Kő András és Nagy J. Lambert: Levelek Rákosihoz,

Rákosi Mátyás, mint téma hatalmas kedvencem. Pünkösti Árpád tetralógiáját annak idején többször is végigolvastam, és még bizonyára fogom is, mert egyrészt nagyon szórakoztató, másrészt pedig lenyűgözően informatív. 

A Levelek Rákosihoz nem konkrétan Rákosi Mátyásról szóló életrajz, hanem a hozzá íródott levelek alapján festi meg az ő nevével fémjelzett korszakot. Elképesztően tanulságos olvasmány! Néha nevettem rajta, néha meresztettem a szememet a hitetlenkedéstől, néha pedig összeszorult a torkom. 

Rákosi Mátyás 1945-ben lépett Magyarország politikai nagyszínpadára, és 1956 júliusáig ott is állt, mint első számú és teljhatalmú vezető. Kő András és Nagy J. Lambert a levéltárakból és egyéb forrásokból származó levelek legérdekesebbjeit gyűjtötték össze ebben a kötetben, amelyeket Rákosi Mátyáshoz írtak az emberek. A levelek megmutatnak egy-egy szeletet a múltból, hogy mik voltak annak idején a legfontosabb kérdések, a legsúlyosabb problémák, egyáltalán: milyen volt az élet a második világháború vége után. 

Számomra azért volt rendkívül izgalmas olvasni a leveleket, mert igazán közel hozta hozzám a történelmet. Árnyalta azokat az információkat, amiket tanulmányaim során szereztem, mint például azt, hogy európai szinten is mennyire gyors volt az ország újjáépítésre a háború után. Ez igaz is, de őrületes ára volt. A lakáshiány csak egy szó, de amikor azt olvassuk az egyik levélben, hogy Déry Tibor író beteg édesanyjára való tekintettel szeretne lakást kérni Rákositól, mert olyan lakásban kénytelenek lakni, ahol 2 másik család is él, ráadásul a lift sem működik, édesanyja pedig nem tud már lépcsőn járni, akkor azért elevenebb egy kicsit a kép. 

A levelek nagyobbik része természetesen kérni szeretne valamit Rákositól: lakást, munkát, szabadulást, útlevelet, üdülést, autót, azt hogy legyen a gyereke keresztapja, stb. Másik részük panaszol, besúg. 

Alább elmesélek egy-két, számomra nagyon érdekes történetet, amely a kötetben szereplő levelekből bontakozott elő.

Egy kislány írt levelet, mert a kuvaszát elütötte a településükön áthajtó autó, amely Rákosit szállította valahová. A kislánynak írt válaszban tagadták, hogy Rákosi autója lett volna a "tettes", de mivel a leány olyan szép levelet írt, küldtek neki egy "pótkutyát" az elcsapott helyébe. Ezzel végeredményben hallgatólagosan elismerték, hogy mégiscsak Rákosi konvoja ütötte el az ebet. 

Sándor Kálmán író, aki József Attila barátja volt, szívszorító levelet írt. A levél idején éppen ki akarják rakni az albérletéből családjával (neje Thury Zsuzsa írónő), de nincs pénze, hogy lakást vásároljon. Ráadásul rokkant is, ami a dachaui koncentrációs táborban eltöltött idő következménye. Kéri Rákosi segítségét ahhoz, hogy lakáshoz juthasson, ahová anyósát is magukkal tudják majd vinni. Ahogy utána néztem a neten annak, hogy ki volt Sándor Kálmán elszégyelltem magamat, hogy eddig nem hallottam róla. A Tolvajok kertje című regényét készülök is beszerezni, mert nagyon felcsigázódott az érdeklődésem iránta. Végül amúgy megkapták a lakást a Szent István krt. 9 szám alatt. Majd azt is megnézem, van rajta emléktábla. Ott dolgozom a közelben, egy ebéd utáni sétába pont beleférhet. 

