Év végi mérleg

Hihetetlen módon vége lesz lassan ennek az évnek is, itt van hát az ideje a mérlegelésnek. Volt egy listám még az előző év végén, ahol feltüntettem pár könyvet, amelyeket ebben az évben szándékoztam elolvasni. Nos, nem sokat sikerült teljesítenem belőle! 14 tételből mindössze 3 könyvet olvastam el. Így aztán úgy döntöttem, hogy nem sok értelme lenne egy hasonló listát összeállítanom, hogy aztán jövőre megint csak azzal szembesüljek, hogy alig olvastam valamit róla.

De azért csak kellene valamilyen módon értékelnem ezt az esztendőt. Mivel alapvetően hiszek abban, hogy pozitívan kell állni az élet dolgaihoz, ezért ez egy hálás poszt lesz.

Forrás: Pinterest

Sok mindenért tudok hálát adni, sok öröm ért ebben az évben, de most csak azokat szedem össze, amelyek valamelyes kapcsolódnak a blog témájához, és nem túlontúl személyesek. Lássuk!

Hálás vagyok, mert a könyvtári könyvklub megélte a 2. születésnapját. A létszám gyarapodik, már tizenhárman vagyunk, s a lelkesedés nem fogy a tagok részéről. Azt hiszem ez a klub mára szerves részévé vált az életemnek, és nagyon szomorú lennék, ha nem lenne.

Hálás vagyok, mert idén is sok jó könyv került a kezembe, és mert elolvastam több olyan könyvet is, amely kívül esett a komfortzónámon. A legjobb darabok közt van a Selyem Alessandro Barricotól; Bruce Dickinson önéletrajza; A határtól délre, a naptól nyugatra Harukitól; George Orwell örökzöld disztrópiája, az 1984, és végül Oliver Stone és Peter Kuznick könyve az Amerika elhallgatott történelme. Ezek a könyvek mind nagy hatást gyakoroltak rám, és sokáig keringtek a gondolataimban. Persze ezeken kívül is volt sok jó olvasmány élményem, de talán ezek voltak a legemlékezetesebbek.

Hálás vagyok, mert gyakran tudtam erőt meríteni az élethez a könyvekből, s sokat tanultam is belőlük. Mr Dickinsontól például azt, hogy az életkor nem számít, csak az, hogy ne veszítsük el az élet iránti lelkesedésünket.

Forrás: Pinterest

Segített, hogy feleslegesnek, vagy haszontalannak tűnő dolgokba is bele merjek kezdeni, pazarolni merészeljem rájuk a drága időt. Úgyhogy tettem is már elhatározást a jövő évre és a gitárra vonatkozólag. 😉 Mert az élet nem állhat csupa kötelességből és feladatból. Az életet kérem élvezni és élni kell! Ez Bruce Dickinson önéletrajzából tisztán kiviláglik, úgyhogy hála ezért is!
Harry Pottertől is tanultam ám! Például azt, hogy ne legyünk olyan vérszomjasak a többiekkel szemben, akkor sem, ha a másik gonosz, vagy mi annak látjuk. Hogy a szeretet erősebb, mint a gonoszság, és hogy mindig van lehetőségünk dönteni a jó és a rossz között. Úgyhogy meg is tettem az újabb elhatározásomat az új esztendővel és a panaszkodással kapcsolatosan.

Minden alkalommal, amikor kinyitottam egy könyvet, kicsit kiszakadtam a mindennapokból, a szürke gondolatok mókuskerekéből, és valami egészen mást tapasztaltam meg. Egy olyan világot, ahol bármi lehetséges, ahol vannak nemes és tiszta emberi értékek, és ez végeredményben nagyon biztató volt. Azt gondolom Isten kegyelme, amikor az ember egy-egy rövid pillanatra megláthatja, hogy a saját, kicsi, beszűkült világán kívül mi minden van még. Szép, bátor, jó, vidám, nemes, felvillanyozó, érdekes, felkavaró és bátorító dolgok, amiknek nincsen köze a munkához, a bevásárláshoz, a takarításhoz, a rohanáshoz, stb. Ezeket a dolgokat megsejthetjük egy könyv, egy zeneszám, egy beszélgetés, vagy a természetben való kószálás során. Hálás vagyok érte, hogy sok ilyen kegyelmi pillanatot kaptam ebben az évben (Is). 

Hálás vagyok azért is, mert volt, akinek hasznára tudtam lenni, könyvtárosként, masszőrként, barátként, vagy akár ezzel a bloggal. Külön öröm volt, amikor ezt a hasznosságot meg is köszönték nekem.

Végül hálás vagyok azért, mert ez az esztendő sem csak múlt, hanem telt, ami azért nagy különbség!
Jövőre ugyanitt!