Ljudmila Ulickaja: Csak egy pestis

Ez a mű tulajdonképpen nem egy regény, hanem egy forgatókönyv, amit Ulickaja egy egyetemi kurzusra írt, még 1978-ban. Végül a kurzust nem vette fel, mert a tanár, elolvasván az akkor Pestis címet viselő írást, azt mondta az írónőnek, hogy nincs mit tanítania neki. De 2020-ban hirtelen ismét aktuális lett a téma, és Ulickaja nem is habozott kihasználni a lehetőséget, hanem kiadta művét.

Mivel forgatókönyvnek íródott, ezért rendkívül feszes a szöveg, semmi légiesség vagy költői nincs benne, mint ahogy azt az írónő más műveiben megszokhattuk. Itt tényleg a covid-19 járvánnyal való összecsengése viszi a hátán az írást. Merthogy a lényeg az, hogy pestisjárvány szabadul el a Szovjetunióban, valamikor Sztálin uralma idején. Ráadásul egy szupervirális, tenyésztett variáns jut ki a Pestiskutató Intézet falai közül, mert egy kutató maszkja félre csúszott. (Nyilvánvalóan katonai célokból kísérleteztek a szuper-fertőző pestissel.) Csak az a baj, hogy a kutató Moszkvába utazik vonattal, konferencián vesz részt, borbélyhoz megy, szeretőt tart, szállodában száll meg, stb. Szóval van dolga bőven a katonaságnak és a titkosszolgálatnak a kontaktszemélyek felkutatásával és begyűjtésével. Mondjuk állják a sarat elég rendesen. Ez legalább olajozottan működött a sztálini időkben. 

"Rendben! - pattan föl a Magasrangú. - Segítünk. Segítünk listázni meg likvidálni is. A népbiztos megrökönyödik. - Nem, nem, itt csak karanténról van szó. Likvidálni nem kell! Késlekedés nélkül be kell gyűjteni és el kell különíteni mindazokat, akik érintkeztek a beteggel. (...) A Nagyon Magasrangú Személy gőgösen végigméri a népbiztost, és enyhe gúnnyal feleli: - Abban is segítünk. Arra is vannak eszközeink."  Maradjunk annyiban, hogy a járványkezelés klasszisokkal hatékonyabban megy egy diktatúrában, mint a mai demokráciákban. 

Ennek megfelelően elég gyorsan végeznek is a lehetséges fertőzöttek összeszedésével. Ulickaja pedig egy-egy utalással egész sok mindent tud elmondani a sztálini idők állapotairól. Az egyik férfi például agyonlövi magát, amikor megérkeznek hozzá a fekete autóval, csak egy Sztálin elvtársnak címzett levelet hagy az asztalán. A művelet alatt a felesége tartja fel a fogdmegeket. Volt, aki - felesége unszolására - elszökött, de később mégis elfogták. Neje pedig - minthogy a távoli rokonokhoz nem érkezett meg az ura - már az ismert börtönöket járta körbe kétségbeesetten, hogy meglátogathassa. Aztán volt olyan is, hogy az otthon maradt asszonyka már másnap elment a politikai biztoshoz és megkezdte az elhatárolódást a férjétől, aki bizonyára a Párt ellensége, hiszen valamiért elvitték a fekete autóval... 

Szóval ez csak egy forgatókönyv tervezet volt, de azért ennek kapcsán is el lehetett gondolkodni egyrészt az emberi természeten, másrészt pedig a sztálini időszak nyomasztó mibenlétén. Amúgy meg természetesen külön érdekes volt olvasni a covid-19 járvány árnyékában. (Vajon írná-e bárki azt, hogy "csak egy" világjárvány?) A mű rövid is, pörgős is, úgyhogy bátran ajánlom olvasásra. Ó, és nagyon tetszik a borítóján a régi, piros csengő.

"Elvtársak! A mai napon egy kivételes fontosságú... az egész emberiséget érintő kivételes esemény résztvevői vagyunk. A vakcina létrehozása újabb lépés a kommunizmus világméretű győzelméhez vezető úton, újabb bizonyítéka a bölcs sztálini politika diadalának."