Olvassunk együtt!

Mostanában csak úgy lubickolok az ismeretterjesztő művekben. Nagy élvezettel olvastam ez a könyvet is, ami tényleg a dinoszauruszokról szól, egy nagyon szimpatikus és remek írói vénával megáldott paleontológus tollából.  Számomra nagy élvezet volt olvasni ezt a könyvet. Brusatte határozottan a szórakoztató ismeretterjesztés céljából írta, szóval nem csak a dínókról, fosszíliákról, geológiáról, stb olvashatunk, hanem rengeteg sztorit is kapunk a paleontológusok titkos kis világából. Ezek alapján kifejezetten jópofa, laza embereknek tűnnek, akik szeretnek bandázni, sörözni, szórakozni, amellett, hogy imádják a kövületgyűjtés izgalmait. Bírják a hosszú túrákat, tűrik a hőséget és a hideget is, elalszanak bárhol és néha még feleséget-férjet is kövületgyűjtés közben választanak maguknak.  Brusatte pedig külön is szimpatikus volt. Egy nagyon szerény, a munkájában elkötelezett fickó, aki számtatlan kollégájának munkáját dicséri könyvében. Ez például határozottan tetszett nekem. Nem c...

Számomra nagyon érdekfeszítő volt ez a könyv. Kovács Róbert egyrészt újságíró, másrészt viszont éghajlatkutatást és meteorológiát tanult az ELTE-n. Úgyhogy a könyve informatív a témában és könnyen olvasható is.  A szerző célja az volt, amint az az alcímből is sejthető, hogy megpróbáljon józan hangot megütni a klímaváltozás kérdésében. Miután felvázolta a jelenlegi helyzetet, vagyis, hogy az egyik oldalon az "alarmisták" verik a harci dobokat és festenek a kelleténél is sötétebb jövőt az emberiség elé, a másik oldalon a "klímaszkeptikusok" kétségbe vonják, hogy az ember okozná a változást, illetve, hogy a klímaváltozás olyan nagy gondokat okozhatna. Kovács Róbert szerint az igazság valahol a két véglet között található. És ezt a véleményét tényekkel és adatokkal is bőségesen alátámasztja könyvében. Nagyon érdekes, ahogy az elején bemutatja, hogyan is alakult ki az a gondolat, hogy a klímaváltozás nagy problémákat tud/fog okozni. Az egész Margaret Thatcherrel kezdődöt...

Stephen Hawking utolsó, már halála után megjelent könyve ez a mostani olvasmányom. Amint a címből is kiderülhet, ez szintén egy népnevelő, ismeretterjesztő mű, ami a laikusokhoz és nem a szakmabeliekhez szól. Igyekszik meglehetősen egyszerűen fogalmazni, de azért néha nagyon kellett koncentrálnom, hogy valóban megértsem az okfejtéseket.  A kérdések, amelyekre Hawking professzor megkísérelt válaszokat adni tényleg nagyok. Például, hogy van-e Isten? Hogy kedződött a világ? Fennmarad-e az emberiség a földön? Mi van egy fekete lyuk belsejében? Stb. A kérdések egy részére érthető módon, nem bizonyításos módon, hanem elméleti síkon, logikai okfejtéssel adott válaszokat, elismerve, hogy van, amiben hinni kell. Például a "létezik-e Isten?"- kérdésre azt a választ adta, hogy nem létezik, mert a temészet törvényei rögzítettek, azok nem adnának teret Isten akaratának (mármint, hogy őt is kötnék), ezért nem létezhet. Viszont a "mi van egy fekete lyuk belsejében?"-kérdésnél kide...

Oh. Hetekig aszaltam ezt a könyvet a polcon, míg végre a kezembe vettem. Rögves beszippantott a regény, amely aggasztóan realisztikusan mutatja be a szegénységet. Nem egy vidám, tavaszi olvasmány, ami azt illeti, de így jártam.  Az elbeszélő egy kisfiú, 10 év körüli, neve nincs. Legalábbis a rendes nevén nem szólítják meg. Van egy gúnyneve, Goga, de arról tudni lehet, hogy valaki mást, egy 1944-ben elhurcolt zsidó család fiát hívták így. Azért így gúnyolják, mert a pletyka szerint az elbeszélő apját a falu egyetlen zsidója csinálta, nem az apja. Ebben a regényben nem csak a szégyen, de a szegénység, a nyomor és a kilátástalalanság is genereációkon átívelő kereszt. A falu mindent is számon tart. Kinek honnan származott a családja eredetileg, ki volt az, aki "kintről" hozott feleséget, stb. Ennek fényében az elbeszélő gyermek családja többszörösen is kilógott a csapatból. Apai oldalról románok voltak a felmenők között, anyai oldalról pedig ruténok. S persze ott van még a zsidós...

