Olvassunk együtt!

Első olvasmányom ez a regény Tompa Andreától. Izával elhatároztuk, hogy feltétlenül kell olvassunk tőle valamit, hiszen elismert kortárs szerzőről van szó. Én az Omertát választottam, Iza a Haza című regényét. Nem mondom, kissé megijedtünk, mikor megnéztük, hogy a hosszú regények ráadásul "faltól-falig" vannak írva, párbeszéd pedig alig-alig van bennük. Az Omerta példának okáért 623 oldalas, és nagyobb méretű, mint egy átlagos könyv.  De! Az első oldaltól magába szippantott a regény hangulata, úgyhogy 3 nap alatt végeztem vele. Ahhoz képest, hogy az omerta hallgatási fogadalmat jelent, és az alcím is az, hogy Hallgatások könyve, folyamatos monológokat olvashatunk benne. Négy fejezetből áll a könyv, mindegyiket egy-egy szereplő meséli végig, szinte levegővétel nélkül. A négy szereplő élete kapcsolódik egymáshoz, de valahogy mégsem fonódik eléggé össze. Azt hittem, hogy ebből végül majd egy afféle családregény kerekedik elő, de nem így lett. Sokkal inkább az jött le nekem, hog...

Igen nagyon régen terveztem már, hogy elolvasom ezt a könyvet, de valamiért egyre csak halasztottam az ügyet. Pedig volt, hogy már itthon is volt nálam a pédány, álldigált a tálaló szekrényen egy-két hétig, aztán visszavittem a könyvtárba. Talán csak az előszót sikerült elolvasnom Philip Zimbardo-tól. Most viszont kissé céltalanul vágtam bele, Zimbardo előszava pedig egyenesen zavart benne, de azután elkapott a gépszíj, és másnapra már végeztem is a művel.  Nagy hiba lett volna kihagyni az életemből ezt a könyvet, annyit mondhatok. Nagyon tetszett! Dicuka (Dr Eger családi beceneve) élete lenyűgöző és egyben rémisztő is volt. Valóban rettenetes belegondolni abba, hogy mi lehetett volna belőle. Mondjuk egy Keleti Ágnes - aki éppen e poszt írásakor (2020.01.09.) ünnepli 100. születésnapját, és akinek életútjában maga Dr Eger látta meg a saját meg nem élhetett életét. De egyrészt nem lett az, hiszen Eger élete teljesen másként alakult, másrészt pedig: "A megbocsátás azt jelenti, hogy ...

Hűha! Két nap alatt olvastam el a könyvet, mert sajnos csak délután tudtam belekezdeni. Ha már reggel nekivágok, akkor egy nap alatt ledaráltam volna, annyira olvasmányos, annyira izgalmas és olyan jó volt! Alfred Lansing 1959-ben írtam meg Ernest Shackleton legendás Birodalmi Transzantarktiszi Expedíciójának a történetét, amikor még többen is életben voltak a résztvevők közül. Naplók is rendelkezésére álltak, vagyis egészen hitelesnek tekinthető a mű.  Lansing újságíró volt, és határozottan tudta, hogy hogyan kell fenntartani az olvasók érdeklődését. A fejezetek végén mindig volt valami, ami vitt tovább, szinte faltam a sorokat. Ráadásul Shackletonék tényleg fantaszitkus figurák voltak! 28 kalandvágyó férfi vágott neki az expedíciónak, amelynek a célja az Antarktisz gyalogszerrel való átszelése volt, nyugat-keleti irányban. A terv szerint két hajóval indultak neki. Az egyik hajó, az Endurance (Kitartás) Shackletonékkal lett volna a gyalogló csapat, és a Weddell-tenger egyik öblé...

