Olvassunk együtt!

Amikor megláttam a könyvtárban ezt a könyvet, rögvest felmarkoltam, pusztán a borítója miatt. Aztán láttam csak, hogy mi is ez. Egy krimi, amit Chris Hadfield űrhajós írt! Nagyon felvillanyozódtam a lehetőségtől, hogy olvashatok valamit ismét tőle, mert az Egy űrhajós tanácsai földlakóknak nagy kedvencem volt.  Pár nap alatt végeztem is a regénnyel és azt mondhatom, hogy elég szórakoztató volt. A krimi része nem volt valami furmányos, már a közepén tudtam, hogy ki is a "szotyi a motyóban". A szereplők sem voltak túl kidolgozottak, ami azt illeti. Chris Hadfield nem igazán jól oldotta meg ezt a krimit, dehát ő Chris Hadfield! Szóval megbocsátottam neki. Meg azért is, mert minden technikai leírás és űrutazási sztori igaz volt, és ezeket látható izgalommal osztotta meg az olvasókkal. Lehet, hogy a szerelmi szál suta és kidolgozatlan volt, de szinte meg lehetett tanulni holdjárót vezetni a könyv alapján, vagy esetleg kisrepülőgépet.  Tudom, hogy Chris mindent valóban tapasztalat...

Ismét egy űrhajós életrajz! Nagy kedvenceim közé tartoznak a hasonló könyvek, így nem volt kérdés, hogy Barbree könyvét is elolvasom. Nem is bántam meg, mert tetszett a mű. Nem mondom, hogy letehetetlenül izgalmas volt, de mindenképpen megérte elolvasni. Nem túl sokat tudtam Neil Armstrongról, ami azt illeti és a könyv alapján rá is jöttem, hogy miért. Mert nem volt egy extrovertált valakicsoda. Szeretett a háttérben maradni, nem vágyott a népszerűségre. Szerény ember volt, úgy tűnik. Mondjuk azt nagyon meg tudom érteni, hogy zavarta, amikor mindenhonnan csak ő folyt, miközben azért volt "néhány" másik ember is, aki nagyot alakított az űrhajózás történetében. Persze az is érthető, hogy amikor Neil Armstrong a Hold felszínére tette a lábát, akkor ő nem Neil Armstrong volt, hanem mi mindannyian, az emberiség. Egy szimbólum. És ma is az. Nyilván ezt ő is megértette, ezért sem szállt el magától teljesen.  Jay Barbree személyesen is ismerte Armstrongot, barátok voltak. Mindketten ...

Amikor annak idején, a gyógymasszőri tanulmányaim során beültem az első anatómia órámra azt éreztem, hogy ó, igen, itthon vagyok! Nagyon élveztem az emberi testről való tanulás minden percét, örömmel lapozgattam az antatómia atlaszt és hallgattam a tanár magyarázatait. Viszont soha nem vettem részt boncoláson, pedig igazából érdekelne.  Richard Shepherd könyve betekintést ad egy olyan világba, amely számomra rendkívül izgalmas, de egyúttal teljességgel ismeretlen is. A szerző igazságügyi patológusként tevékenykedett hosszú éveken keresztül Nagy-Britanniában. Számtalan holtat boncolt fel, állapította meg róluk, hogy hogyan haltak meg, milyen betegségeik voltak, pontosan melyik sérülésük volt a halálos, ha voltak ilyenek. Dr. Shepherd szerette a munkáját, igazi lelkesedéssel végezte, ráadásul kisgyermek korától kezdve igazságügyi patológusnak készült. Mindenekelőtt természetesen orvos lett, később szakosodott a patológiára. Ha jól emlékszem már jócskán volt 30, mire valójában elkezdh...

