Olvassunk együtt!

Uh, ez nem semmi volt! Még csak február van, de esélyes, hogy megtaláltam az év legjobb olvasmányát. Egyszer már szándékomban állt elolvasni ezt a regényt, de akkor valamiért nem kezdtem bele, pedig legalább egy hónapig nézegettem a polcomon a könyvet. Most viszont két nap alatt végeztem vele és őszintén el vagyok ragadtatva tőle!  Egy gyönyörű, szomorú, felemelő és igaz történet A kiválasztott . Két fiúról szól, gondoltam én a feléig. Aztán, hogy a zsidóságról szól. Aztán, hogy a két apáról szól. Végül pedig, hogy ez a regény tulajdonképpen az élet értelméről szól.  Dióhéjban a történet: Ruven Malter és Danny Saunders, a két new york-i zsidó srác 15 éves korukban ismerkednek meg, amikor is Danny egy baseball meccsen majdnem kiüti Ruven szemét. Mindketten zsidók ugyan, de míg Ruven afféle neológ (bár szerintem nem így hívták őket), Danny hászid zsidó. Ruven hordja a kapedlit, tanulmányozza a Tórát, tartja a vallás előírásait és mélyen hisz Istenben. Danny nem csak kapedlit hor...

Ennek a könyvnek az elolvasását is húztam, amíg húzhattam, majd végül 3 nap alatt lenyomtam. Vegyesek az érzelmeim a regénnyel kapcsolatban.  A mű két nagy részből áll, és az elsővel nem is volt semmi bajom. Határozottan szerettem olvasni, tetszett a sztori (már amennyire egy ilyen sztori tetszhet), jó volt a stílus. A másodiknál viszont nagyon megcsúszott számomra valami. Az még hagyján, hogy utáltam Évát, hiszen Andrást sem szerettem. De kezdett az egész túl modoros, erőltetett lenni. Mintha Bartis Attilának erőlködnie kellett volna, hogy fenntartsa azt a nyomorultélet-mindenkikattant-rengetegatragédia-életérzést, amit az első részben (És egyébként A nyugalom című regényében is, ha már itt tartunk.) olyan könnyedén ment neki.  Szóval, ami jó volt. Az eleje nagyon tetszett, amikor Szabad András - "hősünk" - kvázi felnőtté válását követhetjük végig. Szerettem olvasni az apjával kapcsolatos kínjait, hogy mennyire hiányzik az anyja, még a kattant barátnőiről is szívesen olvasta...

A tökéletes semmi-kis-könyv, amit tulajdonképpen nem volt rossz olvasni. Ám nem adott semmit, a kellemes hangulaton kívül. Mese felnőtteknek, elalvás előttre. Nem emlékszem, hogy olvastam volna valaha ilyen könyvet. A szerzőnő nem kezdő író, már 7 regénye is megjelent, amint olvasom, és A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei a negyedik. Jól érzékelhetően kissé anglomán (amúgy spanyol), a tea és az irodalmi utalások nagy rajongója a hölgy.  A történet abszolút közhelyes: romantika, barátság, kedvesség, cukiság, van minden. A főhősnő, Agnes, szép, okos, kedves. A többiek is klisések, a morcos, de aranyszívű, elvarázsolt könyvesboltos fickótól elkezdve, a jóképű, humoros hősszerelmes rendőrnyomozóig. Van itt vidám, nagyszájú barátnő, egy elhanyagolt, nyolcéves zseni, aki a könyvesboltban tölti minden idejét, bogaras, lila hajú törzsvásárló és még egy cuki kutya is. Mi kellhet még, kérdem én. Ja, egy morcos szakács a nagyszájú barátnő mellé, és egy kedves könyvkiadó, a könyvesboltos pasas m...