Hát. Ha gimis koromban került volna a kezembe ez, vagy egy ehhez hasonló könyv a fizikáról, akkor talán nem lennék ennyire reménytelenül buta belőle. Rovelli könyvecskéje rövid, tömör, lelkes. Úgy képes megírni a modern fizika legfontosabb elméleteinek leckéit, hogy még én is megértem őket, pedig nem véletlenül irkálok könyvismertetőket egy blogra, és nem pedig tudományos értekezéseket mondjuk a kvarkokról. Egyszóval Rovelli közérthető. Ezen kívül rendkívül lelkes is a szakmája iránt (elméleti fizikus), és ez a lelkesedés süt a könyve soraiból is. Szeretné, ha nem lennénk ennyire tájékozatlanok, ha sikerülne nekünk, laikusoknak is megmutatni, hogy a fizika tulajdonképpen mennyire szép dolog is. És tényleg az, ha figyelembe vesszük, hogy olyan kérdésekre igyekszik választ találni, mint az Élet, a Mindenség meg Minden ( Galaxis útikalauz stopposoknak  után szabadon.).  Aki követi a blogot, az tudhatja, hogy nem idegen tőlem a fizika, a csillagászat és az űrkutatás világa, de nem...

Ez a könyv számomra szorosan kapcsolódik  Scott Kelly könyvéhez , az Egy év az űrben-hez. Ugyanis Tim Peake brit asztronauta és Scott Kelly részben egy időben tartózkodtak a Nemzetközi Űrállomás, az ISS fedélzetén még 2015-ben. S mindketten könyvet írtak az élményről (Én is tuti írnék róla, ha sikerülne kijutnom az űrbe!). Kelly könyve sokkal életrajzosabb, felnőttebb volt, mint Peakeé, aki sok gyerekek által feltett kérdésre is válaszolt.  Merthogy Tim Peake könyve erről szól. Az emberek rengeteg kérdés tettek fel neki az űrutazással, az űrrel, az ISS-el kapcsolatosan, és ő végül összegyűjtötte egy könyvbe a válaszokat. Szerintem nagyon jó lett! Informatív, közvetlen, humoros és nagyon pozitív lett a végeredmény. Öröm volt olvasni, és jól szórakoztam közben. Természetesen tanulni is lehet belőle, hiszen végeredményben ez volt a célja. Meg, hogy inspirálja a gyerekeket, akik előtt még ott az élet, hogy tanuljanak, képezzék magukat, legyenek mindig kíváncsiak, és talán akkor ők...

Még mindig háttal állok a regényeknek, Tom Wolfe könyve pedig, Az igazak, sajnos elég nehezen indul be, szóval így jutottam el Sir David Attenborough-hoz. Olvastam már könyveit, Az élő bolygót, Az élet a földönt, és még mást is, de azok tulajdonképpen a filmek leiratai voltak, számtalan képpel illusztrálva. Az ifjú természettudós históriája Attenborough naplóiból készült, és sokkal, de sokkal kevesebb és rosszabb minőségű képpel illusztrált kötet, mint a fenntebb említettek. Ugyanakkor rendkívül érdekes és szórakoztató is. Sir David már fiatalon is szimpatikus ember volt. Igazi kalandor, aki könnyedén vette a nehézségeket, sőt, mintha még élvezte is volna a kényelmetlenségeket.  A könyvben három nagyobb utazás történetét olvashatjuk el. Mindhárom úton az volt a cél, hogy egzotikus állatokat gyűjtsenek be a londoni állatkert részére a világ távoli pontjairól. Ez a dolog - mármint az állatok begyűjtése a vadonból - már egyáltalán nem egy PC dolog, amit maga Sir David is elítél, de ak...

Mostanában nem túl sokat olvastam. Valahogy nem volt türelmem hozzá. Ledaráltam egy Agatha Christie regényt és a könyvklub következő kötelező olvasmányát A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt -et, és slussz. Kínomban végül arra gondoltam, hogy nem regénnyel kellene próbálkoznom. Így került a kezembe Scott Kelly könyve.  Nagyon tetszett! Szórakoztató, érdekes, fordulatos és legfőképpen rendkívül inspiráló olvasmány volt. Kelly és egy orosz asztronauta, Mihail Kornyijenkó (Misa) majdnem teljesen egy évet töltöttek el a Nemzetközi Űrállomáson, hogy a hosszútávú űrben tartózkodás emberi szervezetre gyakorolt hatását tanulmányozhassák. A könyv egyik részét ennek az egy évnek a zanzásított története tette ki, benne számtalan érdekességgel és tudományos tudnivalóval. A másik rész pedig Kelly életútját mutatta be, hogy hogyan jutott el New Jersey-i figyelemzavaros, hiperaktív, rossztanuló kissrácból először a légierő elitalakulatának pilótái közé, később pedig az űrbe. Ez a ...