Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Vivien ajánlására olvastuk el ezt a regényt a könyvklubban. Őszintén aggódtam, hogy nehezen fogom magamat átrágni rajta, de feleslegesen izgultam. Meglehetősen olvasmányos és kellemes könyv volt. Böszörményi Gyula stílusa alapvetően tetszett és kicsit sem szenvedtem az olvasással.

A történet a millenniumi Budapesten játszódik, ahol elrabolnak egy leányt. Az elrabolt Emma húga, Mili (Őszintén szólva nekem először a Vad angyal főhőse jutott róla az eszembe.) Marosvásárhelyről Budapestre utazik, kinyomozni, hogy mi történt a nővérével. Itt fut össze Ambrózy báróval, akivel közösen igyekeznek a rejtély végére járni. Ambrózy Richárd félkarú és egészen megveti a női nemet, de természetesen nemeslelkű, udvarias, eszes és hobbija a nyomozás. Nyilván ők ketten össze fognak jönni, de ez csak a sokadik kötetben történik majd meg. A Leányrablás Budapesten csak a felvezetés, semmi nem derül ki a végén, csak az, hogy "folytatása következik".
A regény erőssége Mili alakja, aki számomra nagyon szimpatikus volt. Kedves, cserfes, talpraesett, de közel sem egy Wonderwoman, semmi túlzás. Pont elég van benne mindenből. Szintén jól sikerült a korrajz és a korhangulat megfestése. Rengeteg kutatómunka állhat a regény mögött. Számtalan valós szeményt szerepeltet a könyv lapjain, a helyszínek szintén valósak, a beszédstílus ugyancsak. Jó a miliő, szinte vágyik az ember rá, hogy akkor éljen Budapesten, amikor főhőseink.
Ami nem igazán sikerült, az a krimi volnal. Nem különösebben izgatott fel a kérdés, hogy mi lehet Emmával. Ugyan nem derült ki semmi az első kötet végén, de egészen bizonyos vagyok a heppiendben, mert egy ilyen regénynél ez alapkövetelmény. Biztosan újra fog egyesülni a kiscsalád, és egészen biztos vagyok abban is, hogy a morcos báró és a talpraesett kis Mili egy pár lesznek.
Olvasás közben eszembe jutott, hogy Ambrózy báró nem véletlenül félkarú. Mivel Böszörményi Gyula is mozgáskorlátozott, valószínűleg a saját személyiségének egy részét adta íly módon főhősének. És az is eszembe jutott, hogy mennyivel jobban ment Böszörményinek a hangulatkeltés és a történetszövés, mint annak idején Benedek Szabolcsnak A fiumei cápában...

A könyvklub megjelent tagjai közül csak Margit nem jutott még oda, hogy elolvassa a regényt. Anna igencsak készült, sok szép idézetet hozott a műből, mint például: "Mértékkel élj, hogy mérhetetlnek legyenek boldog napjaid!" Tetszett neki a regény, de eléggé rosszul érintette, hogy 5 másik kötetet kellene végigolvasnia ahhoz, hogy minden titokról fellebbenjen a fátyol. (Összejönnek? Előkerül Emma? Mi lett a báró karjával??) Rozika néni szerette a regény hangulatát, könnyen olvasta. Bettinek a kormegjelnítés jött be a leginkább, és ő is örömmel konstatálta, hogy simán tudta, hogy merre játszódik éppen a cselekmény Budapesten. Erzsi néni szerint ez egy kellemes, nyaralós regény volt, nem bánta meg, hogy elolvasta. Adrienn fele-fele ítéletet hozott. Tetszett, de a krimi elég vacak volt, és néha vontatottnak érezte a dolgot. Ha ő a szerkesztő, biztos húzott volna belőle jócskán. Gy.Éva sok-sok szót írt ki, amik megtetszettek neki, főleg annak okán, hogy manapság már ritkásan használjuk őket. Megjegyezte, hogy egy mostani fiatalnak ezek miatt biztos néha kihívás lehet az olvasás. És kicsit elfilozofált azon is, hogy akkoriban egy kb 50 éves nő már matróna volt és pergamenszerű volt a bőr a kezein, úgyhogy akkor ő megnyugodhat a maga kacsói miatt.

Végül mindannyian megrohantuk Vivient a nagy kérdésekkel, mivel ő olvasta a teljes sorozatot. Az utolsó fél órában felvázolta nekünk a maradék 4 kötet cselekményét. Megtudtuk, hogy összejön-e a báró és Mili, hogy mi a fene lett a karjával, előkerül-e Emma, miért akarta Matolcsy elkaszálni Emmát és a többi, és a többi. Rengeteget kacagtunk közben, igazi könnyed hangulatot hozott közénk ez a regény. Végszóként pedig felolvastam a legutolsó 2 oldalt a Nász és téboly című kötetből, így lélekben lenyugodva távoztunk otthonainkba.
Kövekezik a Bűn és bűnhődés. Én már a bűnhődésnél járok...