Uh, ez nem semmi volt! Még csak február van, de esélyes, hogy megtaláltam az év legjobb olvasmányát. Egyszer már szándékomban állt elolvasni ezt a regényt, de akkor valamiért nem kezdtem bele, pedig legalább egy hónapig nézegettem a polcomon a könyvet. Most viszont két nap alatt végeztem vele és őszintén el vagyok ragadtatva tőle!  Egy gyönyörű, szomorú, felemelő és igaz történet A kiválasztott . Két fiúról szól, gondoltam én a feléig. Aztán, hogy a zsidóságról szól. Aztán, hogy a két apáról szól. Végül pedig, hogy ez a regény tulajdonképpen az élet értelméről szól.  Dióhéjban a történet: Ruven Malter és Danny Saunders, a két new york-i zsidó srác 15 éves korukban ismerkednek meg, amikor is Danny egy baseball meccsen majdnem kiüti Ruven szemét. Mindketten zsidók ugyan, de míg Ruven afféle neológ (bár szerintem nem így hívták őket), Danny hászid zsidó. Ruven hordja a kapedlit, tanulmányozza a Tórát, tartja a vallás előírásait és mélyen hisz Istenben. Danny nem csak kapedlit hor...

Ennek a könyvnek az elolvasását is húztam, amíg húzhattam, majd végül 3 nap alatt lenyomtam. Vegyesek az érzelmeim a regénnyel kapcsolatban.  A mű két nagy részből áll, és az elsővel nem is volt semmi bajom. Határozottan szerettem olvasni, tetszett a sztori (már amennyire egy ilyen sztori tetszhet), jó volt a stílus. A másodiknál viszont nagyon megcsúszott számomra valami. Az még hagyján, hogy utáltam Évát, hiszen Andrást sem szerettem. De kezdett az egész túl modoros, erőltetett lenni. Mintha Bartis Attilának erőlködnie kellett volna, hogy fenntartsa azt a nyomorultélet-mindenkikattant-rengetegatragédia-életérzést, amit az első részben (És egyébként A nyugalom című regényében is, ha már itt tartunk.) olyan könnyedén ment neki.  Szóval, ami jó volt. Az eleje nagyon tetszett, amikor Szabad András - "hősünk" - kvázi felnőtté válását követhetjük végig. Szerettem olvasni az apjával kapcsolatos kínjait, hogy mennyire hiányzik az anyja, még a kattant barátnőiről is szívesen olvasta...

A tökéletes semmi-kis-könyv, amit tulajdonképpen nem volt rossz olvasni. Ám nem adott semmit, a kellemes hangulaton kívül. Mese felnőtteknek, elalvás előttre. Nem emlékszem, hogy olvastam volna valaha ilyen könyvet. A szerzőnő nem kezdő író, már 7 regénye is megjelent, amint olvasom, és A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei a negyedik. Jól érzékelhetően kissé anglomán (amúgy spanyol), a tea és az irodalmi utalások nagy rajongója a hölgy.  A történet abszolút közhelyes: romantika, barátság, kedvesség, cukiság, van minden. A főhősnő, Agnes, szép, okos, kedves. A többiek is klisések, a morcos, de aranyszívű, elvarázsolt könyvesboltos fickótól elkezdve, a jóképű, humoros hősszerelmes rendőrnyomozóig. Van itt vidám, nagyszájú barátnő, egy elhanyagolt, nyolcéves zseni, aki a könyvesboltban tölti minden idejét, bogaras, lila hajú törzsvásárló és még egy cuki kutya is. Mi kellhet még, kérdem én. Ja, egy morcos szakács a nagyszájú barátnő mellé, és egy kedves könyvkiadó, a könyvesboltos pasas m...