Sabahattin Ali: Madonna prémkabátban
Sok jót olvastam már erről a kis könyvről, amelyet a szerző már 1945-ben megírt, de magyarul csak most jelent meg. Ennek többek között az volt az oka, hogy a világ semelyik szegletében sem kapkodtak a regény után. Valahogy úgy volt ez, mint John Williams Stoner című regényével. Amikor a szerző megírta gyakorlatilag a kutyát sem érdekelte, majd évtizedekkel később hirtelen újra felfedezték a művet és hatalmas hype lett körülötte. Mondjuk a Stoner tetszett...
Azt is olvastam a regényről, hogy A nagy Gatsby török kistestvére, ami eléggé zavaró volt a számomra, mert egyrészt nem éreztem meg a párhuzamot, másrészt pedig reméltem is, hogy nem fogom megérezni, ugyanis A nagy Gatsby-t annyira nagyon nem szerettem.
A történet egy klasszikus szerelmi sztori, ami a 20-as évek Berlinjében játszódik egy török fiú és egy német festőnő között. A szerző török, így a regény is nagyon török. Számomra túlságosan is melodramatikus és érzelmes volt. Mintha egy szépirodalmi igénnyel megírt Romana füzetet olvastam volna.
A mesélő a férfi, Raif, aki rettentő furcsa alak. Már-már abnormálisan zárkózott mindenkivel, kivéve a prémkabátos Madonnával, Maria Puderrel szemben. Vele viszont nagyon is meg tud nyílni. Élete ezen a szerelmen kívül tökéletesen diszfunkcionális. Nem érdekli senki és semmi. Olyan, mint egy hal. Később, idősebb korában pedig tényleg valószerűtlen az ő alakja. Úgy dolgozik, mint egy robot, úgy tart kapcsolatot a családjával és mindenki mással is, mint egy robot, úgy eszik, mint egy robot. Annyira érdekli a vele szemben elkövetett igazságtalanságok, bántások sora, mint egy robotot. Semennyire. Szerintem ilyen ember nincs is. Kapcsolatuk Maria Puderrel légies és kissé szenvelgő. Nekem nem tűnt túl valóságosnak ez sem. Úgy viselkedtek, mint két kamasz, akik éppen az emós korszakát élik, csak ők felnőttek voltak. A végső fordulat pedig tökéletesen hidegen hagyott.
Nem nagyon tudok mi mást mondani róla. Nem voltam elragadtatva, nem éreztem meg, hogy ez valóban "egy kis török műremek" lett volna (A The Guardian méltatása.). Sőt, "különleges szerelmi történetnek" sem gondolnám. Buszon, strandon, várakakozás közben viszont biztosan elszórakoztatja az embert. A borítója pedig abszolút 5 csillagos!
"Még nem fogtam fel, hogy semmi sem lehet olyan csodálatos, mint amilyennek a fantáziánkban kiszíneztük."
"Kicsi korom óta félek attól, hogy elpazarolom a boldogságot...Egy részét a jövőnek akartam megőrizni... Ez a viselkedés jó néhány alkalom elszalasztásával járt, de mindig féltem, hogy a mohóság elriasztja a szerencsét."
"Az emberek egymástól nem pénzt vagy anyagi támogatást, hanem szeretetet és érdeklődést kellne hogy kapjanak. Ha ez nincs így, akkor a családfő nem egyébm mint néhány idegen ember eltartója."
A történet egy klasszikus szerelmi sztori, ami a 20-as évek Berlinjében játszódik egy török fiú és egy német festőnő között. A szerző török, így a regény is nagyon török. Számomra túlságosan is melodramatikus és érzelmes volt. Mintha egy szépirodalmi igénnyel megírt Romana füzetet olvastam volna.
A mesélő a férfi, Raif, aki rettentő furcsa alak. Már-már abnormálisan zárkózott mindenkivel, kivéve a prémkabátos Madonnával, Maria Puderrel szemben. Vele viszont nagyon is meg tud nyílni. Élete ezen a szerelmen kívül tökéletesen diszfunkcionális. Nem érdekli senki és semmi. Olyan, mint egy hal. Később, idősebb korában pedig tényleg valószerűtlen az ő alakja. Úgy dolgozik, mint egy robot, úgy tart kapcsolatot a családjával és mindenki mással is, mint egy robot, úgy eszik, mint egy robot. Annyira érdekli a vele szemben elkövetett igazságtalanságok, bántások sora, mint egy robotot. Semennyire. Szerintem ilyen ember nincs is. Kapcsolatuk Maria Puderrel légies és kissé szenvelgő. Nekem nem tűnt túl valóságosnak ez sem. Úgy viselkedtek, mint két kamasz, akik éppen az emós korszakát élik, csak ők felnőttek voltak. A végső fordulat pedig tökéletesen hidegen hagyott.
Nem nagyon tudok mi mást mondani róla. Nem voltam elragadtatva, nem éreztem meg, hogy ez valóban "egy kis török műremek" lett volna (A The Guardian méltatása.). Sőt, "különleges szerelmi történetnek" sem gondolnám. Buszon, strandon, várakakozás közben viszont biztosan elszórakoztatja az embert. A borítója pedig abszolút 5 csillagos!
"Még nem fogtam fel, hogy semmi sem lehet olyan csodálatos, mint amilyennek a fantáziánkban kiszíneztük."
"Kicsi korom óta félek attól, hogy elpazarolom a boldogságot...Egy részét a jövőnek akartam megőrizni... Ez a viselkedés jó néhány alkalom elszalasztásával járt, de mindig féltem, hogy a mohóság elriasztja a szerencsét."
"Az emberek egymástól nem pénzt vagy anyagi támogatást, hanem szeretetet és érdeklődést kellne hogy kapjanak. Ha ez nincs így, akkor a családfő nem egyébm mint néhány idegen ember eltartója."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése