Olvassunk együtt!

Oh, mit is mondjak? 500 oldalas krimi! Az ég szeremére, még J.K. Rowling se tudtott izgalmasan megírni egy ilyen terjedelmű krimit, nem hogy egy elsőkönyves, no-name szerző (dr. Szőcs Ferenc van az írói álnév mögött, amúgy.)! Nem tetszett.  Mivel végig olvastam, sejthető, hogy volt valami nyomós okom erre a tettre. Úgy volt, hogy vendégül fogjuk látni a szerzőt a könyvklub születésnapi alkalmán, de ez végül, dr. Szőcs Ferenc betegsége miatt elmaradt, amit egyébként őszintén sajnáltam. De a regényt addigra már nagy nehezen kivégeztem. Mi nem tetszett benne? Nagyjából semmi. Hosszú volt és sokszor unalmas, túlírt és modoros. Ráadásul kb a felénél rájöttem, hogy ki a hunyó. Az indíték számomra nevetséges volt, és néhány logikai bakugrást is észrevettem olvasás közben. A főszereplő nekem nem volt szimpatikus, amolyan tapló James Bond-féle figura, némi coelhós bölcselkedéssel megáldva. Idegesített, nem csak Báthory Ferenc (a főszimatoló neve) alakja, de az is, hogy a szerző elképesztő m...

Pár hónappal ezelőtt már láttam a könyv alapján készült filmet a Netflixen, ami őszintén szólva elég mély benyomást tett rám. Annak ellenére is így volt, hogy akkor, amikor megnéztem, a csapból is a klímakatasztrófa ömlött az egyszeri emberre. Mondjuk azóta ez megváltozott, hiszen eljött a covid, illetve kishazánk lassan választások elé néz, úgyhogy itt van nekünk a politika is témának, minden mennyiségben.  De be kell látnunk, hogy Sir David nem akármilyen figura napjainkban. Nem mondom azt, hogy nincs nála bölcsebb ember e földtekén, de mindenképpen érdemes meghallgatni, ha ő valamit el szeretne mondani. Ez a könyv azt szerette volna bemutatni, hogy a jelenleg 95 éves természettudós milyennek látta a bolygónkat fiatalon, középkorúan, idősen, és milyennek látja most, agg korában. Mi változott meg, mi történt a természettel, az állatvilággal, az emberi társadalommal. Ezalatt a majd 100 év alatt bizony nagyot fordult a világunk. Egyrészt mi, emberek gyakorlatilag elárasztottuk a bol...

Egy ideje már gondolkodom rajta, hogy mit is írhatnék erről a regényről...Egy népszerű könyvről van szó, amiből egy szintén sikeres filmet is készítettek (nem láttam), de.... Kezdjük azzal, hogy iszonyú lassan tudtam elolvasni. Folyton félre tettem, igyekeztem el is felejteni, de végül neki kellett feküdnöm, mert közeledett a könyvklub napja. Amikor pedig éppen olvastam, akkor néha csak átfutottam az oldalakat, mert... mert túl sok volt.  Ugyanakkor nem tudnám egyértelműen kijelenteni, hogy egyáltalán nem tetszett a regény. Furcsa volt és zavaró olvasni, főleg az elején. E-bookban olvastam, nem láttam a fülszöveget, úgyhogy egy ideig téptem az agyamat, hogy mi is van, ki is beszél? Mígnem rájöttem, hogy a halál. Ez a halál-mesél-dolog kifejezetten nem tetszett. Magyarázta itt nekünk a halál a bizonyítványát, hogy ő tényleg csak a munkáját végezte, nem tehet róla, hogy ilyen vacak ez a meló, nem ő a hibás. Emberarcú halál, vagy mi. Hát, ez szerintem nem volt egy nagy ötlet. Zavartak...

Dezső András oknyomozó újságíró, és a magyarországi szervezett bűnözés után (Maffiózók mackónadrágban volt a könyv címe) a magyarországi kokainüzletről írt könyvet.  Amikor belekezdtem a Magyar kólába , azt gondoltam, hogy az eleje unalmas lesz, hiszen 1929-ben kezdődik a történet, és ugyan mi a fene történhetett kokain-biznisz címszó alatt akkor?! De nem volt unalmas, sőt. ( A báró halála című fejezet amúgy engem némileg Böszörményi Gyula leányrablós regényének hangulatára emlékeztetett.) Furcsa belegondolni, hogy volt idő, amikor kokainozni a legkevésbé sem számított romlott, vagy bűnös dolognak. Sőt, hogy a kokaint teljesen legálisan gyártották a gyógyszergyárak, és árulták a patikák. Persze aztán kiderült, hogy nem csodaszer, hiszen bár fájdalomcsillapító hatása tényleg magas, az emberek túlságosan is jól érzik tőle magukat, és gyorsan függővé válnak a fehér portól. Amely függőség amúgy drága mulatság volt minden időben. Habár volt, amikor kifejezetten elit drog volt a kokain,...

Hú, de nagyon nehezen szántam rá magamat erre a regényre! Hatalmas hype övezte már vagy 2 éve a könyvet, Reese Witherspoon is beválasztotta a könyves listájába (hűha!), a könyvtárból is vitték, mint a cukrot, és persze a molyon is hasít. Minden együtt állt ahhoz, hogy ne akarjam elolvasni. Ámde! A könyvklub ezt a regényt választotta a hónap olvasmányának, úgyhogy belevágtam és a nyaralás alatt ki is végeztem a művet.  Most pedig véleményt kellene mondanom róla, és van is véleményem, csak nehéz úgy elmondanom, hogy ne áruljak el részleteket a történetről. Úgyhogy ez a mai most egy spoileres értékelő lesz. FIGYELEM! SPOILERVESZÉLY! Szóval. A könyv eleje tetszett, amikor Kya gyerekkorát és a lápot mutatta be a szerzőnő, aki amúgy zoológus eredetileg. A vidék élővilágának részletezése, a költői képek a lápi világról, összességében a népnevelő részek szerintem szuperek voltak. Látszott, hogy az író tudja, hogy miről beszél és érződött, hogy nagyon szereti a természetet. Sőt, még írni is...

Ez a mű tulajdonképpen nem egy regény, hanem egy forgatókönyv, amit Ulickaja egy egyetemi kurzusra írt, még 1978-ban. Végül a kurzust nem vette fel, mert a tanár, elolvasván az akkor Pestis címet viselő írást, azt mondta az írónőnek, hogy nincs mit tanítania neki. De 2020-ban hirtelen ismét aktuális lett a téma, és Ulickaja nem is habozott kihasználni a lehetőséget, hanem kiadta művét. Mivel forgatókönyvnek íródott, ezért rendkívül feszes a szöveg, semmi légiesség vagy költői nincs benne, mint ahogy azt az írónő más műveiben megszokhattuk. Itt tényleg a covid-19 járvánnyal való összecsengése viszi a hátán az írást. Merthogy a lényeg az, hogy pestisjárvány szabadul el a Szovjetunióban, valamikor Sztálin uralma idején. Ráadásul egy szupervirális, tenyésztett variáns jut ki a Pestiskutató Intézet falai közül, mert egy kutató maszkja félre csúszott. (Nyilvánvalóan katonai célokból kísérleteztek a szuper-fertőző pestissel.) Csak az a baj, hogy a kutató Moszkvába utazik vonattal, konferenciá...

Ismét egy zenész önéletrajz! Duff McKagan a Guns N' Roses basszusgitárosaként lett világszerte ismert zenész, aki ma már az ötvenes évei derekán jár és meg is juhászodott a kicsapongó ifjúkorához képest. Amikor megnéztem a molyon, hogy mit mondanak a könyvről, rögtön megijedtem, mert 96%-on áll, ami lássuk be, általában feltúrázza az egyszeri olvasó elvárásait. Ilyenkor szokott jönni az, hogy a választott könyv nem képes megfelelni ezeknek. De Mr McKagannak az én elvárásaimnak sikerült megfelelnie. Először is, mert az élete rendkívül eseménydús és érdekfeszítő volt, másrészt pedig azért, mert Duff tud írni. Nagyon gyorsan végeztem is a könyvvel, másnap pedig végig Guns N' Roses-t hallgattam a kocsiban, természetesen, mint gimis éveim egyik nagy kedvencét. Duff McKagan élete valóban izgalmas volt, annak ellenére is, hogy sokszor meresztettem a szememet, mert annyira durva dolgai voltak. Nyolc testvér közül ő volt a legfiatalabb, és úgy tűnt, hogy a legnyughatatlanabb is. A suli...