Bartók Béla özvegye, Pásztory Ditta zongoraművész férje 1945-ös halála után hazatért Amerikából. Fia, Péter azonban maradt kint. 1953-ban Svájcba szeretettek volna találkozni, de az özvegy ismét nem kapott útlevelet. (1952-ben a hasonló kérésére még csak választ sem kapott) Most magához Rákosi Mátyáshoz fordult levelével, bízva abban, hogy majdcsak sikerül kijárnia az útlevelet. Végül csak 1956-ban tudtak találkozni a fiával, vagyis Rákosi ekkor nyilván nem segített neki. Döbbentes belegondolni ezekbe a dolgokba a mai helyzetünkben! Hogy emberek bezárva éltek a hazájukba, hogy a legközelebbi családtagjaikat sem láthatták éveken át. 

A levelek nem adják vissza azokat a gyötrelmeket, amelyeket a levelek írói vélhetően átéltek, hiszen hivatalos hangnemben íródtak, és mivel kérni akartak valamit, ezért eléggé megalázkodóak is voltak. De mögöttük egész sorstragédiák voltak. A szétszakított családok, a kitelepítéstől rettegők, azok, akiknek családtagjaik csak úgy eltűntek a börtönök mélyén, a művészek, akik semmiféle létbiztonságot nem tudtak maguknak teremteni, mind-mind megjelennek ezekben a levelekben. Maga a tény is, hogy kénytelenek levelekben felfedni legnagyobb kínjaikat, mert nincs megfelelő szociális háló, vagy jogorvoslat, törvény, ami igazságot szolgáltatna nekik, vagy lehetővé tenné a sorsuk jobbítását. Egyedül már csak Rákosiban bízhatnak, aki - mennyire bizarr! - a gondjaik egyik legfőbb oka is.  

Nagyon furcsa sztori volt, amikor a járási titkár kényszerített egy állami gazdasági dolgozót, hogy vegye feleségül a szeretőjét, aki terhes maradt tőle. A Rákosinak írt levél szerint 5 órán keresztül győzködték a férfit ketten, mire végre ráállt a nősülésre, és ott helyben össze is adták az ifjú párt. De később kiderült, hogy mivel az ara kiskorú volt, nem is volt szabályos az esküvő, mert hiányzott a gyámhatósági engedély, és amúgy se élnek együtt azóta sem. Az apa afféle passzív ellenállásba vonult. És ezzel az üggyel Rákosi személyesen tényleg foglalkozott, kivizsgáltatta. A vége az lett, hogy a kényszerű esküvőt törvényellenesnek nyilvánították, a kényszerítő párttitkárt elmarasztalták, de azért a kiskorút teherbe ejtő munkásnak felhívták a figyelmét arra, hogy lennének bizonyos kötelezettségei a leány felé, plusz a kommunista erkölcsiség is ugyebár lépések megtételét követelné... Hogy végül mi lett a sztori vége, az sajnos nem derült ki.

Számomra megdöbbentő volt egy Gerő Ernő által írt reggeli feljegyzés/levél, amely így indult: "Szigorúan titkos! Magyarországon jelenleg igen komoly kísérletek folynak a rákbetegség gyógyításával kapcsolatban. Úgy látszik, hogy a nálunk kidolgozott eljárásnak igen nagy jelentősége van....." vajon miről/milyen eljárásról lehetett szó?! Maradtak róla fenn feljegyzések? Sajnos nem találtam ezeknek - ha voltak egyáltalán - semmi nyomát. 

Papp László, a bokszoló is írt levelet Rákosinak, hogy segítsen neki abban, hogy az olimpiai jutalmából vásárolt telkén építkezhessen. Nem egészen értettem, hogy milyen rendelet tiltotta, nehezítette (?) az építkezést, de Rákosi intézkedett. Papp Laci 7 év alatt tudta felépíteni házát és abba beköltözni. 