Könyvklubos olvasmány volt, amelyet a szerző legnagyobb bagi rajongója, Iza ajánlott, egyben pedig a második regényem a svéd sztáríró tollából. Az elején leszögezem, hogy ugyan az Ove jobban tetszett, azért ez sem volt kutya.  Szórakoztató történet volt, könnyen olvasható, kedves, humoros és kicsit érzelmes, mint az Ove. A történet egy rablóról, egy rendőr párosról és sok reménybeli lakásvásárlóról szól, akik mind valahogyan kapcsolódnak egymáshoz. A teljes képet csak a regény végén látjuk meg, a közbülső események őszintén szólva néha elég érthetetlenek voltak a számomra. De igazából azt hiszem, hogy nem is ez volt a lényeg. Hanem az, hogy észrevegyük: mindannyian szorongunk ettől-attól, mind kereszteket hordozunk, csak az egyiké kisebb, a másiké pedig nagyobb. Mind sérülékenyek vagyunk, de azért még nem kell elbújnunk várfalak mögé, hanem érdemes kockáztatni és nyitni mások felé.  A mondanivaló némileg közhelyes volt, ugyanakkor - ahogy abban a könyvklub tagjaival is megegye...

100 éve el akarom már olvasni ezt a regényt, de sokáig kellett várni rá, hogy újra kiadják. Végül sikerült megrendelnem a könyvtár számára, és nem kevés idő múlva hazahoztam és elolvastam.  Azt írja a fülszöveg, hogy 40 nyelvre fordították le, és nagyon népszerű könyv. Alcíme pedig ez: Egy gyilkos története. Őszintén szólva elég felfokozott várakozással kezdtem bele az olvasásba. A helyzet pedig az, hogy nem tudta megütni azt a színvonalat, amit én látatlanban is neki tulajdonítottam.  Azt nem állítom, hogy nem tetszett a könyv, de teljesen  másra számítottam. Sokkal borzongatóbbra, sokkal kegyetlenebbre, netán horrorisztikusra , mint ahogy azt a fülszöveg mondotta. De ez a regény nem ilyen volt. Különös hangulatú, olykor pedig undorító volt, de ennyi. Azt hittem, hogy nagyobb hatást fog rám gyakorolni.  A történet dióhéjban annyi, hogy Jean-Baptiste Grenouille szeretné megalkotni a tökéletes parfümöt, amely viselőjét ellenállhatatlanná, rajongva szeretetté teszi. Gr...

A könyvet majdnem végéig úgy olvastam, hogy közben fájt a fejem. Nem a könyvtől fájdult meg, de nagyon is illet hozzá ez a kitartó, igazából nem csillapítható fejfájás. Könyvklubos választás volt és már meglehetős régen rajta üldögélt a listán. Azt hiszem mindannyian sejtettük, hogy nem lesz ez egy könnyű menet, és úgy gondolom, hogy ha nem Iza ajánlotta volna, akkor nagyvonalúan el is felejtkeztünk volna róla. Én egész sokáig nem kezdtem bele az olvasásába, úgy terveztem, hogy ezúttal bojkottálom a soros könyvet. Végül felülvizsgáltam az elhatározásomat és átkínlódtam magamat rajta, minden jobb meggyőződésem ellenére is. Be kell vallanom, hogy a fülszöveg olyan mértékben megijesztett, hogy meglehetősen aggódtam a lelki békém miatt. Fel is borult, rendesen. A történet lényege már a borítón le van írva: a könyv egy levélregény. A leveleket Eva írja férjének, Franklinnek, hogy ezek által megkísérelje feldolgozni azt a tényt, hogy közös fiuk, Kevin lemészárolta 11 osztálytársát a suliban....

Hm. Nem tudom, hogy ez mennyire ifjúsági regény, én a felnőtt irodalom között tartom a könyvtárban. Pedig elvileg az ifjúságnak szánták. Dániában (a szerző dán) először betiltották, majd egy év múltán hirtelen kötelező olvasmánnyá tették. Érdekes pálfordulás. Szerintem egyik sem volt jogos. Nem olyan szörnyű, hogy be kelljen tiltani, de egyáltalán nem olyan jelentős, vagy jó, hogy kötelező olvasmány legyen. A sztori elég egyszerű, nincsenek benne mellékszálak, és nem különösebben kidolgozott a szöveg sem. Spoileres leszek, vigyázat! Arról szól, hogy egy 8. osztályos fiú, Pierre Anthon a szünet utáni első napon bejelenti a suliban, hogy rájött: az életnek nincs semmi értelme. Aztán fogja magát, hazamegy, felül egy szilvafára és a továbbiakban ott is marad. A többi osztálytárs be szeretné neki bizonyítani, hogy téved, az életnek van értelme, és vannak fontos és jelentős dolgok az életben. A gyerekek elkezdenek összeszedni ezt-azt, amiről azt gondolják, hogy fontosak. Hamar rájönnek, hogy...