Marina Lewycka: Rövid traktortörténet ukránul

A cím valami vicces történetet sejtet. A borító is. Mindkettő. De szerintem a belső borító, a vörös szatén melltartóval sokkal találóbb. A sejtés nagyjából helytálló, vagyis a történet vicces. Helyenként. Bár talán inkább az a fajta, amikor nem is tudjuk, hogy sírjunk-e, vagy nevessünk. Aztán inkább nevetünk, mert az mégiscsak jobb, mint sírni.
Az egész regénnyel kapcsolatosan volt valami hasonlóan ambivalens érzésem. Tetszik? Nem tetszik? Tényleg nem tudtam dönteni. Aztán végül arra jutottam, hogy inkább tetszik, mert az mégiscsak jobb, mint azt mondani, hogy nem tetszik.
Szóval a sztori: egy ukrán bevándorló család története Nagy-Britanniában. Vera és Nagyezsda a két lány (illetve már asszony, vagy elvált, 60 körül), Nyikolaj a papa és Valentina a mostoha a szereplőgárda. A papa már öreg, és behálózta őt Valentina a bögyös ukrán szépség, aki pénzt, útlevelet és a vágyott nyugati életformát várja el Nyikolajtól, valamint, hogy jó iskolát biztosítson a fiának, aki egy zseni (Amúgy nem zseni a srác. Csak szólok.). Nyikolaj pedig, hát elképzelhetjük, hogy mit vár el a hölgytől. Egyikük sem kapja meg, amit akar, ezzel talán nem árultam el nagy titkot. Vera és Nyágya haragban vannak egy ideje az anyjukról maradt örökség miatt, de a közöss ellenség, Valentina összehozza őket, hiszen fő céljuk a "hülye vénember", no és az örökségük maradékának megmentése a kapzsi, megátallkodott démontól. A küzdelem során pedig sok régi, családi történetre fény derül, amelyet Nágya, a fiatalabb testvér soha nem ismert, mert ő már Nagy-Britannia szabad ege alatt született, és a háborút már nem élte át.
Tetszettek a visszaemlékezős részek, az alternatív történelem órák, ha úgy tetszik. Jókat derültem Nyikolaj szövegein, a lányok háborgásán, és Valentina egyenesen lenyűgöző volt! Igazi nehézbombázónak volt lefestve, aki nem kímél senkit és semmit, de a végén kiderült, hogy ő is csak ember. Nem tetszett viszont egyetlen olyan rész sem, amikor traktorokról volt szó. Szerencsére nem kerültek sokszor szóba, legalábbis nem hosszasan, de ha mégis, akkor simán átugrottam azokat a részeket.
Összességében tényleg nem volt rossz, de meglehetősen lassan értem a végére, mert olyan nagyon nem is ragadott magával.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Philip Zimbardo-Nikita D. Coulombe: Nincs kapcsolat Hova lettek a férfiak?

Kornis Mihály: Kádár János utolsó beszéde

Patrick J. Buchanan: Churchill, Hitler és a "szükségtelen" háború