Olvassunk együtt!

Nick Hornbytól először az Egy fiúról-t olvastam el, s már akkor elhatároztam, hogy fogok mást is olvasni a szerzőtől. Most jött el az idő, a Pop, csajok, satöbbivel. Mindkét könyvnek egy gyermekded lelkületű fickó a főhőse. A Pop, csajok, satöbbiben Rob egy igazi vértahó, szerintem. Rettenetesen nyavajgós, agyalós.  Azelőtt azt hittem, hogy a nők ilyenek, úgyhogy erősen meglepett Hornby Rob alakjával. A sztori alapvetően vicces, de néha egyszerűen kiborító. Őszinte leszek: Rob egy szánalmas kis fütyi. Ahogy ő fogalmazta: " Cikis pulóvert visel, cseszteti a volt barátnőjét, nyűgös, csóró, két popzenebuzi hülyegyerekkel tölti az idejét..." Ez tökéletes helyzetkép Robról. 35 évesen már nem elnézhető hóbort az örökös agónia a nőkön, meg az életen, hanem idegesítő gyerekesség. Úgyhogy Rob felhúzott, de alaposan. Gondoltam, nem ártana neki pár kijózanító pofon.  Persze amúgy meg jót szórakoztam a dolgain, és Hornby tényleg humorosan tálalta az amúgy elég elkeserítő helyzetet....

Hú. Nos, végül sikerül átverekedni magamat ezen a könyvön, de nem volt könnyű! Legalább két hétig szenvedtem az olvasással, pedig ez nagyon nem jellemző rám. Őszintén szólva megkísértett a gondolat, hogy nem is fejezem be, mert annyira nyomasztó volt a történet, hogy nem is akartam tudni, mi lesz a vége. A fülszöveg "kicsit" becsapós, mert azt mondja: "A hol vicces, hol tragikus történetből kirajzolódik egy abszurd, de gyerekszemmel mégiscsak szép világ...". Szerintem a könyvben nem volt semmi sem vicces, és nem hiszem, hogy bármi szép lett volna a leírt világban, akár gyerek nézi, akár felnőtt. Akárcsak Dragomán Máglya című könyve, ez is Romániában játszódik, ahol a szerző felnőtt. Felteszem, hogy a leírtak némelyike saját gyerekkori élményeken alapulhatott. Az egész történetet egy 11 éves gyerek meséli el, Dzsátá (Legalábbis ez a gúnyneve, a valódit nem tudjuk meg), akinek az apját elvitték kényszermunkára. A Ceausescu-rendszer rémségei vonulnak fel előttünk,...

Már leltározás közben is szemeztem ezzel a könyvel. Tetszett a borítója, és a címe is felkeltette az érdeklődésemet. Valamint a szerző neve is, ritka, hogy asszonynévvel írna bárki is. Aztán pár napja végül levettem a polcról, és beleolvastam. Benne is maradtam. Nagyon szép könyv! Ez egy falusi történet a 20-as évekből. A helyszín Kartal, ami külön izgalmas volt, hiszen ez egy hozzánk igen közel eső falu. A történet főszereplője Ács Márika és az ő családja. A kislány anyukája szívbeteg, ezért sokat kell dolgoznia, még a kortársainál is többet. De becsületesen helytáll, teszi, amit kell. Találkozik egy jóképű legénnyel, szerelmes is lesz, színdarabot tanulnak be, lakodalomba megy, stb. Részesei lehetünk élete apró örömeinek és sok nehézségének. Örömmel olvastam a falusi mindennapokról, a rengeteg munkáról, a kevés örömről, a becsületről és a hagyományokról. De legfőképpen a bontakozó szerelmekről olvastam szívesen. Ártatlan, tiszta szerelmek voltak azok. A szereplők nem kötötték rö...

