Olvassunk együtt!

Mindig is vonzódtam a diktatúrák, diktátorok történeteihez. Leginkább a hétköznapi emberek sorsa érdekelt, hogy hogyan lehet túlélni az elnyomást, kiszolgáltatottságot; vagy, hogy mi vesz rá embereket, hogy kegyetlenkedjenek társaikkal. Ebből az érdeklődésből fakadóan vettem kezembe Hyeonseo Lee könyvét is. A történet a szerző szökését meséli el Észak-Koreából, a 90-es években.  Rögtön az elején el kell mondanom, hogy ez nem egy remekmű, bár, ha nem regényként, hanem egy egyszerű beszámolóként tekintünk rá, akkor elfogadható. A szerzőnő nyilvánvalóan nem író. Egyébként rögtön az elején közel éreztem őt magamhoz, mert gyakorlatilag teljesen egyidősek vagyunk, ő csak egy hónappal született előbb, mint én.  A könyv lapjain egy számunkra merőben más világ bontakozik ki. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, ami nálunk volt a legsötétebb Rákosi-érában. Szürke, rideg, bizonytalan világ, amikor mindenkiben ellenséget lehetett látni. Habár a szerző és családja egy viszonylag kivé...

Könyves listám régi lakója volt ez a regény. Most, hogy elolvastam, elég vegyes érzések és gondolatok vannak bennem vele kapcsolatban. Kőszegen egy katonaiskolában játszódik 1923-26 között a történet fő vonulata. Itt találkozik a három főszereplő: Bébé (Both Benedek), Medve Gábor és Szeredy Dani. Barátok lesznek, együtt élnek át nagyon sok kalandot, főleg rosszakat. Medve memoárja adja a történet egyik oldalát és Bébé emlékei a másikat. (Néha bizony nagyon máshogy emlékeznek!) Medve Bébére hagyta az emlékiratokat, amikor meghalt. Fogalmam sincs, hogy hogyan halt meg, amúgy, vagy hogy mikor, de gondolom nem sokkal a mese kezdete előtt, vagyis 1957 körül valamikor. Az elején nagyon nem értettem, hogy mi a helyzet, végig azt vártam, hogy majd megtudok bármi konkrét dolgot a felnőtt szereplőkről, de végül semmit nem tudtam meg. A regény legnagyobb része a katonaiskolában játszódik, néha pedig a jelenben (azaz 1957-ben). Az elején azt hittem, hogy van egy fősodor, aminek a jobb megé...

Az Országos Könyvtári Napok keretében tartottunk a könyvtárban felolvasó estet is. Úgy képzeltem el, hogy akik eljönnek, elhozzák kedvenc novelláikat és verseiket, amiket aztán felolvasnak a többieknek is. Tulajdonképpen majdnem ez történt. Sajnálatosan kevesen érdeklődtek az esemény iránt, amely tény azért nem lepett meg túlságosan. Őszintén szólva arra készületem, hogy bekuporodok a fotelbe, olvasok egy órát és hazamegyek. Ehelyett meghallgathattam egy nagyszerű Szabó Magda novellát (Erről majd később külön bejegyzésben szeretnénk szót ejteni.), egy nagyon jó beszélgetésben vehettem részt, ráadásul - készület gyanánt - elolvastam néhány novellát magam is. Ezekről számolnék most be.  Alice Munro Nobel-díjas írónő, s már időtlen idők óta szándékozom olvasni tőle valamit. Hát, most megtettem, A boldog árnyak tánca című novellás kötetéből olvastam el három írást.    Az utrechti békéve l kezdtem, ami egy elég tragikus témát dolgozott fel, két testvér kénytelen volt...

Pár napja belekezdtem a könyv olvasásába, és alig tudtam letenni. Nagyon érdekes a téma, és olvasmányos a könyv. Meglehetősen hosszúnak látszik elsőre, mert majdnem 500 oldal. De először is: vastag lapjai vannak, másodszor pedig kb 70 oldalnyi jegyzet van a végén. Egyszóval: haladós olvasmány, ami élvezetessé tette számomra a hétfő és keddi budapesti vonatutakat.  A könyv alapvetése, hogy valami baj van a férfiakkal. Hová tűntek? Mintha manapság főleg csak fiúk lennének a világban, felelős férfiak helyett. Néhány fő csapásirányt neveznek meg a szerzők rögtön a könyv elején, amelyek mint kor- és kórtünetek feltűnőek: a férfiak lusták, sokan játék- és pornófüggők, nem hajlandóak felelősséget vállalni az életükért, nem igyekeznek normális kapcsolatot kialakítani valóságos nőkkel. A könyv második, nagyobbik felében bőségesebben kifejtik ezeket a témákat, főként a játék- és pornófüggőség okait és következményeit. Igyekeznek válaszokat találni arra, hogy mindezek mikor, miért és hog...

Gyakori kérdés, hogy mit is olvasson a gyermek, vagy mit olvassunk neki mi? Én azt vallom, hogy nagyon jó az, ha a szülők olvasnak fel könyveket, akkor is, ha már tudnak olvasni a gyerekek. Remek közös program, jó lezárása az estének. Nem utolsó sorban pedig túl lehet jutni olyan könyveken is ilyen módon, amik érdekesek ugyan, de vannak benne unalmas részek. Mert hát manapság már nem szívesen olvasnak a gyerekek hosszas tájleírásokat. Azt szeretik, ha a könyvekben is, mint a filmeken pörögnek az események, történnek a dolgok. De én azt tapasztaltam, hogy élvezik a klasszikus gyerekkönyveket is, ha mi olvassuk fel nekik. Alább a saját, szubjektív listám következik. Azok a könyvek szerepelnek rajta, amiket az én gyerekeim olvastak, vagy olvastunk nekik mi. Szóval egy fiús lista következik, 0-11 éves korig. :) Ilyesmikkel kezdtük.... Effélével folytattuk Ide jutottunk egy idő után Háromszor kellett elolvasni, de nekünk, szülőknek csak elsőre tetszett.... ...

Anyukám ajánlotta Nemeskürty könyveit, és a fülszöveg alapján erre esett a választásom. A könyv alapvetése, hogy minden régi időkről szóló költeménynek, történetnek, "mesének" van valamilyen valóságalapja. Arany János írt Daliás idők címmel költeményt, innen a könyv címe, aminek a "főhőse" Hédervári Kont István. Őt, és 31 társát Zsigmond király fejeztette le (példátlan mennyiségű nemes megölése volt ez egyszerre!), 1388-ban, mert nem voltak hajlandóak még csak köszönteni sem őt, mint királyukat. Nemeskürtyt az érdekli, hogy vajon miért volt ez így? Mi, vagy ki mellett állt ez a 32 nemes lovag, hogy még az életüket sem sajnálták odaadni érte? Be kell valljam, hogy történelmi ismereteim mára már eléggé megkoptak, úgyhogy a magyar lovagkorról is minden új információnak tűnt olvasás közben. Pedig biztosan tanultam Nagy Lajosról, Zsigmondról a rigó mezei csatáról és a többiről, de.... Feltételezem, hogy sokan mások is így vannak ezzel, ezért igyekszem röviden össze...

Erikánál láttam ezt a könyvet, és meghozta a kedvemet az olvasáshoz. Szabó Magdát nagyon szeretem, eddig nem nagyon volt olyan regénye, ami ne tetszett volna. Az őz egy rövidebb könyv, gondoltam gyorsan végzek vele. Nem így történt. Eléggé megterhelő a sztori, nem tudtam vele nagyon haladni.  A történetet Encsy Eszter meséli el. Végeredményben számomra az jött le, hogy végeérhetetlenül magyarázza  a bizonyítványát a szeretőjének, Lőrincnek. Hogy miért is gyűlöl ő mindent és mindenkit, de legfőképpen Angélát, akivel egy városban nőttek fel, aki osztálytársa volt, és aki őt, Esztert, a barátnőjének tartotta. Encsy Eszter elszegényedett családban nőtt fel, s én úgy láttam, hogy egész életét meghatározta a veszteség érzése, az, hogy ő és a családja igazságtalanul nélkülöz, míg mások dőzsölnek a javakban. Emiatt mély harag volt benne. Később pedig gyűlölet alakult ki benne mindenki iránt. Gyűlölte Angélát, aki nemcsak gazdag családban nőtt fel, de óvták mindentől. Eszternek p...