Már egyszer-kétszer szemeztem a könyvvel a könyvtárban, de mindig félretettem, mondván, hogy unom már a haláltáborok borzalmainak bemutatását, a gyerekek szenvedését pedig utálom látni is, olvasni is. De a múltkor Balázs meglátta a polcon, rábökött és azt mondta, hogy szerinte ez egy nagyon jó könyv. Hát, gondoltam, legyen, rápróbálok. Rövid könyv ez is (úgy tűnik mostanában ilyenek kerülnek a kezembe), egy nap alatt elolvastam. Ambivalens érzéseim vannak a művel kapcsolatosan, s nehezen megy az értékelés. Az ötlet tetszett, hogy egy gyerek szemszögéből nézzük az eseményeket, de nem tudom, hogy a szerző mennyire van képben azzal, hogy milyen egy gyerek? 9 éves a kis főhős, de szerintem a Boyne által ábrázolt Bruno sokkal fiatalabbnak tűnik. Úgy 6 évesnek. Nagyon naiv, ami még hagyján, hiszen gyerek, de nem tud következtetéseket levonni, nem érti meg az összefüggéseket sem. Példának okáért, tudja ugyan, hogy a csíkos pizsamás Smuel folyton éhes, de azt már nem érti, hogy vajon miér...