Könyvklubos olvasmányként vettem a kezembe ezt a kötetet, amely egyben az első (és vélhetően az utolsó is) olvasmányom is a szerzőnőtől. Akivel egyébként már volt szerencsém találkozni egy író-olvasó találkozó alkalmával, amikor kedves könyvklubos tagunk, Erika beszélgetett vele. Egy nagyon szimpatikus hölgyet ismertem meg Bauer Barbarában, aki szerény, kedves és gyönyörűen beszél. Egyszóval elég nagy kedvvel vágtam bele a regénybe, habár sejtettem, hogy nem teljesen az én világom lesz. Hát, ebben végül nem nagyon tévedtem, habár igazából nem volt olyan rossz olvasni A leggazdagabb árvát . Haladós és teljes mértékben kikapcsoló olvasmány volt. Wenckheim Krisztina grófnő életregénye ez a munka, amely engem őszintén szólva erősen emlékeztetett Kertész Erzsébet hajdani regényeire, amelyekben híres és figyelemreméltó asszonyokat mutatott be a fiatalabb olvasóknak. Lányoknak. Csíkosban és pöttyösben jelentek meg ezek a könyvek. Mondjuk annak idején szerettem is olvasni ezeket, így tényleg ...

Karácsonyi ajándékként kaptam a férjemtől ezt a könyvet és a szabadság alatt el is olvastam. Amikor belevágtam nem hittem, hogy ilyen gyorsan végezni is fogok vele. Az eleje számomra kicsit fura volt, mivel az első világháború előzményeivel indította a sztorit, és aggódtam, hogy túl hosszú lesz így az egész. De kár volt az izgalom. A könyv abszolút olvasmányos és érdekes! ( "Londonban egy ebéd alkalmával, nem sokkal azután, hogy Adolf Hitler átvette a hatalmat Berlinben, az egyik vendég hangosan megkérdezte: 'Mellesleg, hol született Hitler?' 'Versailles-ban' - válaszolta azonnal Lady Astor." 112.o )  A szerzőről el kell mondani, hogy amerikai, konzervatív politikus, aki több amerikai elnök tanácsadója is volt (utoljára Reagan elnöké), maga is pályázott elnökjelöltségre (nem jutott el odáig, hogy jelölt legyen), és harcos szovjet-ellenességéről volt híres a hidegháború idején. Ezek mind fontos információk, hiszen nézetei alapvetően befolyásolják a mondanivaló...

Uh, de jó volt olvasni ezt a könyvet! Egy lenyűgző tudós nagyon jól megírt életrajza A természet feltalálója . Ezúttal, úgy gondolom, hogy nyugodtan lehet hinni a könyvre aggatott számtalan díjnak. Tényleg megérte elolvasni és másnak is szívesen ajánlom.  Alexander von Humboldt nem volt számomra teljesen ismeretlen. Pár évvel ezelőtt olvastam Daniel Kehlmanntól A világ fölmérését , amely regényes formában foglalkozott Humboldt és Gauss életével. Azt a könyvet is nagyon szerettem, amúgy. Egyszóval már volt fogalmam róla, hogy nagyjából kicsoda is volt von Humboldt, de Andrea Wulf könyve hozta a 18. század egyik (ha nem a legnagyobb) tudósát igazán közel hozzám. Az életrajz természetesen szépen végigvisz Humboldt életén, a kissé magányos gyermekkortól elkezdve a kalandvágyó ifjúságon át a nagyon intenzív és mozgékony felnőtt éveken keresztül a még mindig elképesztően tevékeny időskoráig. Elkísérjük Alexandert legnagyobb utazására Dél-Amerikába, vele együtt szenvedünk a tengeri betegs...

*mármint asztrofizikai szempontból. Egy újabb ismeretterjesztő könyv olyan témában, ami nagyon érdekel, de amihez nagyon nem értek. Viszont Katie Mack a teljesen laikusok számára is érthető módon magyarázta el, hogy milyen szcenáriók vannak forgalomban momentán az univerzum végéről.  Merthogy az egész könyv arról szól, hogy hogyan fog kimúlni az egész mindenség. Több lehetőség is van, elkezdve a nagy reccstől, a hőhalálon át a vákuumromláson keresztül a ciklikusan elpusztuló univerzumig. Megspékelve a nagy szakadással, ami az én személyes kedvencem  volt (ahogy az entrópiáról szóló részek is).  A könyvben Mack minden lehetőséget részletesen kifejt, egy-egy izgalmas és olvasmányos fejezetben. Nagyon közérthetően igyekszik fogalmazni, és nagyrészt sikerül is neki, de azért volt, amit nem értettem meg. Főleg a sokdimenziós univerzumba, illetve a sötét energiába tört bele a bicskám. Vagyis ezek megértésébe. Nagyon tetszett, hogy nem állította, hogy a tudósok biztosan meg tud...