Olvassunk együtt!

Ez most itt egy antiajánló lesz... Ugron Zsolna könyvét be sem tudtam fejezni, annyira nem tetszett. Őszintén meglepődtem rajta, hogy mennyire rossz volt olvasni, holott ez egy rendkívül népszerű könyv! De lehet, hogy csak a hírverése volt jó.  Alapjáraton egy romantikus história lenne, némi családtörténettel körítve. Talán még azok a részek voltak a legjobbak, amikor a család távoli tagjainak régi emlékeit idézte fel az írónő. A romantikus szál már-már komikusan kidolgozatlan és vacak volt. A jellemábrázolás nagyjából ahhoz hasonlítható, amit egy 7 osztályos, reál beállítottságú tanuló elővezet fogalmazás órán. Állítom, még én is jobbat írtam volna. Először azt hittem, hogy ez egy fura eszköz, amit az írónő alkalmaz. Hogy letisztult akar lenni, vagy efféle, de tulajdonképpen csak idegesített. A két főhős nagyjából 20 mondatot váltott egymással, és már házasodtak. Eddig bírtam az olvasást, itt becsuktam a könyvet és szépen visszatettem a könyvtári polcra. Bántóan összecsapottn...

Ez a második könyv, amit Grecsó Krisztiántól olvastam. Tulajdonképpen meg vagyok elégedve vele, habár kicsit ambivalensek az érzéseim. Ez a kötet elsőre olyan, mint egy novelláskötet, de végül kiderül, hogy a történetek valahogy kapcsolódnak egymáshoz. Az is az alcím, hogy egy családregény mozaikjai. Mondjuk ez szerintem azért túlzás, nem családregény ez, de tény, hogy a szereplők között van valamiféle kapcsolat. Nem volt egyszerű olvasni a könyvet, mert minduntalan lapozgatnom kellett, visszakeresni, hogy ki kicsoda, mert mindig elvesztettem a fonalat. Rengeteg szereplő volt, s mindnek eléggé hétköznapi neve volt, Juli, Éva, efféle. Kölcsön könyvet olvastam, és nagyon hálás voltam a tulajdonosának, mert minden novella elejére felírta ceruzával, hogy kikről szól, illetve ha egyesszám első személyben volt megírva, akkor ki mesélte. Ez nagyon hasznos volt! Szerettem volna csak úgy elveszni a történetekben, de nem lehetett, mert Grecsó folyamatosan arra kényszerített, hogy igazoljam: f...

Ennek a könyvnek először a borítója tetszett meg. Aztán a fülszövege. Aztán az egész könyv. Borzasztóan jól szórakoztam rajta, és rengeteget nevettem olvasás közben! Az alapszituáció, hogy Adolf Hitler magához tér Berlinben egy elhagyott foghíjtelken. Hamarosan kiderül, hogy 2011-ben járunk, vagyis Hitler életéből cirka 60 év kiesett. Innen kell felvennie a fonalat, és folytatnia az életet. Ahelyett, hogy elvegyülne, inkább azt teszi, amihez a legjobban ért: beszél és meggyőz. Bizarr, hogy mennyire jól feltalálja magát.  A könyv elején számtalan vicces szituáció fakad abból, hogy az új világ technikailag jóval fejlettebb, mint Hitler világa volt. A mobilok, a számítógép, a reklámújságok, a tévé, mind-mind elképesztik a Führert. Ennél már jobban szíven üti, hogy temérdek török ember él Berlinben, teljesen hétköznapi módon. Próbálja olvasással behozni az elmaradt éveket, minek során szembesülnie kell az Európai Unió tényével, azzal, hogy a zsidóknak országuk és jogaik vannak, ...

Már annak idején, Az élet játéka című könyv ajánlójánál elhatároztam, hogy be fogom mutatni másik nagy példaképemet is, Lord Ickenhamet. Hát, most jött el az idő! P. G. Wodehouse könyvei nagyszerűek! Mosolyogva lehet őket olvasni és végtelen derű sugárzik belőlük. Valamint néha fetrengve lehet nevetni rajtuk, de tényleg! A Dinamit bácsit egy kedves, régi-régi barátnőmtől kaptam ajándékba, amikor éppen kórházban feküdtem. Jobb ajándékot keresve se találhatott volna, mert sikeresen elterelte vele a gondolataimat a nyomoromról. Azóta pedig többször is elolvastam, és mellette még egy rakat Wodehouse könyvet.  Dinamit bácsi rendes neve Lord Ickenham, avagy Frederick Altamont Cornwallis Twistleton, avagy Fred bácsi, aki egy angol úriember. Már nem éppen fiatal, de tele van energiával. Küldetése, hogy boldogságot és fényt sugározzon maga körül. Elképesztő ötletei vannak arra nézvést, hogy hogyan lehet megoldani a legfogósabb helyzeteket is, hogyan lehet összehozni a szerelmeseket, ...

