Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Húha! Hihetetlenül elkapott ez a kisregény és darabjaimra tépett. Bosszantott, kiborított, felzaklatott. Volt vagy két pillanat, amikor nem voltam benne biztos, hogy hajlandó vagyok végigolvasni. Úgy kellett meggyőznöm magamat arról, hogy ez csak egy könyv! Ez nem történt meg, olyan, mint egy mese. Nagyon régen volt ilyen hatással rám egy olvasmány.  Tisztára olyan érzésem volt, mintha egy horrorfilmet néznék: tudom, hogy a következő pillanatban kiugrik valami rémisztő a sarkon, de mégis megijedek, amikor megtörténik.

Végül természetesen elolvastam a könyvet, és miután becsuktam még sokáig szaporábban dobogott a szívem az indulatoktól. Márai nagyon pontosan és csupaszon ábrázolta az emberi lelket ebben az írásában. Eszter kínjait szinte érezni lehetett olvasás közben, minden oldal az elevenembe vágott. Hálás vagyok Márainak, mert nagyon ritkán engedem, hogy így szétszedjen érzelmileg valami, nem nagyon engedem magamat bevonni ilyen szinten egy-egy történetbe. Úgyhogy ezzel az írással én tulajdonképpen erőst kiléptem a komfortzónámból. Erre is jó a könyvklub! Ez volt a májusi olvasmányunk, ugyanis.
A történetet Eszter meséli el, és rögtön belecsap a lecsóba azzal, hogy régi szerelme, Lajos táviratozott, hogy meg fogja látogatni. Ez a Lajos egész egyszerűen kiborító volt! Már a legelső oldalaknál arra gondoltam, hogy na, ez a pasas egy igazi közellenség. Ma talán szociopatának neveznénk, aki úgy gázol át mások életén, hogy nincs is igazában tudatában annak, hogy amit tesz, azzal másoknak árt. Olyanféle, aki egyáltalán nem tud másokra gondolni, agyában csakis saját magának van hely. A többi ember csak céljai eléréséhez kell. Eszter is afféle pszichológiai eset, aki nem tud kiállni magáért, egy mártír, aki önmagát, a saját igényeit tökéletesen háttérbe szorítja. Elképesztően tudott bosszantani ő is. Kíváncsi lennék, hogy egy igazi szakember mit szűrne le a szereplők lelki alkatával kapcsolatosan a regényből.

Azt is rögtön tudtam, az elejétől fogva, hogy nem lesz annak jó vége, ha Lajos visszatér. Hát, nem is lett. A történet folyása eléggé egyenesen ment a szomorú végkifejlet felé, de Márainál sokkal, de sokkal fontosabbak a körülmények, a jellemek, az érzelmek, a "sallangok", a körítés. Abban nagyon nagyot alkotott. Szépen ír, kissé archaikus a nyelvezete (Ami már A gyertyák csonkig égnek olvasása során is feltűnt), és sok bölcsességet sző a sorokba. Több idézetet is kiírtam menet közben, amik megérintettek, vagy bólogatásra késztettek.
Olvasás után eszembe jutott, hogy meg lehetne írni másként is ezt a sztorit. Például krimisen, Agatha Christie stílusában, ahol a halál, a rejtélyek és kimondatlan dolgok nagyobb hangsúlyt kapnának. Vagy pszichológiai thillerként, ahol Lajos egy valódi szociopata, és a család, akit magával hozott segítik őt lelkileg terrorizálni Esztert. Vagy Lajos lehetne egyfajta könnyed kis szélhámosnak beállítva, akire nem is lehet igazán haragudni. Vagy romantikus regényt is lehetne kerekíteni az ügyből, többféle heppiendes végkifejlettel. Meglepődtem rajta, hogy ennyire megmozgatott ez a könyv.

A klubtagok szinte kivétel nélkül pozitívan nyilatkoztak Márairól, és negatívan Lajosról. Egyedül Erika mondta azt, hogy ő nem tudott haragudni Lajosra, mert szerinte ő egy végtelenül sármos férfi lehetett, és igen, van olyan, hogy az ember tudja, hogy hazudnak neki, de olyan jól csinálja az illető, hogy elnézi neki. Ildikó sem Lajosra haragudott igazán, hanem Eszterre, aki szerinte túlságosan mártír volt, és hát, "aki hülye, haljon meg". Bár később kissé árnyaltabban látta az ügyet, és úgy gondolta, hogy ez egyfajta bántalmazó kapcsolat lehetett. Era szerint Eszter nem is akart férjhez menni, Adrienn pedig hozzátette, hogy Eszter egy szerelmen-szenvelgő típus. Valamint, hogy Márai is zseniálisan tudott szenvedni az írásaiban. Éva kiemelte, hogy mennyire jó olvasni Márait, aki nem írt hosszan, mégis mélység volt benne. Mariann, Vivien, Éva, Iza is úgy nyilatkoztak, hogy nagyon jól ír ez a Márai, na de Lajos!! Rozika néni most olvasta Robert Capa életrajzát is, és állítása szerint a híres fotós tisztára egy Lajos. Margit szerint jól jártunk, hogy ma élünk, amikor a nők sokkal simábban az asztalra csaphatnak, mondván, hogy ácsi!, míg Eszter idejében sokkal jobban kellett takargatni a férfiak hibáit, gyengeségeit, és többet kellett tűrniük.
Összességében ez egy jó választás volt a klubban. Következik Sándor Erzsitől az Anyavalya.