Majtényi György: Vezércsel, Kádár János mindennapjai; Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos

Rendhagyó módon most két kötetről egy posztban adok ismertetőt. A szerző mindkét könyv esetében Majtényi György történész-levéltáros, és mindkét esetben a Kádár-korszak a téma.
Ezekben a karanténos napokban több időm van olvasni, de valahogy regényekhez nem fűlik a fogam, pedig jócskán betáraztam belőlük. Úgyhogy maradt a jó öreg történelem, amelyben nagyon ritkán szoktam csak csalódni. Rákosi Mátyáshoz most nem volt kedvem, de mindenképpen a XX. századnál szerettem volna maradni, így esett a választásom Kádár elvtársra, és az ő nevével fémjelzett történelmi korszakunkra. El kell mondanom, hogy olvasás közben-után sokat kalandoztam az internet bugyraiban, a kor egyéb prominens személyeiről olvasgatva. Jó időtöltés volt, azt kell mondjam.


A Vezércsel című művet egyszer már elolvastam, de a napokban újra elővettem, s hamar ki is végeztem. Egy nagyon olvasmányos kötetről van szó, sok (fekete-fehér) képpel izgalmasabbá téve.
Majtényi nem az unalomig ismert sémát követve, kronologikusan mesél Kádár János életéről, hanem három nagy blokk köré szervezve. Először a pártvezér rózsadombi villája apropóján, majd a pártszékházbeli (ma Képviselői Irodaház) hivatala, végül pedig a nyaralások-utazások kapcsán mesél Kádár Jánosról, a magánemberről. Sok érdekes információt tudtam meg a könyv lapjait olvasván. Például a betemetett medencéről a kertjükben, a pártvezér festmények iránti vonzódásáról, arról, hogy csak legenda volt az állhatatos szorgalma és, hogy valójában nem is volt akkora nagy sakkjátékos. Jó időt eltöltöttem azzal, hogy további információkat vadásztam a neten Bernáth Aurél Munkásállam című, nagyméretű freskójáról, amely jelenleg is a Képviselői Irodaházat díszíti. Érdemes utána járni ennek a sztorinak, mert igencsak érdekes és bizarr a kép, amit Bernáth Aurél megfestett pártmegbizatásból. Első látásra minden rendben van vele, de alaposabb szemlélődés után meglepő utalások vannak nem is nagyon eldugva rajta. Például szandálban (vagy talán strandpapucsban) "dolgozó" munkás, traktoros lánnyal a traktoron cicázó sztahanovista, száj nélkül szónokló pártfunkcionárius, netalán a hivatalos álláspont szerint sohasem rehabilitált, persona non grata Nagy Imre (cvikker nélkül, de felismerhető arcvonásokkal).
Tetszett Majtényi stílusa, aprólékos forráselemzése például Kádár János asztali naptáraival kapcsolatosan. Néhol kicsit távolságtartónak és merevnek éreztem, de végeredményben ez egy történelmi tanulmány volt, nem pedig szórakoztató irodalom, szóval rendben van a távolságtartás.
Az Egy forint a krumplis lángos már kevésbbé volt könnyen olvasható, és a témája is kissé nehezebben befogadható.
A Kádár-kor társadalma az alcím, és tényleg erről is szól, de megint csak más koncepció alapján, mint amit megszokhattunk egy hasonló témájú műtől. Egy-egy fejezetnek van "hőse", akinek a sorsán keresztül képet kaphatunk a korszak egy-egy társadalmi rétegének életéről. Például a lottónyertes pincér, Földi János, vagy Cs. Pál nótórius levélírogató, Bogár Béla szobafestő és Cséplő Gyuri, a putriból Budapestre "felkapaszkodó" cigány fiú is egy-egy ilyen hős volt. Ez a megoldás nagyon tetszett, mert könnyebben befogadhatóvá tette a mondanivalót, valóban közelebb hozta a történelmet. Ugyanakkor a könyv eleje, ahol az elméleti alapokat fektette le a szerző,  meglehetősen unalmasra sikeredett szerintem. Gyakran elkalandoztam olvasás közben, néha pedig nem értettem, hogy mit is akart elmondani az író. Az utolsó fejezet pedig megint csak nem tetszett igazán, amikor rangsorolta, hogy miféle-fajta történészek vannak a világban. Nem nagyon éreztem a többihez illőnek ezt a részt. Szóval olvasmányélményként inkább a Vezércsel nyerte meg a tetszésemet.
Ami  viszont nagy érdeme volt az Egy forint a krumplis lángosnak, hogy rávett arra, hogy megnézzem Schiffer Pál Cséplő Gyuri című filmjét, valamint Sára Sándor 1962-es Cigányok rövidfilmjét. Mindkettő fent van a legnagyobb videómegosztón, érdemes megnézni őket! Sára filmje főleg az érzésekre hat, Schiffer Pár műve pedig nagyon érdekes korképet ad a hetvenes évek Magyarországáról, ugyanakkor pedig a mai helyzetre vonatkozólag is lehet belőle okulni.
S a végére egy kis látótér tágítás a Burzsoá Nyugdíjasokkal (akikről szintén nem tudtam volna meg semmit Majtényi György könyve nélkül...), kiknek Kádár János című dala adta a könyv címét:



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kornis Mihály: Kádár János utolsó beszéde

Philip Zimbardo-Nikita D. Coulombe: Nincs kapcsolat Hova lettek a férfiak?

John Williams: Stoner