Kocsis Albert hegedűművész is írt Rákosinak, mert semmi pénze sincsen. Akkor fejezte be a Zeneművészeti Főiskolát kiváló eredménnyel, de éhezik, mert nincs pénze. Ösztöndíja megszűnt, mivelhogy befejezte tanulmányait, családja nem tudja őt segíteni, sőt, még neki kellene azokat is támogatnia. Végül ösztöndíjat adtak neki, illetve gyorssegélyt is, hogy ne kelljen fizikai munkát vállalnia. 

Annyira "rámentek" a proletariátus felemelésére, hogy a művészek, értelmiségiek, sportolók gyakorlatilag kegyelemkenyéren voltak tartva, még akkor is, ha kiemelkedőek voltak a saját területükön. Elek Ilona, olimpiai bajnok vívó, két oldalas levelében ecsetelte, hogy milyen sanyarú anyagi körülmények között él családjával. Gyakorlatilag ételt sem tudnak venni már magunknak, már kölcsön sem tud kérni senkitől, mert mindenkinek tartozik. Gyorssegélyt kért a helyi Tanácstól, de elutasították, ezért kénytelen Rákosihoz fordulni. Végül megkapta a gyorssegélyt. 

Rákosi ideje alatt, 1955-ben sikerült Escher Károly fotóriporternek helyreállítania az egyetlen, Petőfiről fennmaradt dragerrotipiát egy kockázatos eljárással. Erről ő maga írt levelében Rákosinak, kérve, hogy személyesen is beszámolhasson a munkájáról, de Rákosi nem ért rá fogadni őt. Ami tök fura, mert ez egyrészt tényleg egy nagyon nagy dolog (látni egyik leghíresebb költőnket úgy, ahogy tényleg kinézett), másrészt, mert Rákosi nagyon gyakran hivatkozott Petőfire, aki számára afféle kommunista idol volt. De 1955-re már talán túl sok vot a "sztárallűr", vagy az is lehet, hogy a titkársága (Simon Jolán vezetésével) nem találta elég fontosnak a levelet ahhoz, hogy Rákosi asztalára tegye, így az is elképzelhető, hogy nem is olvasta Escher Károly sorait. 

Idős nő írt kérelmet, hogy a lányát engedjék ki a börtönből, hogy gondját viselhesse addig, amíg meghal. Alpári Gyula testvére ő - írta - (Alpári nagy kommunista mártír volt), elveszítette férjét, minden testvérét és 5 gyermekét is; öreg és beteg, egyetlen reménye a lánya. Belegondoltam, hogy mi lehetett emögött? A háború? Ott halt meg mindenkije? Bár a neve alapján inkább a lágerben irtották ki a teljes családját (Özv. Wilheim Mórné). Kis magyar tragédia a 20. századból..... rettenetes sorsok voltak, amik egy-egy ilyen levélből szőrmentén kiderülnek. 

Ezért is volt jó ez a könyv. S bár Rákosiról nincsenek életrajzi adatok benne és kommentárok is csak minimálisan, de azért kiderül ez-az. Mert ezekre a levelekre reagált is az első titkár. Ráfirkantott egy-egy utasítást, kérdést, döntést. Néha az volt külön érdekes, hogy nem reagált. A kutyás téma láthatólag bántotta, nem véletlenül "utaltak ki" egy új kutyát a kislánynak. Petőfi dragerrotipiájával kapcsolatban viszont nem volt semmilyen megjegyzés. 

De a korszak nagy témái is kidomborodnak a levelek lapjain: a lakáshiány, az internálások, a fekete vágások, padlássöprések, sőt még az erkölcsiség is. Az is látszik, hogy az elején még kicsit közvetlenebb volt a viszony a dolgozó néphez, de ez hamar elmúlt. Az első levelek egyikében keresztapának kérik fel Rákosit, amit el is vállal akkor még, bár a személyes megjelenés. Később ez már teljesen elképzelhetetlen. 

Összességében ez egy remek olvasmány volt. Elgondolkodtató és érdekes. Egyetlen hibája számomra az volt, hogy keveseltem a leveleket. Olvastam volna még tovább is. Ja, és hogy rémesen ronda a borítója. Most komolyan, miért gondolták, hogy ezek a fenyőtorzók ide illenek?!