Olvassunk együtt!

Ez a könyv már megint nem egy regény, hanem egy ismeretterjesztő munka. Mostanában több ilyet is elolvastam (csak a blogbejegyzések késnek a végtelenségig róluk...), és őszintén élveztem őket. Aki követi a blogot az nagyjából be tudja lőni, hogy mi az érdeklődési területem: csillagászat, történelem, felfedezés. Ez a könyv a régészet világába visz.  Ha őszinte akarok lenni, az őskorral, amely a mű témája, szinte soha, semmit nem foglalkoztam. Persze, hallottam a neandervölgyiekről, a barlangrajzokról, Stonehenge-ről, de ha jártam múzeumban, biztosan nem tekintettem meg alaposan a kőkori szakócákat, meg pattintott kőeszközöket. Merthogy azok meglehetősen unalmasak. Úgyhogy egyáltalán nem voltam képben ezzel a korszakkal.  Rudgley munkájából megtudtam, hogy a kőkorszakot három részre osztják: paleolitikum (őskőkorszak, vagy alsó kőkor), mezolitikum (középső kőkorszak, vagy átmeneti kőkor) és neolitikum (újkőkorszak, vagy felső kőkor). A szerző alapvetése az, hogy a paleolitikum e...

Harmadik Márai regényem volt Az igazi , és alighanem az utolsó is. Legalábbis nem érzem most a ritmust, hogy akarnék én még olvasni tőle bármit is. Besokalltam, azt kell, hogy mondjam.  Az igazi egy szerelmi háromszög története, két nézőpontból elmesélve. Először Ilona meséli el a házasságuk történetét, hogy szerinte mi volt a gond, hogyan ment tönkre a kapcsolat és ki-mi volt Judit, a harmadik fél. A második részt Péter, a férfi filozofálja végig. Ahogy azt már Márainál megszoktam, a történet alig valamicske, és nem is igazán fontos, csak annyiban, hogy annak örve alatt jól el lehet tépelődni dolgokon. Ebben a regényben jelesül a szerelem mibenlétén, természetén, azon, hogy létezik-e az igazi. Természetesen előkerül Márai vesszőparipája is, a polgár lélektana, természete. Az ezen való lamentálás főleg a második részben harapózott el, legnagyobb bánatomra.  Nagyon szerettem volna szeretni ezt a regényt, de nem igazán ment. Zavart, hogy én tényleg kíváncsi lettem volna a házas...

Szeretem a második világháborúról szóló könyveket, filmeket, de főként a dokumentum típusú könyveket-filmeket, a fikció, a regény nem az én világom. Buttar könyve keményen hadtörténeti szakirodalom, már-már meghaladta a képességeimet az elolvasása. Nagyon lassan haladtam vele, mert elképesztő részletességgel mondja el, hogy mikor, melyik hadtestel, zászlóaljjal, üteggel mi történt, hány tank, páncéltörő ágyú volt a helyszínen ahelyett, amennyinek az állománytábla szerint lennie kellett volna, ki karolt át kit, hol húzódott pontosan az arcvonal, ésatöbbi, ésatöbbi, 600 oldalon keresztül. Ugyanakkor időről időre visszaemlékezéseket tűzött be a szövegbe a szerző, bizonyára, hogy azért ne köpjünk homokot a száraz hadtörténettől. Ezek tették végül is olvashatóvá a könyvet, kicsit közelebb hozták az eseményeket, átélhetőbbé tették a háború borzalmait. Mert természetesen más azt olvasni, hogy a leharcolt csapatok mennyi élőerőt veszítettek, mint azt, hogy valaki mellől kilőtték a barátját a l...