Nos, egy újabb régi kívánságlistás regényt sikerült elolvasnom. Hosszú idő óta nem olvastam hasonlóan szórakoztató könyvet! Nagyon tetszett, sajnáltam, hogy vége lett. Főként Umberto Eco könyve után olvasva volt jó, mert Szerb Antal története is afféle összeesküvés-elmélet dolog. Különben elég nehéz meghatározni, hogy mi is a műfaja. Főként detektív regény, szerintem. Egy magyar fiú, Bátky János meséli el a történetet, aki Londonban a British Museum-ban kutat. Szakterülete a XVIII. századi misztikusok világa. Alkímia, rózsakeresztesek, örök ifjúság, Bölcsek Köve, és a többi. Főhősünk egy átlagos londoni estélyen megismerkedik Lord Pendragonnal, aki az Earl of Gwynedd, és akit szintén érdekel a XVIII. századi misztika. Kölcsönös szimpátia alakul ki, s János meghívást kap az ősi fészekbe, Wales-be. Innentől fogva pedig felgyorsulnak az események. Bátky János fenyegető telefonhívás kap, de mit sem törődve vele hamarosan már a Pendragonok ősi várának tövében találja magát. Szerelmes l...

Több könyvet is olvastam már Ecotól, és nagyon kedvelem a stílusát. Nem is volt kérdés, hogy a legutolsó könyvét, a Mutatványszámot is elolvasom. A többi Eco regényhez képest ez elég rövid mű, egy nap alatt végezni lehet vele. Az történet nagy része egy újság szerkesztőségében zajlik. Maga a lap, a Holnap tulajdonképpen egy fiktív újság, a tervek szerint nem fog megjelenni sohasem, mégis a befektetői csoport érdekei miatt úgy tesznek, mintha nagy gőzzel készülődnének a valódi megjelenésre. A tervek úgy szólnak, hogy egy éven keresztül minden hónapban megjelentetnek egy mutatványszámot, bebizonyítva így, hogy valóban működőképes lesz a lap. A fő bonyodalom pedig egy összeesküvés elmélet, ami Mussoliniről szól. Egészen pontosan arról, hogy Mussolini nem halt meg 1945. április 28-án, mint ahogy azt mindenki tudja, és nem is az ő holttestét tették közszemlére annak idején, hanem a dublőre testét, aki viszont tényleg meghalt. Maga a Duce pedig vagy a Vatikánban éldegélt tovább, vagy Arg...

Nagyon, de nagyon régen felkerült már a képzeletbeli könyves listámra ez a regény. Olyanokat olvastam róla, hogy a 20. századi irodalom meghatározó regénye, amely számtalan módon hatott írók egész sorára. A moly-on is áradoztak róla, mondván ezt nem lehet elmesélni, ezt el kell olvasni! Hát, belevágtam. Egész rövidke a regény, nincs 200 oldal sem, 2 nap alatt elolvastam.  Már az első 15 oldalon lehidaltam, és meg mondom őszintén nem is tetszett meg elsőre a regény. A 20-as évek Amerikájában játszódik, szeszcsempészet, jazz, fékevesztett bulik, henyélő gazdagok, ilyesmi. A történetet Nick Carraway meséli el, aki a címszereplő, Jay Gatsby szomszédja. A szomszéd nagyon gazdag, és nagyon titokzatos. Nick is eljut az egyik estélyére, meg utána még számtalan másikra. Gatsbyval közel kerülnek egymáshoz, s végül kiderül a férfi életének egypár titka is. Szerelmes volt egy nagyon gazdag lányba, Daisybe. Az érzések kölcsönösek voltak, csakhát közbejött a háború, és még inkább az, hogy G...