Hát, legalább háromszor akartam félretenni ezt a könyvet, de végül mégsem tettem meg. Nem hosszú az egész, de majdnem a feléig kellett eljutnom, hogy egyáltalán valamilyen érdeklődés fakadjon belőlem. Rögtön az elején megijesztett a könyv, mert valami pszichopatának tűnt a kisgyerek, akiről feltételezhető volt, hogy ő lesz a főszereplő, hiszen csirkéket és macskákat ölt, kíváncsiságból... Egyébként is gyakran elveszítettem a fonalat, hogy most akkor hol tartunk, ez még egy történet-e, vagy álom, vagy mi?! A fülszöveg se segített semmit az egészben. Végül feladtam a dolgot, és csak olvastam az oldalakat, bízva abban, hogy majdcsak kialakul valami sztori. Nem igazán alakult ki sok minden, de azért voltak események is, amik vélhetően valóban megtörténtek, nem csak valami lázálmok voltak. Borzasztóan zavart, hogy nem tudtam elhelyezni sem térben, sem időben a históriát, pedig rengeteg utalás volt a könyvben. Persze lehet, hogy én vagyok túlságosan műveletlen, ezért nem ment a dolog. Én...

Ezt a könyvet választottuk a könyvklub következő témájául. Nagyon nehezen ment az elolvasása, de nem azért, mert nehéz olvasmány lenne, hanem, mert nem tudtam belőle elég példányt beszerezni. De végül egyik kedves tagunk kölcsönadta nekem a saját példányát. Nagyon tetszett a könyv! Jó volt olvasni. Csodálkoztam rajta, hogy bár ez egy viszonylag régi könyv, 1965-ben írta meg John Williams, de csak most fedezték fel, vagy fedezték újra fel. Komoly méltatások hangzottak el a műről, végülis emiatt választottuk a klubban. Azt hiszem, senki nem csalódott.. Maga a történet nagyon, de nagyon egyszerű. William Stoner életét mutatja be, onnan kezdve, hogy tanyasi fiúként beiratkozik az egyetemre, odáig, hogy mint egyetemi professzor végül meghal a 60-as évei végén. Igazából semmi egetrengető nem történik Stonerrel, de mégis végtelenül szomorú az ő sorsa. Amiatt, legalábbis szerintem, mert az ő életéből egy sokkal színesebb, tartalmasabb is lehetett volna, ha... Ha, az események máshogy fo...

Márai Sándor regénye régóta rajta volt a mindenképpen elolvasandó könyveim listáján. Most végre el is jutottam hozzá. Egy rövid regény, nincs kétszáz oldal, mégsem lehetett vele nagyon gyorsan végezni. Érdekes mű, mert a fülszövege bár elmondja a történetet, mégsem lő le semmilyen poént, mert nem maga a történet a lényeg az egészben. Ez amolyan lelki regény, tele van bölcselkedésekkel. Dióhéjban annyi a história, hogy van két fiú, Henrik és Konrád, akik gyerekkoruktól kezdve barátok. Henrik gazdag családból, Konrád szegényből jött. Együtt nőnek fel, úgy élnek, mint az ikrek, de pénzen nem osztoznak. Illetve Konrád nem fogad el semmit Henriktől, pedig az adna nagylelkűen és lelkesen bármit és bármennyit. Hogy-hogynem Konrád viszonyt kezd Henrik feleségével, ráadásul azt tervezi, hogy megöli Henriket így a barátság megszakad. 40 év után találkoznak újra, hogy tisztázzák a helyzetet, egész éjjel együtt vannak, és elvileg beszélgetnek, de valójában Henrik monológját hallgathatjuk meg. ...

Jó ideje készültem már olvasni valamit Grecsó Krisztiántól, aki az egyik legnépszerűbb kortárs író. Annyira kortárs, hogy csak 4 évvel idősebb, mint én. Végül erre a regényre esett a választásom, miután az egyik kedves olvasó azzal hozta vissza a könyvtárba, hogy ez az író legjobb könyve. Nagyon érdekes élmény volt olvasni. Én elég gyorsan olvasok, de ezt a könyvet nem tudtam csak úgy "ledarálni". Talán ebben az is közrejátszott, hogy sokat ugrál az időben. Egyes szám első személyben írott regényről van szó (szeretem az ilyet), és hol a saját dolgairól, hol a családjáról beszél. Hol régmúlt időkben járunk, hol pedig a jelenben. De azért is haladtam vele lassabban, mert sok emlék tolult fel bennem az olvasás közben, sokszor elkalandoztam. Főleg a regény első felében. Végeredményben egy családregényről van szó, ahol a főhős megpróbálja megmagyarázni, hogy mi befolyásolhatta a családja szerencsétlen sorsát. A hely, ahonnan származnak? Vagy a gének? A példa? De akkor hogy lehe...