításairól, zenei ízléséről. Ilona szegény alig-alig kapott helyet a sztoriban, és a Márkkal való újra felmelegített kapcsolatban is. A leírások modorosak és túlgondoltak voltak, a kultúrális népnevelő betéteket pedig nemes egyszerűséggel átlapoztam, olyannyira zavartak. Voltak kifejezetten irritáló részek is, mint például az Ilona titkos naplójába leírt helyzetelemzés Magyarországról, amikor először jött Márkhoz. Egyrészt: az anyukájához amúgy is rendszeresen járt haza, másrészt pedig ez az egy bejegyzés került a naplóba, harmadrészt pedig: miért?! Miért kellett Ilona szájába adni olyanokat, hogy az egészségügy elmaradott, hogy a ferihegyi gyorsforgalmi túl keskeny, hogy az emberek rosszindulatúak? Persze, értem, hogy miért (még ha nem is értem meg), de 4 oldalban nyomatni a negatívumokat, csak úgy, függetlenül a cselekménytől akkor is tájidegen volt egy regénytől. Szerintem.
Márk határozottan kommunizmus/szocializmus ellenes volt (felváltva használta a két kifejezést), Ilona inkább balos. Meg is kapta mindig Márktól, hogy ő nem élt a létező szocializmusban, mit tudhatja ő, hogy milyen a megvalósult balos élet. Úgy gondolom, hogy Temesi Ferenc a saját sérelmeit sorolta fel, amikor Márk arról beszélt, hogy nem tudott érvényesülni, meg, hogy mennyi tehetséges jóbarátja lett alkoholista a régi rendszerben. Ezek miatt a részek miatt gondoltam úgy, hogy mégis végigolvasom a regényt. Eszembe jutott Han Kang írása, a Nemes teremtmények, amelynek kimondott célja volt, hogy szembe nézzen a múlttal, és le tudja azt zárni. Arra gondoltam, hogy talán Temesi Ferenc regénye is segíthet ebben nekünk, magyaroknak.
Nos, és hogy végül akkor ajánlom-e a könyvet, vagy sem? Inkább igen, mint nem. Azt hiszem most egy kicsit el fogok távolodni a szocializmusról szóló könyvektől, mert telítődtem velük. Persze csak átmenetileg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése