Olvassunk együtt!

Hm. Nem láttam a filmet, ami a könyv alapján készült, de lehet, hogy nem is fogom megnézni. Nem tudok egyértelmű konklúziót levonni most, hogy a végére értem a műnek. Gyorsan lehet olvasni, nem egy bonyolult szövegezésű könyv, és meglehetősen fordulatos, izgalmas is. Furcsa az időkezelése, de nem zavaró. Először a Joseph Ratzinger pápává választásával végződő konklávéval kezdünk, majd átnyergelünk Jorge Bergoglio életpályájára. Utána Ratzinger életét és bűneit ismerhetjük meg, a következő részben Bergoglio bűneit, majd pápává választását, és végül a két pápa egyidőben való létezése által adott helyzetet ismerteti a szerző. Aki egyébként saját magáról, a téma iránti indíttatásáról is ír a bevezetőben egy-két oldalt. Ír katolikus (hábár ő már Új-Zélandon született) családból származik, de ma már nem vallásos, a Katolikus Egyházzal szemben meglehetősen kritikus; számomra úgy tűnik, hogy afféle se veled, se nélküled kapcsolatban van vele. Ami tetszett a könyvben: az életutak bemutatás...

Rendhagyó módon most két kötetről egy posztban adok ismertetőt. A szerző mindkét könyv esetében Majtényi György történész-levéltáros, és mindkét esetben a Kádár-korszak a téma. Ezekben a karanténos napokban több időm van olvasni, de valahogy regényekhez nem fűlik a fogam, pedig jócskán betáraztam belőlük. Úgyhogy maradt a jó öreg történelem, amelyben nagyon ritkán szoktam csak csalódni. Rákosi Mátyáshoz most nem volt kedvem, de mindenképpen a XX. századnál szerettem volna maradni, így esett a választásom Kádár elvtársra, és az ő nevével fémjelzett történelmi korszakunkra. El kell mondanom, hogy olvasás közben-után sokat kalandoztam az internet bugyraiban, a kor egyéb prominens személyeiről olvasgatva. Jó időtöltés volt, azt kell mondjam. A Vezércsel című művet egyszer már elolvastam, de a napokban újra elővettem, s hamar ki is végeztem. Egy nagyon olvasmányos kötetről van szó, sok (fekete-fehér) képpel izgalmasabbá téve. Majtényi nem az unalomig ismert sémát követve, kronolog...

Jó ideje ott van már a könyvtár polcán ez a könyv, és még senki nem kölcsönözte ki. Úgyhogy megtettem én, gondoltam, ezután majd tudom ajánlani az olvasóknak, ha jó. Tulajdonképpen jó könyv volt, csak azzal vagyok bajban, hogy kinek is ajánljam? Érzésem szerint ez a regény fiatal felnőtteknek íródott, mind témaválasztás, mind mondanivaló tekintetében. A főszereplő két, 19 éves fiatal, Connell és Marianne, akik totálisan eltérő családi háttérrel rendelkeznek, mégis gimis koruk óta szerelmesek egymásba. Mondjuk egyikük sem mondja soha ki, hogy szereti a másikat. Úgy csinálnak, mintha csak barátok lennének, akik szexelnek is egymással. A regény az ő vekengésüket követi végig. Sok minden történik velük, körülöttük. Rengeteg körülmény befolyásolja az életüket, és hagyják is, hogy befolyásolja. Zavart, hogy egyik fiatal sem volt képes kezébe venni a sorsa irányítását, sodródtak, ki nem mondott gondolatok, érzések alapján hoztak súlyos döntéseket, amiket aztán rohadtul bántak a későbbiekb...

Vivien ajánlására olvastuk el ezt a regényt a könyvklubban. Őszintén aggódtam, hogy nehezen fogom magamat átrágni rajta, de feleslegesen izgultam. Meglehetősen olvasmányos és kellemes könyv volt. Böszörményi Gyula stílusa alapvetően tetszett és kicsit sem szenvedtem az olvasással. A történet a millenniumi Budapesten játszódik, ahol elrabolnak egy leányt. Az elrabolt Emma húga, Mili (Őszintén szólva nekem először a Vad angyal főhőse jutott róla az eszembe.) Marosvásárhelyről Budapestre utazik, kinyomozni, hogy mi történt a nővérével. Itt fut össze Ambrózy báróval, akivel közösen igyekeznek a rejtély végére járni. Ambrózy Richárd félkarú és egészen megveti a női nemet, de természetesen nemeslelkű, udvarias, eszes és hobbija a nyomozás. Nyilván ők ketten össze fognak jönni, de ez csak a sokadik kötetben történik majd meg. A Leányrablás Budapesten csak a felvezetés, semmi nem derül ki a végén, csak az, hogy "folytatása következik". A regény erőssége Mili alakja, aki számomra ...

A cím valami vicces történetet sejtet. A borító is. Mindkettő. De szerintem a belső borító, a vörös szatén melltartóval sokkal találóbb. A sejtés nagyjából helytálló, vagyis a történet vicces. Helyenként. Bár talán inkább az a fajta, amikor nem is tudjuk, hogy sírjunk-e, vagy nevessünk. Aztán inkább nevetünk, mert az mégiscsak jobb, mint sírni. Az egész regénnyel kapcsolatosan volt valami hasonlóan ambivalens érzésem. Tetszik? Nem tetszik? Tényleg nem tudtam dönteni. Aztán végül arra jutottam, hogy inkább tetszik, mert az mégiscsak jobb, mint azt mondani, hogy nem tetszik. Szóval a sztori: egy ukrán bevándorló család története Nagy-Britanniában. Vera és Nagyezsda a két lány (illetve már asszony, vagy elvált, 60 körül), Nyikolaj a papa és Valentina a mostoha a szereplőgárda. A papa már öreg, és behálózta őt Valentina a bögyös ukrán szépség, aki pénzt, útlevelet és a vágyott nyugati életformát várja el Nyikolajtól, valamint, hogy jó iskolát biztosítson a fiának, aki egy zseni (Amúgy ...

Könyvklubos olvasmányként ajánlotta nekünk Gy. Éva ezt a regényt. Számomra nem ez volt az első találkozás Vonnegut munkásságával, nagyjából sejtettem, hogy mire számíthatok. És nem is csalódtam! Mr Rosewater története ugyanolyan szórakoztatóan, szarkasztikusan és viccesen íródott meg, mint minden, amit eddig olvastam a szerzőtől. A történet veleje egy nagyon gazdag család renegát fiának ámokfutásáról szól. Ő Mr Eliot Rosewater, akit elmebetegnek akarnak nyilvánítani, hogy ezáltal kivegyék kezéből a pénzeszacskó kulcsát. Merthogy Eliot szórja a pénzt, ami nem lenne nagy gond, hiszen van belőle bőséggel, de sajnos felelőtlenül teszi azt. Ahelyett, hogy drága festményeket vásárolna, vagy zenészeket támogatna, jachtkirándulásokra járna, ő a Rosewater városkában álló családi rezidencia körül élő szegényeket, elesetteket és szomorkodókat támogatja. Válogatás nélkül! Eliot Rosewater mindenkit szeret!!! Ez tényleg kiborítja a családját. Sokkal jobban idegesíti ez őket, mint az, hogy Eliot ...

Különösebb megfontolás nélkül vágtam bele ebbe a regénybe. Gondoltam végre valami szép történetet olvasok, mert mostanában mindig csak összeesküvés elméletekről és rejtélyekről olvastam (Graham Hancock két könyvében mélyedtem el.). Jól esett volna valami más, no. Ezen a regényen is sok a rajongó ajánlás, ez úgy tűnik mostanában kelléke a könyveknek. Méltatni kell őket, és odalenni értük, különben nem veszik meg az emberek. Szóval ez már nagyon nem villanyoz engem fel, de efféléket írtak róla: "Mesterien megírt regény", "Egy csoda tele szerelemmel, vágyakozással és veszteséggel", "Gyönyörű utazás emberi életeken át, az időn át, a szerelmen át". Hát, na, ez jutott neki eszükbe, mit tegyünk. Azért elolvastam. Végülis egyáltalán nem bántam meg. Nem volt hosszú, könnyen olvasható és unalmasnak sem mondható, de a méltatások ezúttal szerintem túlzóak. Három ember barátságáról és szerelméről, kicsit a felnőtté válásról, az álmokról, de legfőképpen az álmaink e...