Nagyon ritkán olvasok verseket, sajnos. Most azonban a molyon csatlakoztam egy kihíváshoz, ahol magyar költők verseit kell olvasni. Azt mondhatom, hogy remek döntés volt, mert nagyon szép verseket olvastam, és határozottan tágult a látóköröm. Verset olvasni egy más élmény, mint regényt. Van, amikor több írást is el tudtam olvasni egymás után, mert nem érintettek meg a művek, de többször előfordult, hogy nem volt elég egyszer elolvasni az adott verset, mert annyira tetszett. Esetleg el-elméláztam egy-egy mondat, kép, vagy strófa felett. Egyszóval verset olvasni nem kifejezetten hétköznapi élmény. Legalábbis nekem nem volt az. Felemelte a lelkemet. Első körben Ratkó József Törvénytelen halottaim című kötetét olvastam el. A cím már sejtette, hogy nem vidám írásokat fogok találni, és így is volt. Ugyanakkor Ratkó olyan szépen írt, annyira tetszett a versek stílusa, hogy végül nem azt éreztem, hogy agyonvág a versek szomorú, néhol pedig dühös hangulata, hanem, hogy valami időtlenség, örök ...

Hosszú ideig ült a várólistámon ez a kötet. A megvásárlását egyre csak halogattam, aztán végül a könyvtárból kölcsönöztem ki, de lehet, hogy érdemes lenne meg is venni, mert nagyon tetszett, kifejezetten újraolvasós könyv.  A mű tényleg majdnem mindenről szól, ami a tudományban előkerült az évszázadok során. Olvashatunk arról, hogy hogyan határozták meg a Föld helyzetét a világmindenségben, hogyan futott fel az őslénytan tudománya, hogyan ismerték fel, hogy  minden parányi dolgokból, atomokból áll, és hogyan jutottak még tovább. Szó van a biológia eredményeiről is és egyáltalán, mindenről. Ráadásul mindenről elbővölően humorosan és érdekesen ír a szerző. Ő maga egyébként nem tudós, hanem újságíró és író, aki azonban nagyon alaposan tájékozódott minden témában, amelyről írt. És, ami a legfontosabb, el is tudja mondani nekünk mindazt, amit megtudott a valódi tudósoktól. Ami nem kis teljesítmény ám! Mert például könnyű lehet bemutatni az őslénytan eredéményeit a laikusoknak, de a...

Könyvklubos olvasmány volt ez a regény, amely egyben az első könyv is, amit a furcsa nevű írónőtől olvastam. Őszintén szólva elsőre nagyon ijesztőnek tűnt számomra a mű, főleg a borítója miatt. A fülszöveg azonban biztató volt, hiszen arról szólt, hogy hogyan hozza össze az embereket az olvasás szeretete, ráadásul a szereplők nagyobbik része könyvtáros.  Mégis, a regény feléig igencsak szenvedtem az olvasással. A történet nekem kicsit túlságosan klisés volt, leginkább egy ifjúsági, romantikus sztorihoz tudnám hasonlítani. Örültem volna, ha egy kicsit több történelmi hátteret kapunk, ha már az események nem voltak annyira sodró lendületűek. A történelmi háttér egyébként a gazdasági világválság utáni, de még a második világháború előtti időszak volt, egy Kentucky állambeli kisvárosban. Maga az alapszituáció pedig az Eleanor Roosevelt által indított mozgókönyvtár projekt volt, ehhez a kezdeményezéshez csatlakoztak a főszereplő hölgyek. Szó került a nők szomorú helyzetéről is, mert a k...

Mindig is nagyon szívesen olvastam asztrofizikai és csillagászati könyveket. Mr. Tyson pedig bevallottan népnevelési célzattal ír könyveket, és készít filmeket. Szeretné megmutatni a laikusoknak, hogy milyen érdekes is az asztrofizika, a csillagászat és az űrkutatás, illetve azt is, hogy igenis el lehet mondani a leglényegesebb dolgokat úgy is, hogy azt egy könyvtáros-gyógymasszőr is megértse. Ez pedig nagyon-nagyon jó dolog.  Olvastam már könyvet Neil deGrasse Tysontól; nevezetesen a Terítéken a világegyetem - asztrofizika mindenkinek címűt. Az egy teljes mértékben alapmű volt, abból a szempontból, hogy a legalapvetőbb asztrofizikai kérdéseket tárgyalta ki, rendkívüli módon leegyszerűsítve és zanzásítva. Ehhez képest a Ha felfal egy fekete lyuk egy következő szintet képvisel.  Nem értettem meg egészen pontosan minden részletét, néha akkor sem, ha másodszor is elolvastam a számomra kétséges értelmű mondatot. Viszont, mivel a könyv igazából a szerző itt-ott megjelent, vagy el...