Janne Teller: Semmi

Hm. Nem tudom, hogy ez mennyire ifjúsági regény, én a felnőtt irodalom között tartom a könyvtárban. Pedig elvileg az ifjúságnak szánták. Dániában (a szerző dán) először betiltották, majd egy év múltán hirtelen kötelező olvasmánnyá tették. Érdekes pálfordulás.

Szerintem egyik sem volt jogos. Nem olyan szörnyű, hogy be kelljen tiltani, de egyáltalán nem olyan jelentős, vagy jó, hogy kötelező olvasmány legyen. A sztori elég egyszerű, nincsenek benne mellékszálak, és nem különösebben kidolgozott a szöveg sem. Spoileres leszek, vigyázat!

Arról szól, hogy egy 8. osztályos fiú, Pierre Anthon a szünet utáni első napon bejelenti a suliban, hogy rájött: az életnek nincs semmi értelme. Aztán fogja magát, hazamegy, felül egy szilvafára és a továbbiakban ott is marad. A többi osztálytárs be szeretné neki bizonyítani, hogy téved, az életnek van értelme, és vannak fontos és jelentős dolgok az életben. A gyerekek elkezdenek összeszedni ezt-azt, amiről azt gondolják, hogy fontosak. Hamar rájönnek, hogy ezt a dolgot komolyan kell csinálni, különben tényleg csak vacak, jelentéktelen cuccokat halmoznak fel. Így aztán egymást kötelezik bizonyos dolgok beszolgáltatására. Van, akitől a haját kérik el, másnak a vadiúj bringáját kell beadnia, a mesélő a szép zöld szandálját kénytelen a Fontos Dolgok Halmára dobni. Aztán egyre durvul a helyzet: az egyik lány a szüzességét kell, hogy adja, a lelkész fia a templom feszületét. Valakitől a meghalt kistestvérét kérik, ezért kiássák a koporsót, majd egy kóbor kutya fejét kell levágnia annak a kislánynak, aki a legjobban irtózik a vértől. Végül pedig elkérik a legjobban gitározó fiú jobb mutatóujját. Itt borul a bili. Miután levágják Jan-Johan ujját ő elárulja az egész Fontos Dolgok Halmát a szüleinek és a rendőrségnek. 

A gyerekek közben azt állítják, hogy megtalálták az élet értelmét, ott van halomba rakva. Lassan a szülők és a közvélemény is kezdi azt gondolni, hogy tényleg. Elkezdenek tényleg úgy viselkedni, mintha a halom fontos volna, s a gyerekek kezdenek megnyugodni. De nem úgy Pierre Anthon! Ő még csak meg sem nézi a kupacot, holott neki készült, és ezzel hatalmas csalódást okoz a többieknek. A gyerekek kezdenek elbizonytalanodni, hogy tényleg a kupac-e az élet értelme? Végül megkeresi őket egy múzeum, és megveszi tőlük a Fontos Dolgok Halmát jó sok pénzért, mint műalkotást. Pierre Anthon pedig rámutat, hogy az élet értelmét nem szokás eladni. Vagyis ez a kupac nem is volt soha az élet értelme, ha el tudták adni. Pedig mennyire fájt! És a gyerekek ezen a ponton úgy viselkednek, ahogy várható egy ilyen írásban: megölik Pierre Anthont.

Bizarr sztori, amelyről felnőttként, csak felnőtt véleményem lehet. Nagyon hiányoltam a történetből a szülőket. Azt, hogy a gyerekek beszélgessenek a szüleikkel. Legalább egy-kettő közülük. Nem hiszem, hogy minden gyerek működésképtelen családban nőne fel, ahol soha nem folytatnak beszélgetést semmi fontos dologról, nem figyelnek oda a gyerekekre. Márpedig Janne Teller úgy mutatta be az összes gyereket, mint akik gyakorlatilag teljesen a szülők iránymutatása nélkül tengenek a világban, senki nem mondja el otthon, hogy Pierre Anthon miket beszél, vagy, hogy milyen durvulások mennek a Fontos Dolgok Halma körül. Számomra ez nagyon valószerűtlenné tette az egész történetet.

Persze el kellett gondolkodnom arról, hogy szerintem van-e értelme az életnek, és hogy ha van, akkor mi az. Van értelme, ebben egészen biztos vagyok, de biztosan nem tárgyakban található meg, ahogyan azt a gyerekek gondolták. És abban is biztos vagyok, hogy nem olyan dolgokban áll az élet értelme, ami fájdalmat okoz nekünk. Az élet értelme nem attól jelentős, hogy meg kell szakadnunk benne, vagy hogy szenvedéssel jár.

A történet végén olvashatunk két utószót is. Az elsőt Bárány Tibor írta, és azt gondolom, hogy sokat segíthet vele a fiatal olvasóknak, hogy értelmezzék a regényt. A másodikat Tandori Dezső írta, de abból csak nagy odafigyeléssel lehet kihámozni, hogy mit akart mondani. Az ilyesmi szöveghez szerintem egyetlen fiatalnak sincs türelme. (Felnőttnek se sok.) Összességében úgy látom, hogy megint csak túltolták a népszerűsítést ezzel a regénnyel kapcsolatosan, de lehet, hogy bennem van a hiba. 

Ja. És hogy mi az élet értelme? Az én életem értelme a szeretet. Hogy másé micsoda, azt nem tudom. Azt tudja más.