Olvassunk együtt!

Ez most egy antiajánló lesz, még úgy is, hogy én magam egy nap alatt elolvastam a könyvet. Daniel Kalla műve egy, mondjuk talán, orvos-krimi. Legalábbis Robin Cook-hoz hasonlítják a borítón. Sőt, Lee Child (Akinek a munkásságáról egyébként csak annyit tudok, hogy durván sokat ír.) szerint "oldalról oldalra tökéletes!". Na. Azért. A történet veleje az, hogy 2019-ben kitör a pestis Genovában, mégpedig vélhetőleg valaki elszabadította, nem csak úgy "véletlenül" terjed a halálos kór. Kiderül, hogy leromboltak egy ősi kolostort, a helyére pedig luxuslakásokat szándékoznak építeni. És hát persze erre a kolostorra utal a cím, A kolostor átka. Természetesen vannak orvosok a történetben, egy csinos nő, több jóképű orvos, vészjósló kinézetű szerzetes, titokzatoskodó apát, minden ami kell. A fertőzöttek hullanak, mint a legyek, szörnyű kínok között lehelve ki lelküket, gyakorlatilag menthetetlenül. Hogy pedig még jobban átéljük a borzalmakat, gyerekek, kismamák és menyass...

Ez a regény is azon olvasmányaim táborát gyarapítja, amelyeket csak úgy levettem a polcról a könyvtárban és végül bejött. Pedig ezen a könyvön Jojo Moyes ajánlása olvasható, ami éppenséggel nem garancia arra, hogy nekem való műről lenne szó. Ennek ellenére is jó választásnak bizonyult Nicholls írása. Az alapsztori nagyon egyszerű: egy válságban lévő házasság utolsó időszakáról olvashatunk, ami egy európai körutazás keretében rúgja az utolsókat. Plusz a gyereknevelés talán legnehezebb időszakáról is mesél benne Nicholls,  hiszen a főszereplők 17 éves fia is velük utazik. Sőt, igazából a fiú miatt utaznak, hogy az felkészülhessen a művészi pályafutásra a nagy európai képtárak, épületek és egyéb kulturális kincsek segítségével. A történetet a férj, Douglas szemszögéből látjuk, ő a mesélő. Ez nagyon tetszett benne, mert mindig is kíváncsi voltam a férfiak véleményére a házassággal és a házassági problémákkal kapcsolatban. A családban ő a józan, földhözragadt, realista. A felesége, ...

Nem vagyon egy nagy krimi olvasó, de nem bántam meg, hogy belevágtam Bussi könyvébe. Szóval, sok krimit eleve nem olvastam, de ilyet meg egyet sem. A Fekete vízililiomok nem egy feszes történetű írás, sokkal inkább egy szétfolyó, elmosódó valami, ami kevéssé emlékeztet a megszokott detektív regényekre. Ebben az esetben lehet adni a fülszövegre, ami azt állítja, hogy "rejtélyes és lenyűgöző impresszionista festmény ez a könyv, amelyhez hiába lépünk közelebb. Üzenete csak akkor tárul fel, ha kellő távolságból szemléljük a homályos színfoltokat." (Mondjuk nem egy thiller, pedig ezt is lehet olvasni a borítón.)  Az események Giverny falujában játszódnak, amelyről a műértők valószínűleg azonnal tudják, hogy miről híres. Nos, én nem tartoztam ezek közé a műértők közé, szóval nekem segítettek a könyv népnevelő részei, és persze a google. Tehát: Giverny az impresszionisták mekkája, a hely, ahol Claude Monet utolsó kb 30 évét vízililiomok festésével töltötte, egy valódi kis ékszerd...